hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2006. február 6. hétfő   13:44
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
The Black Dahlia Murder, Liar, Embers, In God We Trust
2006. január 29. Kultiplex

  A zeneipar csúnya és gonosz, ezt már tudjuk régóta. Azt is sejtjük, hogy vannak olyan együttesek, amelyeket azok a bizonyos öltönyös, nyakkendős kiadói bannkárok raktak össze. Az persze meg sem fordul a fejemben, hogy ilyen mágnások a metal vagy a hardcore berkein belül, íróasztalnál alkotnák sorra a formációkat. De az már viszont igen gyakori, hogy ennél a bizonyos asztalnál dől el hardcore és metal csapatok szerződtetése, és sorsa. Mivel a hardcorenak titulált metal ma nagyon menő, a Metal Blade asztalánál eldőlt, hogy a The Black Dahlia Murder bizony nyerő. Ezért legyen akármilyen minőségi a produkció, (mert az, ehhez kétség nem fér) csak rossz lesz a szájíze az embernek. És különben is, ha már az említett irányzatnál a zeneipar, mint olyan, egyáltalán szóba kerül, akkor ott azért sántít valami.
  
  Viszont az In God We Trust műsora egyáltalán nem sántított, dalaikban nagyon is siettek a srácok, csak azt nem tudom hova. Programjuk pontosan olyan benyomásokat keltett bennem, mint a Bury Your Own szintén ehelyütt adott hangversenye. Korrekt dalok melodikus death metalból, lényegre törő mosh részekből, jól elcsípett zajongásokból, az egyéniséget és az innovációt a legteljesebb mértékben nélkülözve.
  
  A szombathelyi Embers annyira ritkán jár Budapesten, hogy tőlük még egy olyan koncertnek is örülnék, ha csak a pár évvel ezelőtt kiadott, First Squall Of An Evil Storm lemezükről játszanának. Ők ezt nem így gondolják, és a With Borrowed Smile kivételével szinte csupa új nótát vettek elő, amelyek továbbra is dúskálnak a svédes dallamokban, a szögelős tempókban, de nincsenek híján a bősz károgásoknak, hörgéseknek sem. Egy-két érdekesebb, és rafináltabb kiállást leszámítva az Embers körülbelül negyven percében nem volt semmi meglepő, de előadásmódjuk, lelkesedésük és a tény, hogy elég régóta tanulmányozzák már ők a skandináv országok zenei hagyományait, arra enged következtetni, hogy itt bizony önkifejezésnek voltak szem- és fültanúi a jelenlévők. A Black Sabbath-féle Paranoid ikergitáros és emberesen brutális interpretációja pedig arról is meggyőzhette az egybegyűlteket, hogy az Embers nevű hardcore (?) csapat Magyarország egyik legjobb metal bandája.
  
  Metallal szolgált a belga Liar is. Méghozzá pont olyan vegyessel, amilyen szedett-vedett volt maga az ötös is. A dobos szerintem statiszta volt a Jarhead-ben, de azt is el tudom képzelni, hogy róla mintázták a Gorillaz ütősének figuráját. A bőgőst akár szalajthatták volna a Total Metal klubból, a gitárosok felőlem zrínyis diákok is lehettek volna, az énekes pedig Kocsord leghíresebb lakójára emlékeztetett. Zeneileg azért jobb volt a helyzet, hiszen ha emberi számítás szerint kifelejtem a vokalista üvöltésnek szánt légző-gyakorlatait, és a hangszeresek kissé darabos játékát, akkor még azt is kimerem jelenteni, hogy megvan a hiányzó láncszem a Darkest Hour és a Bolt Thrower között. Ugyanis az este kötelező velejáróján, a dallammal egybegyúrt death metalon kívül, volt itt még tördelt riffelés, és belassult, torzított gitáros siratók. Mindezek eredményeztek egy korrekt, ám annál cseppet sem jobb koncertet.
  
  A The Black Dahlia Murder zenéje lemezen nagyjából olyan, mintha az ember hajszárítás közben At The Gatest hallgatna. Ettől az elegytől azért elvárható, hogy élőben hanyatt döntse a hallgatót. Jelentem engem hanyatt is döntött, egy baj volt csak: nem volt a fejem alatt párna. Mert blastbeatek ide, Göteborgból importált triolás és a floridai osztálykirándulás során ellesett, tekergőző riffek oda, ha a nóták, vagy a hangulat nincsenek sehol, akkor én személy szerint nem szórakozom jól. És akkor már hiába szeletelnek Zach Gibson kétlábdobjai, hiába teszi magát a gégészet törzsvendégévé az énekes Trevor Strnad, én már nem fogok megfeszülni, hogy megkülönböztessem a Fliest a Novelty Crossestól, vagy a When The Last Grave Was Emptiedtől. Ez amúgy is egy nehéz feladat, (még ilyen, optimálishoz meglehetősen közelálló hangzás mellett is) lévén, hogy a Black Dahlia Murder zenéje még úgy sem változatos, hogy rengeteg témát kotyvasztanak össze, aztán időnként nagy kegyesen leállnak egy kis patetizálás erejéig, ahol a csapat minden tagja felveszi Bernard Montgomery győztes csaták utáni arckifejezését, a sörissza közönség meg villázik. Aztán aprítanak tovább, közben Trevor, aki úgy néz ki, mint aki elvégezte a középiskolát, és úgy maradt, háját rázva gesztikulál és kiabál. És ez gondolom így megy koncertről koncertre. A kérdésem csak az, hogy meddig (lesznek erre még kíváncsiak)?



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

The Black Dahlia Murder

Liar

 programajánló: 
2022. július 6.
Pet Shop Boys - Dreamworld - The Greatest hits live
2022. július 7.
Five Finger Death Punch + Hollywood Undead
2022. július 9.
Két hét múlva jön az Alpárfeszt – az ország legzöldebb underground kisfesztiválja
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Rise Against a Budapest Parkban
My Chemical Romance a Budapest Parkban
Deftones
Korn, Deadly Apples
Iron Maiden, Shinedown, Lord Of The Lost
Red Hot Chili Peppers
Black Veil Brides a Budapest Parkban
Scorpions
Tool, Brass Against
Fit For an Autopsy (és sokan mások) a Barba Negrában
 kiemelt 
Simply Red
  
2022

Első Emelet 40, Berkes 60 - 2 az egyben – Születésnapi nagykoncert
KISS - End Of The Road Tour
Pearl Jam Budapesten
Sting (My Songs), Joe Sumner a Papp László Budapest Sportarénában
 friss hozzászólások 

Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Premier: meghallgatható a Symbiosis 5 jazz zenekar bemutatkozó kislemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 man overboard    betraying the martyrs    mocsok 1 kölykök    la dispute    eta    lo fi stereo    diane kruger    zinfield    lostprophets    the panic broadcast    blake lively    prosectura    győri andrea éva    novelists     christoph waltz    atari teenage riot    scarlet aura    james keenan    vasko krapkata    choice with no voice    paul gilbert    another dawn comes    metalfest    civil sziget    jurij  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!