lemezajánló [nagylemez]  2006. március 21. kedd   12:49

nincsen hozzászólás

  Kétféle rossz zene létezik. Az egyik típus, amelyik alapból rossz, a másik pedig amit rosszá tesznek. A P.O.D. szerintem ezen második csoportba tartozik, s legújabb lemezük a Testify is ezt az elméletemet támasztja alá - sajnos.
  
  A külcsín remek. Nem vitás van bőven a tejbe aprítani, a grafika és a fotók vér profik, a hangulat, a színek, a tematika mind-mind hibátlan élményt nyújtanak. A szalag-booklet egyik felén fekete-fehér és színes képek egyvelegében kalandozhatunk, stúdió képekből és promo fotókból válogathatunk, a másik felén pedig a szokásos köszönet nyilvánítások mellett, érdekes gondolatokat olvashatunk, valamint a nagyszámú vendég zenészek listáját tanulmányozhatjuk.
  
  Azt hiszem idáig semmi gond sincs a lemezzel, de a Roots In Stereo első akkordjai már sejtetik, hogy ez a lemez nem az amire vártunk - legalábbis én nem -. Ez a reggae, hip-hop keverék alapból távol áll a rock zenétől, ennek ellenére el tudom képzelni a stílusok ilyetén keveredését, azonban a P.O.D. a 13 nóta egyetlen akkordjával sem bizonyítja, hogy a kemény zene híveinek játszik, s nem valamiféle elpopularizálódásnak lehetünk szemtanúi. A Lights Out talán kicsit durvábbra sikerült, mint a nagyátlag, de itt is inkább a hip-hop uralkodik, annak ellenére, hogy nagyon szép gitárbetéttel van felturbózva a dal középső része. Az If You Could See Me Now képviseli a dallamos P.O.D.-t. Az említett stílusok ideiglenes elfelejtésével egy csodaszép melodikus rock számot hallhatunk, mely rövid de élménydús kikapcsolódást nyújt. A Sounds Like War igazi rap nóta a gengszteres verzióból. Annak ellenére, hogy ebben a dalban nincs vendég énekes remekül megoldotta az együttes a rap témák felvezetését, igaz az átkötő gitár témák iszonyatosak. Az On The Grind-ben egy régi ismerős tűnik fel a Boo-Yaa T.R.I.B.E.. A dal ha nem is szenzációs de a lemez egyik ékköve. A rap betétek hibátlanok és az átkötő részekben a női vokál is hoz egy kis újdonságot, a zárásról nem is beszélve. Fergeteges dal, de lényegében semmi köze a P.O.D.-hez, így számomra érthetetlen mit keres a lemezen. A Mistakes & Glories üvöltős részei már-már élményszámba mennek, a Teachers pedig a régi P.O.D.-t idézi. Nu-metal ez a javából, s nem értem ha egy zenekarnak valami jól megy miért kell erőltetni ezeket a mű-beújításokat. A Strength Of My Life hamisíthatatlan reggae. Látom ahogy a színes sapkák feltűnnek a tömegben, megvillannak a rasta-k furcsa illat járja be a kűzdőteret és ütemesen ringani kezd a tömeg. Ez lenne az igazi P.O.D.? Vagy talán az előző dal jellemzi a csapatot? És mi a helyzet a Sounds Like War-ral? Egyszerűen nem tudom hova tenni a lemezt, mert valahol mutat egyfajta egységességet, de közben a dalok totálisan széthúznak. A záró Mark My Words-ben ismét egy ütős kis rap-betéttel találkozunk, ezúttal Sick Jacken az elkövető, de a dal maga nem ad sok újat a lemezhez.
  
  Úgy gondolom egy erősen próbálkozunk hatású lemezt szült a Payable On Death, de ez a stílusok közt való ugrálás, egyáltalán nem tett jót az anyagnak. Remélem a következő lemezre kitisztulnak a gondolatok és egy érettebb és összefogottabb koronggal áll elő a csapat. Addig pedig részemről beérem a régi CD-kel.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: