beszámoló [koncert]  2006. január 21. szombat   16:16

nincsen hozzászólás

  Házibuli, pezsgő, virsli, petárda, valamint a TV műsor folyamatos szapulása. Jól bevált szilveszteri program ez, mégis néha nem árt egy kis változatosság. Például: Trafó, pezsgő, malacsült, ska, jazz, New York Ska-Jazz Ensemble, Pannonia Allstars Ska Orchestra, Kettő-Kettő. 2005 utolsó estéjén, és 2006 első hajnalán én az utóbbi kombinációt részesítettem előnyben. Más kérdés, hogy pont olyan lett az este (és a hajnal), mint egy jól sikerült házibuli.
  
  A remekül sikerült svédasztalos vacsorát követően nem sokkal el is kezdődött a mulatság érdemi része, hiszen az utolsó falatok lenyelése után már színpadra is perdült a Pannonia Allstars Ska Orchestra. A hely adottságainak, a színpad kis méretének és a tömeg nagy létszámának köszönhetően inkább csak hallható, mintsem látható volt a zenekar, de a hangulattal így sem volt gond. Jó érzés volt egy verekedés-, ergo náci-, ergo idióta-mentes koncerten látni a PASO-t, ilyenből az utóbbi időben sajnos nem sok jutott ki számunkra. Szerencsére nem erről szólt ez a koncert, ezért a beszámoló sem fog. Igaz, sok minden másról sem, mert akár egy szóval is le lehet írni programjuk hangulatát, ez pedig a karnevál volna. Azt azért még megjegyezném, hogy igen feszes volt az All Night Long, hosszú idő után jó volt újra hallani a Rudies Got A Soult, a közönség most is Gagarint imádta a legjobban, a Tell Me Why pedig a maligán-dús italokkal egyetemben melengette a szíveket, és alaposan befűtötte termet.
  
  Aztán jött az éjfél, jött még több pezsgő, elkezdődött 2006, és a New York Ska-Jazz Ensemble koncertje is. Erre a fellépésre is találtam egy tökéletesen kifejező szót: szóló. Mert a Palotai Zsolthoz szaxofon-kézbevételig hasonlító Freddie Reiter vezette, alaposan átformálódott legénységű gyülekezetnek ugyanis volt képe egy kiadós, ki számolta hány perces örömzenévé alakítani koncertjüket. A ritmus persze mindvégig megmaradt a ska, a reagge, és a swing felségterületén, ehhez a műfaj-triumvirátushoz csapódott még hozzá a jazz, amellyel elsősorban a fentebb emlegetett kulcsszó megvalósulásakor találkozhattunk. Szólhatott ez szóló boogie-san a zongoráról, lágyan a fuvoláról, vagy közönséghergeléstől hajtva a gitárról, nagyon úgy tűnt, soha nem lesz vége, és a muzsikusok nem is mutattak sok hajlandóságot arra nézvést, hogy egyszer majd abbahagyják. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd folytatják. (Budapesten természetesen)
  
  Az önmagát tradicionális ska csapatnak valló, ugyanakkor ska-jazz formációnak meghirdetett Kettő-Kettőnek jutott a halmozottan hátrányos, utoljára hagyott elő-zenekari szerepkör. De dacoltak (talán nem is törődtek) ők a már-már kukorékolás-közeli időponttal, a szilveszter etikettjének megfelelően lerészegedett közönséggel, és jó kedvvel, bőséggel adagolták nekünk a saját dalaikat, és a feldolgozásaikat (köztük egy NYSJE nótát is), mindkettőt instrumentális formában. Előbbieket jól írták meg, utóbbiakat jól játszották el.
  
  Indulhat-e év ennél jobban? Csak ez az egy kérdés kívánkozik ki belőlem, de ez is költői akart lenni.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: