hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. március 7. kedd   16:44
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Esbjörn Svensson Trio
2006. február 18. Millenáris, Teátrum

  Közel ezer ember adott, vagy adhat hálát az égieknek, hogy valamikor, fönn a messzi északon egy bizonyos Esbjörn Svensson annak idején találkozott Magnus Ösrtömmal, és ezért felhagyott a Ballroom Blitz püfölésével, és a dobokat újdonsült partnerének átengedve zongorához ült. Örülhet ez a közel ezer ember annak is, hogy e tandemnek útjába került egy Dan Berglund nevű bőgős, akivel aztán kiegészülve, és az EST nevet felvéve remek lemezeket készítettek. Na de ez a közel ezer ember mégiscsak annak örül a legjobban, hogy ott volt a között a közel ezer ember között, akik február 18-án a Millenáris teátrumában egy színpadon látták Esbjörn Svenssont, Dan Berglundot, és Magnus Öströmot.
  
  Vagyis inkább hogy hallhatták, hiszen mégiscsak zenéről volna szó, nem is akármilyenről. De akármilyen jellegű témát vettek is elő, az úgy lett kapásból jazz, hogy pont a jazz jutott volna eszembe utoljára róla. Tudom, ez a gondolat még pallossal is átvághatatlan gordiuszi csomónak tűnik, de ezt a csomót az EST tagjai játékosan és könnyedén kötötték meg, csak hogy kibogozhassák újra. Majd ismét megkötötték és bogozták ki megint. És megint. Zongorával, nagybőgővel, dobbal, viszont pallos nélkül, az A Picture Of Doris Travelling With Boris című, improvizációkkal jócskán megpakolt dalukkal kezdtek mindehhez hozzá. Már itt eldőlt, hogy érdemes volt eljönni, pedig ekkor még nem is sejtettük, mi fog jön a sötéten pulzáló zongorafutamok, a torzított, mégis kellemesen megszólaló bőgőszóló, valamint az egyszerre elegáns és laza seprűzés után.
  Hát példának okáért voltak a Viaticum, a Definition of a Dog és a When God Created The Coffeebreak című dalok, és olyan megmozdulások, amelyek alapján ugyanúgy lehetne a együttest avantgárd freejazznek, kísérletező kedvű kamarazenekarnak, az elektronikus hangzások megszállottjainak (ez úgy a hip hoptól, a drum and bassen át az ambientig értendő), vagy Jimi Hendrix legújabb követőinek bélyegezni. A legszebb mégis az, hogy ezek a skatulyák egyszerre érvényesek a csapatra, hiszen muzsikájuknak ugyanúgy alapvető eleme a lüktetés, a játékosság és a disszonancia, mint a rekviemekbe illő komorság és a szvinges könnyedség.
  
  Egészen komikus látvány az, ahogy mindezt megvalósítják. Kezdve a névadó úrral, aki néha úgy görnyed zongorája fölé, mintha restaurátorként preparálna valami miniatűrt, mindeközben pedig műszerészként piszkálja hangszerét, és profi hangmérnökként csal elő belőle igen furcsa dolgokat. Konferanszai pedig a Picasso élete című zseniális svéd film mellett igazolták azt a tézist, hogy e náció bizony nagyon is tudja milyen az angolosan abszurd, Monty Pythont idéző humor. Ugyanilyen fura szerzet volt a biztonsági őrök termetével és szépségével megáldott Dan Berglund is, aki azt csinált a nagybőgőjével, amit akart. Játszott rajta úgy, ahogy azt hárfán szokás, akkordokat fogott le rajta, ütögette vonójával, és természetesen akkor cibálta legvadabbul, amikor épp a hápogópedált vagy a torzítót taposta. Magnus Öström pedig hunyorgó szemekkel és tátott szájjal koncentrálva, teljesen magába fordulva ütögette felszerelésének minden egyes pontját, helyenként meglehetősen dobidegen hangokat produkálva ezzel. Ez egyébként azt eredményezte, hogy egy idő után már teljesen értelmetlen volt azt vesézgetni, hogy pontosan ki is játssza az egyes dallamokat, elég szédítő volt belefeledkezni magába a majd két órás egyvelegbe. A közönségnek ez nem is jelentett gondot, hiszen többször is visszatapsolták az este főszereplőit, akiknek szintén tetszhetett a dolog, hiszen visszajöttek, és nagyon megköszönték a tapsot. Ehhez csak annyit fűznék még hozzá, hogy a magam részéről nagyon, de nagyon szívesen tapsolom meg őket. Máskor is.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Esbjörn Svensson Trio

Millenáris

 programajánló: 
2019. szeptember 18.
Spirit Adrift, Sanhedrin, HAW
Budapesten Rory Gallagher egykori muzsikusai
2019. október 7.
As I Lay Dying, Unearth, Chelsea Grin Budapesten
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Evanescence, Veridia
Luis Fonsi
FEZEN ´19
Iggy Pop
Rockmaraton 2019 - 2. rész
Rockmaraton 2019 - 1. rész
EFOTT ´19
Steel Panther, Atomic Playboyz
Dead Can Dance
Whitesnake - Flesh & Blood World Tour 2019
 kiemelt 
A Sportarenaban lesz tavasszal a Parkway Drive
  
A sikeres nyári fesztiválos koncertek, köztük a Wackenes fellépés után meghirdette 2020-as európai arénaturnéját a Parkway Drive

Marko Hietala: Budapesten a Nightwish basszerosa
Darkest Hour: 25 Years Darkness koncert Budapesten
Dream Theater a Sportarenaban
Budapesten Rory Gallagher egykori muzsikusai
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 kálloy molnár péter    vam design center    the ocean    manu chao    lovasi    social network    anna faris    dragonforce    underground magazin    black-out    noa rock    uli jon roth    zsákbamacska    milking the goatmachine    brutally deceased    bon scott    secrets of the moon    suicidal tendencies    omnium gatherum    therapy?    prong    affliction    over help    xandria    cowboyok és űrlények  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!