beszámoló [koncert]  2005. december 30. péntek   14:42

nincsen hozzászólás

  November végén immár ötödik alkalommal került megrendezésre a Gothica fesztivál a Petőfi Csarnokban. A kora délután kezdődő rendezvényen rengeteg zenekar lépett fel, a sok színvonalas hazai produkció mellett külföldi zenekarok is koncerteket adtak: a német Coronatus és Haggard, valamint a finn Moonsorrow. A nagyszabású rendezvény kiválóan sikerült, mindegyik zenekar remek előadást nyújtott.
  
  A helyszínre érkezve a Vale Of Tears koncertjébe nyerhettem bepillantást. Az 1997-ben alakult, karcagi zenekar tökéletesen játssza a göteborgi dallamos death metalt, és emellett kiváló saját számokkal is rendelkeznek. Az eljátszott fél órában főként az új lemez, a Destined For Desolation került terítékre, hallhattuk róla a Spiritual Swamp és a Surrounded By Walls című szerzeményeket. Energikusan, erőtől duzzadva adták elő a számokat, és a hangzás is rendben volt.
  
  A Garden Of Eden koncertje már a fesztivál nevéhez passzoló stílusban zajlott. A sötét hangulatú, gothic metalt játszó zenekar egy hangulatos fellépéssel örvendeztette meg a jelenlévőket. Szomorkás, érzelem gazdag muzsikájuk atmoszférája magával ragadta a gótikus stílus rajongóit. Jól felépített dalszerkezetek, remek riffek jellemzik a Garden Of Eden dalokat, amelyeket nagyon jól elő is tudnak adni a zenészek. Ez a koncert is erről a jó előadókészségről tanúskodott.
  
  Kicsit furcsa volt, hogy ezután, ilyen korai időpontban következett a német Coronatus fellépése. Az együttes énekesnőjét, Carmen Schäfer-t a Brainstorm zenekar All Those Words című dalából is ismerhetik a tájékozottabb koncertlátogatók, a tavaszi Heavy Metal fesztiválon is találkozhattunk a lánnyal a színpadon. A Coronatus zenéjének nagyon fontos részét képezi a dekoratív külsővel rendelkező hölgy magas szoprán hangja. Ennek köszönhetően, meg a zenei aláfestést tekintve is fel lehetett fedezni bizonyos mértékű Nightwish hasonlóságot. Összességében kellemes, ugyanakkor felejthető és egyéniség nélküli a zenéjük. Nem volt rossz a koncertjük, csak ennél azért jóval több saját ötlet is kéne a Coronatus dallamokkal, kórusokkal tűzdelt muzsikájába.
  
  Az este egyik legjobb előadását a Wall Of Sleep adta. Nagyon jól nyomták a Black Sabbath riffeken érlelődött, hihetetlenül feelinges stoner muzsikát. A leginkább a Sun Faced Apostles lemez kiváló számain alapuló koncert élvezhetőségét a jó hangzás is biztosította. Egy átdolgozott Sabbath számot is előkaptak a koncert végén, ami méltó és kiváló lezárása volt a fellépésnek. Mindig szívesen nézem meg a Wall Of Sleep koncertjeit, és ez most sem volt másként. Olyan beleéléssel adták elő kiváló számaikat, hogy könnyen átragadt a jó hangulat a közönségre.
  
  A Nagyszínpadon a De Facto fellépése következett. A gothic, dark metal-t játszó zenekar a rendelkezésre álló 40 percben a legjobb szerzeményeit adta elő. Tóth Gyula remek énekesi és frontemberi kvalitásokkal rendelkezik, erről itt is meggyőződhetett a közönség. Ennek ellenére korántsem ez volt a De Facto legjobb fellépése, nem igazán voltak csúcsformában.
  
  A meghirdetett programban ezután következett a meglepetés zenekar ideje. Valójában a plakátokon lévő betűtípusból már egyből beugorhatott a legtöbb embernek a Nevergreen együttes neve. Tehát a két Nevergreen utódzenekar egymás utáni, rövid fellépése zajlott le összesen háromnegyed órában. Az Ámok és a Green Division 2-3 számos, rövid ízelítőt adott muzsikájukból. Mindkét banda jó előadást nyújtott, csak a játékidő volt túl kevés. A végén közösen eljátszott Ámok című Nevergreen klasszikus nagyon jól sült el, ez volt a koncert fénypontja. A két énekes, Bob Macura és Szloboda Tibor együttes interpretációjában különösen élvezetes volt hallgatni ezt a kitűnő szerzeményt.
  
  Ezután a Dying Wish dallamos death metalja töltötte be a Petőfi Csarnokot. A zenekar új lemeze nemrég jelent meg, amelyen új énekest hallhatunk Dömötör Balázs személyében. Főként az új album számaira koncentráltak, de egy-két régebbi nóta is előkerült. Meggyőzően, lelkesen adták elő a szerzeményeiket, amelyek markánsak és kellően fogósak. A zenekar láthatóan ereje teljében van. Egy nagyszerű fellépéssel örvendeztették meg a jelen lévőket.

  A lábatlani Christian Epidemic zenéje némileg kilógott az eddig hallottak közül, de ez csak a fellépésük javára vált. A brutális black/death metal zúzda utat talált a közönség füleihez, és egy nagyon jó hangulatú koncertnek lehettünk tanúi. Széles L. Zsolt kegyetlen hörgései és károgása, valamint a pusztító zene felüdülést jelentett számomra az este folyamán eddig elhangzott dallamos muzsikák után.
  
  Ellenben az Árnyak visszatérő koncertje nem tett rám pozitív benyomást. Az erőtlen Paradise Lost és egyéb feldolgozások mellett a saját számok előadása sem volt túl fényes. Az enervált dark rock számok alatt a színpadi produkció is elég lagymatag volt. Nem akarom megbántani a zenekart és a rajongókat, de ennél jóval határozottabb kiállás, erőteljesebb zenei teljesítmény szükséges.
  
  Az Árnyak pár dalának meghallgatása után inkább átmentem a Kisszínpadhoz, és megtekintettem a black metal-t játszó Neochrome és Bornholm előadását. Ugyan a hangzás mindkét zenekarnál hagyott kivetnivalót maga után, de a hangulat és a zene bőven kárpótolt ezért a hiányosságért. A Neochrome a remek saját számok mellett feldolgozásokkal is előrukkolt, különösen az Emperor I Am The Black Wizards című szerzeményének örültem nagyon. A Neochrome egy profi hozzáállású, kiváló zenekar, remélem, hogy megkapják a méltó elismerést a munkájukért. A Bornholm zenéje a Bathory-hoz hasonlítható a leginkább, tehát általában a középtempó és az epikus megközelítés jellemző, persze találhatunk gyors black metalos őrléseket is. Ők is egy nagyon hangulatos black metal koncertet adtak.
  
  Eljött az este egyik főzenekarának, a német Haggard-nak az ideje. Pontosabban egy több mint félórás áthangszerelést követően kezdtek bele a programjukba. A kb. 70 perces koncert bőven kárpótolt a hosszú várakozásért. Az 1991-ben alakult, komolyzenét metal-lal vegyítő zenekar egy mesés élménnyel ajándékozta meg a közönséget. A Haggard a barokkos, középkori zenét elképesztő hitelességgel és fenséges hangulatban prezentálta, amiben óriási szerepe volt a nagyzenekari felállásnak is. A dob, gitár mellett ott szerepelt a cselló, hegedű, zongora és a fúvós hangszerek. A két énekesnő mennyei hangjával tökéletesen egészítette ki a két gitáros karcosabb orgánumát, bugyogó hörgéseit. A monumentális színpadkép katartikus zenei élménnyel párosult. Gond nélkül, teljes precizitással és lehengerlő profizmussal prezentálták a lemezen hallható dalokat. Számok tekintetében az Eppur Si Muove című lemezről hallhattuk a All´Inizio E La Morte-t, a Per Asper Ad Astra-t és a címadót. Az Awaking The Centuries-ről megidézték a The Final Victory-t, a Prophecy Fulfilled/As The Dark Night Entered-et, a Heavenly Damnation-t és a címadót. Az And Thou Shalt Trust The Seer című albumot pedig az In A Pale Moon´s Shadows, a The Day As Heaven Wept és az Origin Of A Crystal Soul képviselte. A csodálatos hangulat mellett a hangzás is nagyon jó volt, nem hiába szöszöltek annyit vele a koncert előtt. Szerintem ők produkálták az idei Gothica fesztivál csúcsteljesítményét, lehengerlő volt az előadásuk!
  
  A másik főzenekar, a finn Moonsorrow (bár én személy szerint nagyra értékelem őket) fellépése minőség tekintetében sajnos nem tudta átugrani a Haggard által igen magasra tett lécet. Az 1995-ben alakult finn folk-black metal alakulat direktebb, közvetlenebb zenéje is nagyon kellemes hallgatnivaló, de ezen az estén a közönség nem igazán volt vevő a dalaikra. A sörivó finnek jó hangulatban játszották a népzenével kevert black metal-t, de a vidám színpadi hangulat nem igazán ragadt át a fáradt közönségre. A zajos, koszos hangzás és a hosszú távon kissé monoton, egybefolyó számok nem kedveztek az egész napi zenétől megfáradt füleknek. Pedig többek között a Verisäkeet és a Kivenkantaja albumok legjobb szerzeményei csendültek fel az eljátszott bő egy órában. Meglepetésemre a koncert után ráadásra sem jöttek már vissza. Nem volt rossz ez a koncert, sőt voltak kifejezetten élvezetes momentumai is.
  
  Összességében elmondható, hogy az idei Gothica fesztivál is nagyon jól sikerült, mindegyik zenekar kitett magáért, és a közönség is jól szórakozott. A nagyon nagy választékból mindenki megtalálhatta a kedvére való zenét, és sok zenekarral ismerkedhetett meg. A két színpadon egyszerre folyó fellépéseknek köszönhetően választási lehetőség is adódott a metal kedvelő koncertlátogatóknak. Remélhetőleg a dark és gothic zene rajongói jövőre egy újabb remek Gothica fesztiválon vehetnek majd részt!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: