hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 19. vasárnap   14:32
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
John Cale
2006. március 4. A38

  Egyetlen kérdés foglalkoztatott e koncert előtt: Unja-e már John Cale a banánt? Igen, pontosan arra a poptörténelmi jelentőségű banánra gondolok, amely a minden posztstílus előfutáraként aposztrofálható Velvet Underground első lemezén szerepel. Hiszen az est főhőse szerepel ezen a korongon, és ebből azért fejszámolás és szaklexikonok lapozgatása nélkül is következtethetünk arra, hogy az úrnak bizony múltja van. A show-bizniszben meg ugye pontosan elég szokott lenni a múlt ahhoz, hogy el lehessen adni a jelent is. Mondjuk pont John Cale-nél ez nincs egészen így. Nézzük hát, hogy akkor hogy is van.
  
  A múltidézés gyorsan ki is merült a programot kezdő Velvet Underground klasszikussal, a Venus In Furs-szel. Ekkor még a félelemre is volt ok, hiszen Cale hangja ehhez a dalhoz már kevésnek tűnt, és a biliárdasztalnyi, extra keverőpultok ellenére sem volt olyan a hangzás, amely méltó lenne ehhez a gyűrött arcú veteránhoz, és a négyezer forintos belépőhöz. Persze ez a nóta még mindig van olyan jó, és a walesi származású dalnok néz annyira morózusan, hogy kicsit megilletődik az ember és megnyugszik: lesz itt még mulatság!
  S lőn. A hegedűt felváltja a gitár, a merengős régi nótát felváltja a tökös-dögös új darab, és a hang sem tűnik olyan fáradtnak. Az art rocknak, a művészkedésnek egy darabig teljesen nyoma vész, bár ekkor még mindig ugyanannyi az esély egy Cale mosolyra, mint egy Lou Reed által jegyzett csasztuska-lemezre, de imént az áhított mulatság bizony kezdetét veszi a Turn The Lights Onnal. Majd sorra jönnek az újabb és régebbi szólódarabok, ahol nagyon jól megvan együtt a punk, a rock n roll, a funky, a country és a bizarr megoldásokat is olyan formában kapjuk, hogy felfogjuk őket és funkciójukat is. Ráadásul mindezt egyszerre.
  
  Nagy szerepe volt e sikeres interpretációban a kísérőzenészeknek is, akik közül a dobos Michael Moore alakította a legnagyobbat, ami természetesen nem merült ki abban, hogy annak ellenére hasonlított megszólalásig a Skunk Anasie énekesnőjére, Skinre, hogy férfi volt és még borostás is. Az igencsak megvariált ritmusokat pattogva, táncolva, Brad Wilk és Kenny Wollensen erényeit ötvözve ütötte, s közben néha még vokálozott is. Elsőrangú muzsikus volt a gitáros, és a bőgős is, de végig az volt az érzésem, hogy számukra a férfiasságot Barry Gibb testesíti meg, ezért nem is pazarolnék rájuk több szót. Sebaj, Cale remekelt helyettük is. A kezdeti csendes őrült imázst szép lassan, a Hush, Outta The Bag, és Guts nóták elhangzásával párhuzamosan felváltotta az elegáns, absztinens, öreg rocker arculata, és a tétovának induló, de annál határozottabb minimálriffek mellé azért kaptunk néhány mosolyt, meg konferálást is, meg még a BlackAcetate-nél is újabb keletkezésű nótát, meg egy akkora sampler és jammelés alapú repülést, ami majdnem szárnyashajóvá változtatta az A38-at.
  Száz szónak is egy a vége: John Cale legalább annyira volt vagány, mint művészi, és pont annyira volt laza, mint költői, ha így jobban tetszik, de ennél is fontosabb, hogy ő nem a rock-történelem részeként akar turnézni. Hanem olyan egyszerű rock-zenészként, akinek mellesleg igen nagy szerepe van a rock-történelmében. Vagyis nem unja ő annyira a banánt, csak mostanában már kevésbé kívánja.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

John Cale

A38

 programajánló: 
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negrában!
2024. május 31.
Sting Budapesten- Egy újabb felejthetetlen koncert a Budapest Arénában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 devilfire    contagion    jim carrey    bonobo    lochnesz    tintin kalandjai    ideas    ulver    cadaveres    concrete    stereochrist    hobo blues band    suhancos    hexis    esa holopainen    chris pine    oscar    opeth    billy the kid    saint deamon    michael bay    az adósság    slamo    akusztika    desultory  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!