interjú [hazai hangok]  2006. január 30. hétfő   12:59

nincsen hozzászólás

  A Fuck Off System egy olyan zenekar volt, amelyik a rendszerváltás környékén mondott, üzent valamit a fiataloknak. Szóban kifejezhetetlen volt az az érzés, amit a csapat három tagja (Mátyás Attila, ének/gitár; Jerabek Csaba, basszusgitár; Miklós Péter, dobok) ott és akkor összefoglalt. Váratlanul feloszlottak, pont akkor, amikor kiadták egyetlen albumukat. Most viszont a csapat újjáalakult, és február 4-én, a Petőfi Csarnokban adnak koncertet. Jerabek Csabával, a trió egyik alapítójával erről is beszélgettünk.
  
  Hogy indult ez az egész Fuck Off System?
  
  Mi már nagyon-nagyon régóta ismertük egymást így hárman, Matyi (Mátyás Atilla, énekes/gitáros), másrészt az a Szendrei Zsolt, aki később Szendrei Szaszává avanzsált és én. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, Óbudán nőttünk fel, együtt szocializálódtunk, ugyan más utakat jártunk előtte, főleg a zenében, de nagyon sokat beszélgettünk a világ dolgairól. Valamikor 86 nyarán egyszer csak kitaláltuk, hogy mi lenne, ha együtt játszanánk, úgy igazából. Előtte már néhányszor voltunk itt-ott színpadon, Zsolt például fellépet többször is a Matyival. Aztán egyszer csak elkezdünk együtt zenélni. A név adódott a különböző falfirkákból, de mi igazából nem akartunk politizálni, csak a korhangulatot akartuk megörökíteni, azt az atmoszférát, ami a 80-as évek közepén benne volt az emberekben, a fiatalokban, a kitörési vágyat.
  
  Volt lehetőség kitörni?
  
  Nem, egyáltalán nem volt lehetőség kitörni. Szerintem abban az időben annak a korosztálynak esélye sem volt, talán az URH-nak és a később ebből szerveződő egyéb formációknak volt egy kevés, de nekik is csak azért, mert gyakorlatilag ők kezdték ezt az igazi undergroundot Magyarországon. Eleve elsők voltak. Ez az újszerűség mindenképpen kedvezett nekik. A többieknek nem volt sok esélye, mi nem is zenében akartunk kitörni, hanem valamiből, amiben benne voltunk. Ez a világ eléggé behatárolt volt, nagy dolgokat nem lehetett álmodni semmiképpen sem. Így aztán mindenki lázadt, ki punkkal, ki ezzel, ki azzal, mi hárman is egy kicsit punkosabb műsorral kezdtük. Aztán Szendrei Zsolt kilépett, és csatlakozott a későbbi dobosunk, Miklós Péter. Szasza kiválását eléggé sajnáltam, mindig is igen jó dobos volt, ez a műfaj pedig különösen ment neki. Így aztán amikor Miklós Péterrel kiegészültünk, akkoriban formálódott azzá a Fuck Off System, ami aztán a későbbiekben lett.
  
  Ki akartatok ezzel fejezni valamit vagy esetleg ösztön zene volt?
  
  Nyilván mind hárman másként gondoltuk. Talán legpolitikusabb abban az időben Miklós Péter volt, és némileg én, Matyi soha nem akart politizálni, a zenében mi sem. Nyilván nekünk karakteresebb véleményünk volt az akkori világról. Matyi zeneileg nagyon jó összefogó erő volt, aki a létező ötleteket és gondolatokat tökéletes egységbe tudja szerkeszteni. Ennek nagy szerepe lehetett később, az Action sikereiben is. A Fuck Off Systemnél ez mindenképpen meghatározó volt, amellett, hogy három olyan ember találta meg egymást, akik a maguk módján hozzá tudtak tenni jelentősen a produkcióhoz, mind a zenéhez, mind a világképhez, mind a külsőségekhez. Ezért nem is volt arról szó, hogy ez egy olyan zenekar, amelyik megméretteti magát a szakma nagyjaival. Ez igazi underground volt, igaz akkor nem neveztük így, csak újabban. Nem akartunk megfelelni másoknak, főleg nem azoknak, akik ismertek, elismertek vagy azt mondják, hogy ők a szakma nagy öregjei. Magunknak és a mi saját világunknak akartunk megfelelni, illetve később a közönségnek. Nagyjából ez volt az a mechanizmus, amely mozgatta a zenekart. Amit csináltunk, az a zene, az azt hiszem mindannyiunknak nagy öröm volt, és nagyon jó érzés volt abban az
  időben. Később ezt persze mindhárman másként éltük meg.
  
  Melyik zenekarok hatására kezdtétek el?
  
  Abban az időben mindenki mást hallgatott. Jómagam Bauhaust, New Modell Army-t, Fields of Nephilim-et, Matyi The Mission-t hallgatott gyakrabban. Péter pedig olyan zenéket, amelyekről itt, Kelet - Európában egyáltalán nem lehetett hallani. Ezek a hatások nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy olyan hangulata lett a zenének, amilyen, és természetesen megkönnyítették, meghatározták a zenei próbálkozásainkat. Aztán benne volt az adott korhangulat is, ugyan konkrétan egy Európa Kiadót, Kontroll Csoportot nem lehet kihallani a zenéből, de az a világ, hangulat belekerült a Fuck Off System dalaiba is. Direktben mi sose lázadoztunk, hanem azt a kilátástalanságot próbáltuk megfogni, ami akkor volt. Nagyon fontos volt, hogy amikor már elég nagy közönségünk volt, akkor megfogalmazódott bennem, hogy nem is kell nekünk nyilatkoznunk, nem kellenek ezek a fórumok. Mi itt vagyunk, ezt csináljuk, itt vannak, azok, akik ezt szeretik. Minek parádéznánk mi azzal, hogy mindenféle riportokat adjunk? Ez nagyon sokáig így is ment. Éveken keresztül elzárkóztunk ettől, nem foglalkoztunk ezzel a dologgal. Csak azzal foglalkoztunk, ami a színpadi világhoz tartozott, azok voltunk mi. Nem megcsinált dolgok voltak, nem mások találták ki. Amikor aztán már ott tartottunk, hogy kiadjuk ezt a hangzóanyagot, akkor már elkezdtünk persze más irányban mozogni mind a hárman. Egyrészt többször elhangzott, hogy miért jutott el a zenekar oda, hogy ha tovább lépünk, akkor már egy taposómalommá vált volna az egész.

  Nem lehetett volna ezt kikerülni?
  
  Nem hiszem, hogy ki lehetett volna, szerintem senki nem kerülte ki. Nem tudok példát mondani, aki kikerülte volna Magyarországon. Mi ezt jó előre láttuk. Ez akkor egybe esett azzal, hogy Matyi akkor már próbálkozott egy rockosabb megszólalással, én nem voltam ennek a híve. Nem voltak viták, de érezhető volt hogy más irányba mozdult el zeneileg. Én inkább kicsit kísérletezőbb zene felé mentem volna.
  
  Mikor történt mindez?
  
  Nagyjából 90 elején már érezhető volt. Mindenképpen szerettük volna, hogy maradjon valami nyom utánunk, arról a körülbelül öt évről, amit együtt töltöttünk. Ne csak köd előttünk, köd utánunk. Ehhez a lemezhez tartozott egy turné, amin már nem is a Péter
  dobolt, hanem Zana Zoli, az még egy bő félév volt. Nem is adtunk búcsú koncertet, egyszerűen csak egy fesztiválon, talán a Hungaro Caroton az utolsó előtti, vagy az utolsó szám előtt Matyi higgadtan bejelentette „köszönjük, ez volt az utolsó Fuck Off System koncert, abba hagyjuk.”. Nagy körítés nem volt, nem volt ez beharangozva.
  
  Honnan jött az újjáalakulásnak az ötlete?
  
  Oly sok év után először, ameddig Matyi Sex Action-t újra el nem kezdte csinálni, addig erősen tiltakozott mindenféle dologtól, a Fuck Off Systemtől is, és a Sex Actiontól is, hogy az volt a múlt, és neki jelene van. Miután a Szasza születésnapja kapcsán a Wigwamban ott volt és fellépett, elkezdett koncertezni, így ez a hozzáállás már bukdácsolt, mert ha már a Sex Actionben benne volt, akkor miért maradjon ki a Fuck Off System.
  
  Itt jön egy piszkos kérdés. A pénz nem szólt közbe?
  
  Csak magamról tudok beszélni, nyilván. Én nem zenéből élek, soha nem éltem abból. Valaki úgy gondolja, hogy abból szeretne megélni, ami a hobbyja, én meg úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amiből nem szabad megélni, mert elmúlik, és munka lesz belőle, és akkor már nem feltétlenül csak örömből áll majd. Én ezért minden olyan dolgot, akár a fotózást, akár a zenélést, szeretem betudni annak, ami és a nem tartom pénzkereseti lehetőségnek. Nem ebből élek, nincs szükség arra a pénzre, amit a Fuck Off Systemmel lehetett keresni. Zenével amúgy se lehet sokat keresni.
  
  Térjünk vissza egy kicsit még a feloszláshoz. Nem érzed azt, hogy túl későn jött ki a lemez? Úgy értem, nem gondoltatok arra, hogy keserűséget okozott a rajongóknak ez a döntés?
  
   Azt gondolom, hogy ha akármilyen módon valamiért kötődtünk volna ahhoz, hogy ezt tovább folytatjuk, akkor szerintem nagyobb keserűség lett volna a rajongóknak is, meg saját magunknak is. Így maradt nekünk és néhány év után a rajongóknak is egy nagyon kellemes emlék. Ők értelemszerűen az első egy-két évben furcsállták az egész Fuck Off System utáni közvetlen légkört. Magam részéről nem nagyon váltottam ebből a zenei világból, mindig is ehhez a közeghez kötődtem, de én magamat nem is zenésznek tartom, hanem egy olyan embernek, aki kedveli ezt a műfajt, csak közben valamelyest ért a zenéhez.
  
  Nem tudtatok volna megújulni, és folytatni?
  
  Eleve már más irányba tartottunk, ezért a megújulás nem lehetett volna olyan jó, mert hiszen komoly ellentétek lettek volna. Egy ilyen hangulatban, amikor mások az elképzelések, akkor a megújulás, pontosabban egy új zenét összerakni, nyilvánvalóan fölösleges lett volna. Arról meg az a véleményem, hogy ugyanazt a világot még egy lemezben kiadni, vagy még háromban, annak meg semmi értelme nincsen. Sokan csinálják ezt, biztos jó, de ennek nincs sok teteje. Amit most próbálunk, abban teljesen megmaradnak az eredeti hangulatok, és a váz, de belekerülhetnek modernebb hangulatok, a jó értelembe vett modern hangulatok, ahogy mondjuk csináltuk volna későbbi hasonló albumaikon.
  
  Mit gondolsz, hogyan fogják fogadni az esetleges változásokat?
  
  A hangulata pont olyan lesz, mint bármelyik Fuck Off System koncertnek. Vélhetően annyival jobb lesz, hogy jelentősen jobb lesz a hangtechnika, és mi is jobban adjuk elő ezt a produkciót. Mert abban volt egy őserő, de azért időnként azokon a koncerteken, volt néhány senki nem tudja, hogy micsoda. Szóval ez vélhetően élvezhetőbb lesz. Azt gondolom, hogy semmit sem veszít abból a hangulatából, ami mindig is jellemzett egy Fuck Off System koncertet.

  Utólag azért adtál, adtatok interjúkat?
  
  A Maskkal ugye voltak, a Fuck Off System után, de én tíz éve abbahagytam a zenélést,
  de annyira, hogy nem is voltam színpadon. Egyébként ezt nem is bántam, mert végre foglalkozhattam olyasmivel is, amit a zenélés mellett nem engedhet meg magának az ember. Zenélsz éjszaka, bulizol, nyomod a koncerteket, délután próbálsz, sokáig alszol, elszalad az élet, tele jó mókákkal, az biztos. Tíz éve viszont csomó dologra jut időm, ami a zenélés miatt korábban egyszerűen kimaradt. Járkálok sokat a világban, ez részben a munkámhoz is kötődik. Egészségesen élek, mindenféle sportokat űzök, és baráti társaságokkal járjuk a hegyeket, kerékpározunk, evezős túrákat szervezünk. Hatalmas bulik ezek is, legalább akkorák, mint egy koncert, csak nincs hozzá saját produkció, de az élmény értéke ugyanakkora. De egy évvel ezelőtt felmerült, hogy valamit össze kellene hozni, csak úgy, és ekkor jött Matyinak ez az ötlete a Fuck Off Systemmel. Adott volt, hogy akkor ezzel foglalkozom egy kicsit minden más mellett, mert azért a zenélést teljesen nem hagynám abba.
  
  Ez alatt a tíz év alatt kezedbe vetted a hangszeredet?
  
  Persze. Zenét is sokat hallgatok, sokfajtát, akár modern irányzatokat, akár régieket.
  
  Például?
  
  New Modell Armyt és társait, de imádom a kicsit keményebb stílust is, a Toolt, és az énekesnek a másik produkcióját, az A Perfect Circle-t. De volt egy zenekar, ami nagyon közel állt hozzám, a Morphine, vagy a Bauhaus énekes, Peter Murphy utolsó előtti lemeze a Dust. Nagyon érdekes, kísérletező jellegű muzsika. Levellers-et is sokat hallgattam az évek során. Hallgatok teljesen újszerű zenéket, kortárs zenéket, például Zagart és Yonderboit is. Az én zenei világomban csak az az emészthető, amiben több élő hangszer van, és nem csak elektronika. Nagy ritkán még érdekes jazz produkciókat is meghallgatok, azokat, ha lehet, élőben, mert annak az a varázsa.
  
  Nem szoktatok leülni zenélgetni a barátaiddal?
  
  Nem, csak egyedül magam szoktam leülni. Zenehallgatás közben be szoktam dugni a gitárt, és akkor játszom azt, amit hallok, vagy kitalálok rá valami saját verziót. Tíz évig azért nem csináltam ezt állandóan, de előfordult, hogy voltak olyan időszakok, amikor gyakrabban vettem elő a gitárt. Nagyon elfoglaltam magamat egész más dolgokkal, sokat fotóztam, kiállításaim is voltak.
  
  Nem ítéled túlságosan sötétnek, depressziósnak a Fuck Off System munkásságát?
  
  Nem volt az sötét. Mi akkor így láttuk azt a világot, egyébként nem volt ez depressziós sem. Kis letargikus hangulata volt, és mi magunk se voltunk depressziósak. Nekem például ez a világom, kicsit mélyebb gondolatok között, szeretem a dolgok hangulatát megízlelni, ez mindig is közel állt hozzám. Ez egy befele forduló hangulat, ebben tudok elmerülni, nekem ez nem rossz érzés.
  
  Nem sajnálod, hogy véget ért?
  
  Nem, mert nagyon sok szép emlék maradt utána. A dolgok már csak olyanok, hogy véget érnek és pont ez az egész szépsége. Ha soha nem érnének véget, és mindig ugyanazok lennének, akkor nem éreznénk a súlyát annak, ami már nincsen. Nem konkrétan az élet elmúlására gondolok itt, hanem úgy általában minden másra. Gondolatokra, ideológiákra, társadalmakra, ilyesmikre.
  
  Így a feloszlás után elkezdted a Maszkot. Valami olyasmit várt mindenki a Maszktól, ami a Fuck Off System folytatása volt új emberekkel.
  
  
  Azt hülyeség lett volna, folytatni, nem is lett volna egészséges, másról is szólt. Más emberekkel mást kell csinálni. Így is erősen stíluson belül maradtunk, nagyon nem léptünk ki belőle. A második anyag kicsit karcosabb lett, mint az első, de nekem megkomponáltabbnak tűnik, de az emberek az elsőt kedvelték jobban, darkosabb és esetlegesebb volt. A második anyag ritmikailag nagyon egybe volt, igaz voltak hibái mindkét anyagnak természetesen, de ne menjünk bele, hogy micsoda, mindenesetre azt tudom, hogy a kettes anyagnak nagyon jók voltak az alapjai. Ha csak arra figyelek, és azt meghallgatom akkor csak ezeket hallom ki belőle.
  
  Miért hagytátok abba Maszkot?
  
  Nem volt a Maszk annyira sikeres, mint amennyire többiek azt gondolták, hogy sikeres lesz. Nekem pedig egy kicsit elegem volt magából a zenélésből. Több ember kell ahhoz, hogy vége legyen. Kis konfliktus helyzet is volt a zenekar egy részének a másik részével.
  
  Az énekessel, Gabrieli Ricsivel?
  
  Te mondtad ki, nem én!
  
  Mi volt a probléma vele?
  
  Ő mindig lehetetlent akart. Nagyon jól gitározott, nagyon jól szólózott, hangja is lett volna, de mindig olyat akart énekelni, amit nem tudott. Pedig ha fele akkorát énekelt volna, akkor az még jó is lett volna. Olyan harmóniákat akart berakni, ami nem feltétlenül kellett volna a többi hangszer alá. Emiatt alakult ki ez az erős konfliktus a vége felé. Ekkor Ricsi határozottan önfejűvé vált. Igaz nagyon sokat tett a zenekarért, de egyben úgy érezte, hogy csalhatatlan. Mindamellett amikor felmerült, hogy hatalmas hibák vannak, semmilyen kritikát nem fogadott el. Én elég toleráns ember vagyok, én ezzel együtt tudtam élni, de a többiek nem. S amikor kilépetek, utána megnéztük, hogy ebből valami változás lesz-e, de innentől gyakorlatilag abba is maradt.
  
  Sajnálod a belefektetett munkát?
  
  Nem, mi akkor jól éreztük magunkat. Én ezt soha nem munkának élem meg. Hanem
  ez egy alkotás, és az ember azért alkot, mert jó alkotni, nem azért, mert utána feltétlenül ki kell söpörni a magtárat.
  
  Beszállnál most valamilyen zenekarba, ha keresnének egy bőgőst?
  
  Nem hiszem, hogy én feltétlenül akarnék zenélni. A Fuck Off System maximálisan kielégíti azt az apró kis igényemet, hogy színpadon legyek és zenélhessek.
  
  Sokat vársz ettől a februári koncertről?
  
  Megmondom őszintén, hogy igen. Úgy érzem, hogy nagyon jó lesz a koncert, mert valószínűleg jó lesz a zenekar, és a produkció. Én jól fogom érezni magam, mert jól esik játszani ezeket a számokat, és abban reménykedem, hogy a közönség jól fogja érezni magát, mert elég régen hallhatták ezek a dalokat élőben, és azt gondolom, hogy elég sokan
  lesznek rájuk kíváncsiak, hogy egy nagy lélegzetvételű bulit kerekedjen ki ebből a koncertből. Mi ott leszünk, és ha közönség is ott lesz, akkor biztos jó buli lesz.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: