hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 19. vasárnap   14:32
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
John Cale
2006. március 4. A38

  Egyetlen kérdés foglalkoztatott e koncert előtt: Unja-e már John Cale a banánt? Igen, pontosan arra a poptörténelmi jelentőségű banánra gondolok, amely a minden posztstílus előfutáraként aposztrofálható Velvet Underground első lemezén szerepel. Hiszen az est főhőse szerepel ezen a korongon, és ebből azért fejszámolás és szaklexikonok lapozgatása nélkül is következtethetünk arra, hogy az úrnak bizony múltja van. A show-bizniszben meg ugye pontosan elég szokott lenni a múlt ahhoz, hogy el lehessen adni a jelent is. Mondjuk pont John Cale-nél ez nincs egészen így. Nézzük hát, hogy akkor hogy is van.
  
  A múltidézés gyorsan ki is merült a programot kezdő Velvet Underground klasszikussal, a Venus In Furs-szel. Ekkor még a félelemre is volt ok, hiszen Cale hangja ehhez a dalhoz már kevésnek tűnt, és a biliárdasztalnyi, extra keverőpultok ellenére sem volt olyan a hangzás, amely méltó lenne ehhez a gyűrött arcú veteránhoz, és a négyezer forintos belépőhöz. Persze ez a nóta még mindig van olyan jó, és a walesi származású dalnok néz annyira morózusan, hogy kicsit megilletődik az ember és megnyugszik: lesz itt még mulatság!
  S lőn. A hegedűt felváltja a gitár, a merengős régi nótát felváltja a tökös-dögös új darab, és a hang sem tűnik olyan fáradtnak. Az art rocknak, a művészkedésnek egy darabig teljesen nyoma vész, bár ekkor még mindig ugyanannyi az esély egy Cale mosolyra, mint egy Lou Reed által jegyzett csasztuska-lemezre, de imént az áhított mulatság bizony kezdetét veszi a Turn The Lights Onnal. Majd sorra jönnek az újabb és régebbi szólódarabok, ahol nagyon jól megvan együtt a punk, a rock n roll, a funky, a country és a bizarr megoldásokat is olyan formában kapjuk, hogy felfogjuk őket és funkciójukat is. Ráadásul mindezt egyszerre.
  
  Nagy szerepe volt e sikeres interpretációban a kísérőzenészeknek is, akik közül a dobos Michael Moore alakította a legnagyobbat, ami természetesen nem merült ki abban, hogy annak ellenére hasonlított megszólalásig a Skunk Anasie énekesnőjére, Skinre, hogy férfi volt és még borostás is. Az igencsak megvariált ritmusokat pattogva, táncolva, Brad Wilk és Kenny Wollensen erényeit ötvözve ütötte, s közben néha még vokálozott is. Elsőrangú muzsikus volt a gitáros, és a bőgős is, de végig az volt az érzésem, hogy számukra a férfiasságot Barry Gibb testesíti meg, ezért nem is pazarolnék rájuk több szót. Sebaj, Cale remekelt helyettük is. A kezdeti csendes őrült imázst szép lassan, a Hush, Outta The Bag, és Guts nóták elhangzásával párhuzamosan felváltotta az elegáns, absztinens, öreg rocker arculata, és a tétovának induló, de annál határozottabb minimálriffek mellé azért kaptunk néhány mosolyt, meg konferálást is, meg még a BlackAcetate-nél is újabb keletkezésű nótát, meg egy akkora sampler és jammelés alapú repülést, ami majdnem szárnyashajóvá változtatta az A38-at.
  Száz szónak is egy a vége: John Cale legalább annyira volt vagány, mint művészi, és pont annyira volt laza, mint költői, ha így jobban tetszik, de ennél is fontosabb, hogy ő nem a rock-történelem részeként akar turnézni. Hanem olyan egyszerű rock-zenészként, akinek mellesleg igen nagy szerepe van a rock-történelmében. Vagyis nem unja ő annyira a banánt, csak mostanában már kevésbé kívánja.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

John Cale

A38

 programajánló: 
2025. május 9.
50 éves a VHK - különleges jubileumi koncert a Platon Karataev társaságában
2025. május 10.
Rockland Fest Békéscsabán – hat zenekar, egy este a Csabagyöngyében
2025. május 14.
Manu Lanvin & The Devil Blues
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Hooverphonic a Dürerben
Eleine, Klogr, Final Stage
The Vices ismét a Dürerben
Airbourne, Asomvel
Rivers of Nihil, Cynic, Beyond Creation, Dååth
Punk legendák a Dürerben: Circle Jerks, Negative Approach és Descendents
Planet of Zeus a Dürerben
Tarja Turunen / Marko Hietala
Suffocation, Angelmaker, Fuming Mouth, Carcosa, Mélancolia
Distant az Analog Music Hallban!
 kiemelt 
Duplázik az Elefánt a Kobuciban – június 13-14-én rendesen berúgják a nyár ajtaját
  
Június közepén a Kobuci Kertben tartja 2025 nyarának “egyetlen” szabadtéri klubkoncertjét az Elefánt – méghozzá két estén át, két különböző műsorral és vendégzenekarral, illetve ritkán játszott dalokkal készülnek

Decapitated, Cryptopsy, Warbringer, Carnation a Dürer Kertben
The Alchemist, Wavy és Jazzbois július 27-én a Budapest Parkban
Budapesten a blues legújabb üdvöskéi: The Cinelli Brothers
Say Hello To The Hits – Lionel Richie összes nagy dala élőben az MVM Dome-ban!
 friss hozzászólások 

Pantera, Power Trip, Child Bite (2)
Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 motorjesus    spacesh!t    scary face    emmure    aws    the gentle storm    the black box revelation    dax flame    steelwing    primal fear    nova rock    sisters of mercy    szupercsapat    corrodal    sterbhaus    black spiders    afgrund    amanda peet    public image ltd.    bérczesi róbert    ivan &the parazol    blahalousiana    tom hardy    superhero    scarred by beauty  

r42
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!