előzetes [fesztivál]  2006. február 9. csütörtök   16:27

nincsen hozzászólás

  A fesztiválról
  
  A 2005-ös debütálás után idén ismét jelentkezik a magyarországi MetalMania Fesztivál. A budapesti rendezvény egész napos szórakozási lehetőséget nyújt a heavy metal zenei stílusok kedvelőinek: a 12 órás rendezvényidő alatt két színpadon összesen 19 zenekar lép majd fel, köztük hat nemzetközi sztárcsapat. A magyarországi MetalMania a lengyel azonos nevű rendezvény licence-szelt változata, és saját zenei stílusán belül az idei év egyik legerősebb zenekari felhozatalával rendelkező eseményének számít majd, amelyet ennek megfelelő közönség- és médiaérdeklődés kísér, határokon innen és túl.
  
  Történet
  
  A MetalMania ötlete Lengyelországból származik, ahol 1986-ban volt az első ilyen rendezvény. A szervezők már a kezdet kezdetén azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy minél több színvonalas nemzetközi zenekart hozzanak el hazájukba. Az első három év fellépői között például ott volt a Helloween, a Kreator, vagy a Rage. Emellett nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a feltörekvő fiatal csapatok is bemutatkozási lehetőséget kapjanak, így a MetalMania Fesztiválokon külön színpadon szerepelnek a kezdő, vagy kevéssé ismert helyi együttesek. A 86-os kisszínpadon például fellépett az a Vader nevű, akkoriban alakult lengyel formáció is, amely ma már Európa-szerte sikeres koncerteket ad.
  
  Az első fesztivál óta eltelt tizenkilenc év alatt a MetalMania nemzetközi hírű, komoly rendezvénnyé fejlődött, melynek színpadán gyakorlatilag az összes metalzenei stílus képviselői megfordultak már, Apocalypticától a Mardukig.
  
  A fesztivál történetében mérföldkőnek számított a 2003-as év, amikor két rendezvény került megszervezésre MetalMania néven, immár nem csak Lengyelországban, hanem a csehországi Zlinben is. Ezzel a MetalMania afféle vándorfesztivállá vált, azaz az aktuális év headlinerei több koncertet adnak a régió különböző országaiban. Magyarország tavaly csatlakozott e heavy metal vándorvurstlihoz: az első budapesti MetalMania Fesztiválra a Petőfi Csarnokban került sor, 2005. március 10-én. A fellépők között ott volt például a hatalmas színpadi show-t prezentáló Moonspell, vagy a monumentális díszletekkel és pirotechnikai trükkökkel felvonuló Cradle Of Filth. A fesztivál sikere után nem volt kétséges: a buli idén is folytatódik, és 2006-ban is Budapestre érkezik a MetalMania!
  
  A 2006-os program
  
  Ismét a Petőfi Csarnok lesz a fesztivál helyszíne, méghozzá egy csütörtöki napon, március 2-án. A koncertek már kora délután elkezdődnek majd, ezúttal is két színpadon. A Nagyszínpad programját három magyar zenekar nyitja. Elsőként az az 1995-ben alakult, Makóról származó Gire lép a pódiumra, amely az underground zenei körök egyik meghatározó formációja. Energikus avantgarde metal zenéjüket Kátai Tamás billentyűjátéka, és a dalok komor, mély gondolatokat visszadó szövegei teszik felejthetetlenné.
  
  Őket a The Dethroners követi, egy újonc színfoltja a hazai rock/metal életnek. A kialakuláskor követett gothic metal stílustól fokozatosan távolodva született meg saját hangjuk, amit összetett, dallamokat és váltásokat nem nélkülöző, hegedűvel megtámogatatott komplex metalnak nevezhetünk. Bemutatkozó lemezükön Madách Imre drámáját, Az ember tragédiáját járják körül. A Negative Art segítségével megjelent kiadvány az irodalmi mű metal átdolgozása. A mű színei és a lemez dalai megegyeznek, a számos vendég közreműködésével készült anyag tartalmaz instrumentális részeket, vegyeskart, vonósnégyest és samplerekkel dúsított metalt is. Szövegileg változatos, angol, német, latin és francia nyelven születtek meg a drámát hűen követő, ám abból nem idéző versszakok. Március 2-án is ezek a dalok kerülnek terítékre.
  
  Ugyancsak a nagyszínpadon tartja majd koncertjét a Stereochrist. A 2002 májusában, még Supernatural néven, korábbi Mood tagokból álló négyes délies dallamokkal megspékelt, súlyos riffelős metalt játszik, hasonló felfogásban, mint a Corrosion Of Conformity, a Brand New Sin és a Black Label Society. Eddig csak egy hivatalos anyaguk jelent meg, az is már 2003-ban, a Dead River Blues album. A kanyarban van viszont az együttes új lemeze, feltehetően abból is kapunk majd ízelítőt.
  
  Ezt követően érkezik Finnország elsőrangú dallamos rock/metal gárdája, a Charon, amelynek ma Antti Karihtala (dob), Teemu Hautamäki (basszusgitár), Pasi Sipilä (gitár), J-P Leppäluoto (ének) és a frissen csatlakozott Lauri Tuohimaa (gitár) a tagja. Az első szárnypróbálgatások idején, 1992-ben még extrémebb hangzású metal-lal próbálkoztak, de a második albumon már a mai, rockosabb stílusú zenével álltak elő.
  Ennek, no meg a Sentenced-del közös turnénak is köszönhető az, hogy a kilencvenes évek végén felfigyelt rájuk a Spinefarm kiadó, a Charon jelenlegi otthona. Itt készült a csapat első sikerlemeze, a 2001-es „Downhearted” is, mely a finn slágerlisták élére tört, a 2003-as „The Dying Daylights” pedig külföldön is nagy elismerést kapott. Az igazi áttörést azonban a 2005-ös a „Songs for the Sinners” című albumuk hozhatja meg: stílusuk sokéves finomhangolása minden korábbinál egységesebb, fajsúlyosabb dalokban testesült meg, tovább hordozva a zenekar sajátjának tekinthető karakteres, fogós gitármeneteket, és a jól megjegyezhető, fülbemászó énektémákat.

  Szintén északról, de Svédországból utazik ide a dallamos death metal egyik pionírzenekara, a Soilwork.
  A banda 1995-ben alakult Inferior Breed néven. ´97-ben változtattak csak nevet, ez lett a Soilwork, amit aztán pár évvel később ismertté vált, immáron nem csak a dallamos metálszcéna köreiben. 2001-ben jelent meg a nagy áttörést hozó, sorrendben harmadik albumuk „A Predator´s Portrait” címmel. Az albumról ódákat zengtek a kritikusok, főleg Németországban, ahol a Soilwork az In Flames-hez mérhető sikereket ért el. Néhány jól sikerült turné után (Annihilator, Nevermore), a Soilwork több nyári fesztiválon is felléphetett, ilyen volt a Wacken, ahol több mint 20 000 fős lelkes közönség előtt játszhattak.A következő mestermű a ´Natural Born Chaos´ Devin Townsend felügyelete alatt készült el, olyan remek darabokkal, mint a ´Follow the Hollow´, vagy az ´As We Speak´. ´A Predator´s Portrait´ után egy ilyen album egy újabb lépés a siker felé. További turnék következtek Európában, az USA-ban és Japánban, melyek csak növelték a Soilwork népszerűségét. A remek fogadtatásra talált Natural Born Chaos és a következő, letisztultabb Figure Number Five után a Soilwork megadja a kegyelemdöfést: a Stabbing the Drama a svéd dallamos death metal banda talán legsikerültebb darabja; extrém és melodikus darabok. Björn „Speed” Strid vokáljai még nagyobb erővel törnek elő, megborzongatva ezzel a hallgatót, a ´Stabbing the Drama´ refrénjei pedig olyan fülbemászóak, hogy hosszú hetekre benned maradnak.
  
  Utánuk a Seattle-ből érkező thrash/power metal ikon, azaz a Nevermore lép színpadra, hogy egy 70-75 perces műsorral bűvölje el a hazai közönséget. Ezt már több ízben megtette egyébként az a csapat, amelynek hitelességéről csak annyit, hogy a Nevermore zenészei pont akkor alakították meg együttesüket (és pont Seattle-ben), amikor a klasszikus fémzene már végleg grunge-hullámokba fulladni látszott. A korábban a Sanctuary nevű csapatban már együtt alkotó Warrel Dane énekes, Jeff Loomis gitáros és Jim Sheppard bőgős, továbbá a hozzájuk csatlakozott Van Williams dobos alkotja a banda magját. 1995-ben megjelent debütanyagukat az elmúlt években öt további stúdióalbum követte, melyek sikere bebizonyította, hogy a mesterien előadott és változatos stílusokat bátran ötvöző metal-zene mindig megtalálja saját, igényes zenére vágyó közönségét. Ugyanúgy érvényes ez a már-már death metalosan facsart Politics Of Ecstasyre, a csapat talán legkomorabb, legnyugtalanítóbb művére a Dreaming Neon Blackre, vagy markáns zenei világukat tökéletsen összefoglaló utolsó két albumukra, az Enemies Of Realityra, vagy a This Godless Endeavorra. A Nevermore története így valódi sikersztorinak bizonyult, hiszen az egyenletesen magas minőségű, technikás nótákkal megrakott, mesteri színvonalon rögzített lemezeknek köszönhetően mára világhírűekké váltak, és nevük a progresszív thrash metal szinonimájává lett.
  
  Hasonló hosszúságú produkcióval készül Liverpool második legjobb együttese, az Anathema is. Az zenekart liverpooli fiatalok - köztük három fivér: Vincent, Danny és Jamie Cavanagh - alakították a 1990-ben. A csapat történetét számos korszak- és stílusváltás kísérte, és a világ egykori „legalábecsültebb” csapatából mára Liverpool második legjobb bandája lett - igen, rögtön a Beatles után. A 2003-as Natural Disaster című albumukat sokak szerint csak a Radiohead vagy a Portishead legjobb pillanataihoz lehet hasonlítani; az Anathema aktuális lemezei ennek megfelelően nem csak a metal zenére szocializálódott hallgatóság érdeklődésére tarthatnak számot. A Cavanagh fivérek jelenleg nagyüzemben írják az új korong dalait, illetve napirenden van egy új kiadó felkutatása is. Az együttest vezető Danny Cavanagh amúgy jól ismeri hazánkat, és rendszeresen visszatér a fővárosba ill. a Negative Art szegedi főhadiszállására, ahol akusztikus estek keretében találkozhattunk vele. A legutóbbi ilyen koncerten Danny a soron következő album néhány dalát is elgitározta és énekelte már nekünk, tehát remélhetőleg ezúttal az eredeti verziót is meghallgathatjuk majd - a Petőfi Csarnok nagyszínpadán.
  
  A továbbiakban stílusosan borzongat majd portugál Moonspell, amelynek zenéjében a költészet és a művészet karöltve, bűntársakként létezik, felvértezve a történetmondás ősi hagyományaival, és a klasszikus zeneiség tehetségével. Azt mondanám, zenénk egyfajta keveréke a szépségnek és a borzalmaknak, a robosztus hangzásnak és a lágy dallamoknak. Így például az Antidote is igen brutális nyitánnyal kezd, majd a végén dallamos tételekkel fejeződik be: így zárjuk be azt a kört, amit az album jelképez, és erről szól a Moonspell munkássága is. állítja Fernando Ribeiro, az együttes énekese. Bő évtizede kezdett közös zenélésbe a gárda, többek között a Celtic Frost és Sisters of Mercy zenéjének hatására. Első két, portugál népzenei hatásokkal átszőtt albumuk (Wolfheart-1995, Irreligious-1996) pedig épp elég volt ahhoz, hogy megismertessék magukat a világgal. Stílusos előadás, misztikus szövegek fémjelzik e két albumot, majd tehetségük csiszolása, egyfajta útkeresés következett, mely aztán elvezetett a ´99-es The Butterfly Effectig. Ezt követően sikeres turnék sora várt rájuk Észak-Amerikában olyan bandákkal, mint az In Flames, vagy az Amorphis, és egy európai körút a Kreatorral. 2001-ben jelent a Darkness and Hope, egy teátrális, szenvedélyes album, amivel ismét koncertezni indulnak, közös turnéra a Lacuna Coil-lal. Hazánkban is többször megfordultak már, egyik legemlékezetesebb koncertjük éppen a tavalyi MetalManián volt, a Petőfi Csarnokban. A zenekar ezekben a hónapokban az utolsó simításokat végzi legújabb, idén megjelenő lemezén, mely a legutóbbi, 2003-ban megjelent Antidote című korongot követi majd, és Memorial lesz a címe. A nyári fesztiválszezon kezdete előtt két mindössze Oroszországban, és a MetalManián adnak koncertet, ahol reményeink szerint a megjelenésre váró új anyagból is kaphatunk majd ízelítőt.
  
  A nagyszínapdot a svéd opera-metal formáció, a Therion zárja majd. Bemutatva, hogy meddig is jutottak el
  tizenöt év alatt a klasszikus zene és a metal vegyítésében. Mesteri riffek keverednek a klasszikus opera hangulatával, szimfonikus elemek és többszólamú kórusok bontakoznak ki a bonyolult kompozíciók sodrásában. Az új anyag, a Sirius B-t és a Lemuriát tartalmazó dupla CD-s kiadvány különleges: soha eddig nem egyesülhetett így a banda korai nyers ereje, és az új felfogás perfekcionizmusa. Több, mint 170 zenész és énekes vett részt a Lemuria és a Sirius B kilenc hónapos felvételi munkálataiban. Az eredmény pedig egy ikeralbumnyi utazás merész dallamok, mély érzések és monumentális tételek között, ahol a szimfonikus és epikus metal közti határok egymásba mosódnak.
  
  A bandát Christofer Johnsson, Peter Hansson és Oskar Forss alapította Blitzkrieg néven, 1987-ben. 1988-ban az alapító tagok Therionra változtatták nevüket, és kiadtak néhány demót, többek közt a Time Shall Tell-t is. Az első sikereket a ´91-ben megjelent „Of Darkness” című debütlemezük hozta a metal-színtéren. A Therion tehát kísérletező és kreatív death metal bandaként indult útjára, és ennek megfelelően járta útját, évről évre csiszolva a hangzást, majd néhány tagcserét követően megjelent az áttörést hozó ´96-os Theli. Erre az időszakra tehető a death metal elemek visszaszorulása, operai elemekkel, progresszív vagy akár keleties hangzással való felcserélése. A Therion legkelendőbb lemeze (több, mint 125 000 példány fogyott el belőle), a „Vovin” 1998-ban jelent meg, melyben már a zenei megújulás megkövetelte szimfonikus zenekar is rendelkezésre állt. A tagcsere-problémákat áthidalandó, Christofer egyébként szinte egyedül, csak a stúdiózenészek segítségével vette fel ezt az anyagot, így akár szólóalbumnak is tekinthetjük.
  
  A „Deggial” is a Christofer által kitalált „szimfonikus opera metál” nyomvonalán halad tovább. Ezután a Therion új tagokkal (Kristian és Johann Niemann) indul első headliner-turnéjára, a Voivoddal és a Flowing Tears-szel. Egy évvel később megjelenik az első konceptalbum, a „Secret of the Runes”, középpontban az északi mítoszokkal, erős skandináv folk-hatásokkal. 2002-ben rögzítik - 15. születésnapi ajándékként - a „Live in Midgard” című élő albumot, majd kis szünet után kezdték el írni az új anyagot, mely alapja lett a Lemuria/Sirius B ikeralbumnak. Jelenleg a soron következő album felvételén dolgoznak, és ezt szakítják meg a MetalMania - fellépés kedvéért, ahol - ahogy Christofer fogalmaz - számíthatunk egy-két meglepetésre.
  
  
  Természetesen a hazai csapatok is fellépési lehetőséget kapnak: a Kisszínpadon a Vale of Tears, a Remorse, a Casketgarden, a Black Leaves, a Nadir, a Prompt, a Relikvia, az Autumn Twilight, a Variola a Wackor és a Baby Bone szerepel majd.
  
  A hajnali befejezés után a szervezők afterparty-ra várják a még fölös energiákkal rendelkező, vagy az első vonatra váró egyedeket: a helyszín ezúttal is a Marco Polo Club, ahol 23.00 órától hajnali 04.00-ig tart majd a mulatozás.
  
  Az idei MetalManiához két további koncert is tartozik: a fesztivál warm-up party-ja ezúttal is Szegeden, a JATE Klubban kerül megrendezésre. Tavaly a Katatonia, idén pedig az Anathema teszi majd tiszteletét a bemelegítő bulin: a liverpooliak koncertje mellett a De Facto és az Aebsence is fellép majd, február 28-án. Egy nappal a fesztivál után, azaz március 3-án pedig a Charon ad egy ráadásbulit Sopronban, a The Dethroners, az Endless River és az Amadea társaságában.
  
  
  MetalMania 2006 tudnivalók:
  2006. március 2., csütörtök 13.00-01.00h
  Budapest, Petőfi Csarnok
  A Nagyszínpad fellépői: Therion, Moonspell, Anathema, Nevermore, Soilwork, Charon, Stereochrist, The Dethroners, Gire.
  A Kisszínpad fellépői: Vale Of Tears, Remorse, Casketgarden, Black Leaves, Nadir, Prompt, Relikvia, Autumn Twilight, Variola, Wackor.
  Belépő: január 31-ig 6500 Ft, utána 7000 Ft.
  
  Warm-p Party, és After-party tudnivalók
  
  2006. február 28., kedd 20.30
  Szeged, JATE Klub
  Anathema, De Facto, Aebsence koncertek
  Belépő: 2800 Ft, SZTE hallgatóknak 2500 Ft.
  Összevonva a MetalMania jeggyel: 8000 Ft.
  Jegyek kaphatók: Bahia Szeged, JATE Klub, Csermák Hangszerüzlet (Szeged, Jókai u. 4.).
  
  2006. március 3., péntek 20.00 óra
  Sopron, Hangár Music Garden
  Charon, The Dethroners, Endless River, Amadea koncertek
  Belépő: 1500 Ft, elővételben 1200 Ft.
  Jegyek kaphatók a CD Pincében, a Hangárban.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: