magazin [színház]  2006. január 8. vasárnap   14:39

nincsen hozzászólás

  A piknolepszia jelenléthiányt, tudatkiesést jelent. A piknoleptikus célja kiszakadni az időből, megbillenteni a megélt világ egyensúlyát. Eredménye a távollétben töltött, megbontott idő. Az előadásban H. Purcell zenéje az, ami ezen kimaradt idő keresésére és vizsgálatára ösztönöz, operáiból azokat az áriákat kiragadva, melyek leginkább az angyalok nyelvén szólnak és a kortárs zenéhez közelítenek, öszeillesztve Ágens a barokk opera ihlette, a transzcendenst célzó áriáival A Purcell piknolepszia nem a hagyományos dramaturgiára épül, az előadás meghatározó létélményeket közvetít. A nézők belépnek a már megkezdett, vagy bizonytalan időktől így folyó történetbe, s mikor távoznak, akkor sem a konkrét történetet, hanem a történet érzetét, belső ideáját viszik ki a térből.
  A színpadon megjelenő lények és képek jelekként funkcionálnak, megjelenésükkel erősítik vagy gyengítik az egyénre szabott történet erejét, mint valamely hamis vagy igaz játék döntnökei. Nincsenek csúcspontok, hiszen folyamatosan csúcspontok vannak... az emberi elme letisztult belső vízióit láthatjuk itt, a tiszta hang extázisát. Egyértelmű, tiszta formák, kísértés nélküli állóvilágok, átlátható rendszerek, az emberi lény harmónia és egység utáni hihetetlen vágyakozásának titkos, belső leképezése a Purcell piknolepszia.
  Ágens beskatulyázhatatlan, szférikus hangja és Gergye Krisztián a különleges jávai táncból építkező, csak Gergyére jellemző mozdulatsorai, melyek a Tenebrae c. előadásban már találkoztak, ahol is a sötétség és a Daimón problémakörét dolgozták fel, most Tasnádi József képzőművész segítségével a felső világok felé fordulnak, azt szeretnék kutatni és megjeleníteni.
  
  Idézetek: Jászay Tamás: A teljesség felé, Criticai lapok 2003/10-11
  
  ... A Purcell piknolepszia a new age érzékeny művészeti lenyomata. Gyanítom, hogy korszakos remekmű. (...)A Purcell piknolepszia műfaját a szerző kortárs operaként határozta meg. A kortárs operák használják a verbalitást. Ágens átlépte a Rubicont: olyan operát írt, amelyben egyetlen érthető szó sem hangzik el, de még fordítógép kijelzőjén sem olvasható. (...) az előadás egyik legnagyobb meglepetése az, hogy minden pillanata lebilincselően izgalmas. Ágens és Kiss Viktória jelenléte és különös éneklése ihletett, magával ragadó előadóművészei produkció. A néző elcsodálkozik: követője és beleéléssel részese lesz egy olyan színpadi cselekménynek, ami nem is létezik, legalábbis nem cselekményszerű.
  
  (Kutszegi Csaba: Jelenléthiány - Purcell piknolepszia -, Színház, 2004. Május)
  
  Ha létezik a hazai kortárs opera fogalma, akkor az mára elválaszthatatlanul összefonódott az Ágens nevű jelenséggel. Aki már látta-hallotta, tudja, hogy színpadi létezése kizárólag e szóval írható le. Idei bemutatója, a Purcell piknolepszia, nem evilági térben és időben történik. (...) Az opera mint összművészeti alkotás eszméje nem új keletű: Ágensnek azonban úgy sikerül túllépnie a mára közhellyé koptatott wagneri eszmén, hogy annak minden fő elemét (ének, tánc, látvány) meghökkentően eredeti kombinációkba fogalmazva szervesíti előadásában.
  
  (Jászay Tamás: Jelen. Lét. Hiány. - Criticai lapok 2004/9.)
  (... ) a 2004. februárjában a Millenáris Teátrumban bemutatott Purcell piknolepszia már korszakalkotó alkotás a műfaj magyarországi történetében.
  ... A barokk és a posztmodern termékeny párbeszédének köszönhetően a néző szinte vegytiszta művészeti élményt kap: a transzcendens megélését, a világtól való átmeneti leszakadást. Purcell ihlette piknolepsziát.
  
  (Posztmodern opera - Purcell piknolepszia - niksi - in Kaleidoskop, 2004. 02. 24.)
  
  ... megdöbbentő, hogy Ágens milyen pontosan találta telibe azt a bő háromszáz éve keletkezett muzsikát, amely korának megfeleltetve hasonló merészséggel viseltetett az éppen aktuális kánonnal szemben.
  
  (Jászay Tamás: A teljesség felé, Criticai lapok 2003/10-11.)
  
  Ágens és Kiss Viktória. Kiss Viktória klasszikus képzettségű, gyönyörű szopránja kontrasztja volt Ágens karcos, mélyről jövő, gyakorlatilag minden női hangfekvést átölelő, ördögien változó tónusainak, ahogyan a Gergye Krisztián vezette négytagú tánccsoport mozgásvilága reflektált aszimmetrikusan a vetített animációk dinamikájára. A paradox módon egymást kiegészítő kontrasztpárok legszebb megnyilvánulása Stollár Xénia viola da gamba és Jávorka Ádám brácsakettőse, akik hol egymással duózva elevenítették fel Purcell néhol ma is modernnek tűnő, jól megválasztott alteráló dallamait, hol pedig a bejátszott hangrészleteket színezték konkrét hangmagasság nélküli effekt-játékkal.
  
  (Végső Zoltán: Ágens lajtorjája - Élet és Irodalom 2004. február 27.)
  
  itt ... elsősorban zenéről, ráadásul szférikus (és démonikus) zenéről van szó, mely Ágens egyszemélyes műfaja, az pedig csupán további pozitívum, hogy egy képzőművészetileg átgondolt tér ad mindennek keretet.
  
  (Tóth Ágnes Veronika: Lázadás az érzékenység tunyasága ellen, Balkon 2004/3)
  
  A tavaszi bemutató sorozat darabjai közül kimagaslik Ágens produkciója. Ágens egyre inkább fogalommá válik, hiszen művészete, minden egyes bemutatója, fellépése emlékezetes, felkavaró élmény...
  
  (Deák Attila, terasz.hu, 2004. márc. 11.)
  
  ´A viola da gamba és a brácsa gyönyörű mély, bús kitartott hangjait időnként vonósnégyes bejátszások is segítették, rá Viktória iskolázott gyönyörű szopránja, és Ágens minden hangfekvést átölelő, a tónusokat folyamatosan változtató boszorkányos intonációja, szabad szárnyalásai. A kétféle énekviszony a különbözőségek dacára elképesztő módon kiegészítette egymást, mély hatást gyakorolva a jelenlévő hatalmas tömegre (megint sokan nem fértek be a sátorba).´
  
  (Koszits Attila, www.sziget.hu/beszámolók 2004. Augusztus 11.)
  
  
  A darab a legjobb alternatív előadás díját nyerte a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriumától, 2004-ben.
  
  Írta és rendezte: Ágens
  Ének: Ágens, Kiss Viktória
  Koreográfus: Gergye Krisztián
  Előadók: Kulcsár Vajda Enikő, Gergye Krisztián, Négyesi Móni, Szabó Csongor
  Közreműködik: Stollár Xénia - viola da gamba, Jávorka Ádám brácsa,
  Díszlet és látvány: Tasnádi József képzőművész
  Jelmeztervező: Béres Móni
  Zene: H. Purcell, Ágens
  Fényterv: Gergye Krisztián
  Smink: Károlyi Balázs
  Hangmérnök: Boudny Ferenc
  Fény: Totó
  Fotó: Szabó Péter
  
  Támogatók:
  Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Hangmester Csapat, ProfiRent Kft.
  
  Millenáris: II. Fény u. 20-22. T.: 438-5312, penztar@millenaris.hu)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: