hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. december 6. kedd   10:19
nincsen hozzászólás

szerző: András
The Living Jarboe, Pozvakowski
2005. október 25., Kultiplex

  Húzzunk egyenest Janis Joplin és Beth Gibbons közé: a középpontjában Jarboe-t fogjuk találni. Húzzunk egyet Billie Holiday és Björk közé is: ugyanarra az eredményre jutunk. Rengeteg ilyen egyenest lehetne még felsorolni, de már e kettő után is fölösleges kerülgetni a forró kását: a Swans excentrikus exénekesnőjének szimplán minden ott van a torkában, ami (asszonyi) torokból előjöhet, és ér valamit. Budapesti fellépése meg egyszerűen az év egyik legjobb koncertje volt.
  
  Már előzenekari szempontból is. A Pozvakowski olyan zenét játszik, amilyet nagyon sokan szeretnének úgy játszani, mint a Pozvakowski, de csak nagyon kevesen tudják. A fellépés időtartamának jelentős hányadát egyen-dekkel a szájában végigzenélő trió muzsikájában masszaszerű riffek és felhőfürkésző témák keverednek mindenféle kaotikus csapkodással (a dobosuk például úgy tud beszállni, hogy csak ettől a koncerttől vagy két hónapot rövidült az életem), free jazzel, meg még ki tudja, mi mindennel. Történik mindez ráadásul úgy, hogy az egésznek értelme van, szóval nyugodtan hívhatjuk mondjuk noise rocknak, posztrocknak vagy akár avantgarde-nak is a dolgot, semmi bántó nem lesz benne. Sokkal okosabbak sem leszünk mondjuk tőle, de nincs is rá szükség, mert innen amúgy is leszedhető a csapat két stúdióanyaga, jó minőségben, legálisan. Nyomás tölteni, tetszeni fog. A muzsikához egyfelől tökéletesen, másfelől viszont egyáltalán nem passzoló vetítéssel körített műsoruk nekem pedig még azoknál is jobban tetszett (már amennyire ez egyáltalán lehetséges). Vissza, vissza!
  
  Eme minden kritikán felül álló bemelegítés gyakorlatilag bármire képes lett volna felkészíteni az embert, egyetlen kivétellel, és ez persze Jarboe-ék fellépése volt. Erről persze egyáltalán nem a Pozvakowski tehet, hanem kizárólag Jarboe-ék: koncertjük első tíz percét simán kész vagyok életem legrútabb, legkínzóbb és legizzasztóbb zenével kapcsolatos tapasztalatává nyilvánítani. A két doboson kívül a közönségnek háttal felsorakozó csapat valami olyan fájdalmasan vonszoló, marcangoló módon indította a műsort, hogy az embernek legszívesebben futni lett volna kedve, ha közben nem gyökerezik egyúttal a földbe is a lába attól, amit hall és lát. A hangszerek nyüszítettek, vonyítottak, visítottak, Jarboe pedig egész egyszerűen újradefiniálta számunkra a gonosz boszorkány fogalom jelentését.
  
  Ami viszont még ennél is döbbenetesebb volt, az az, hogy a keleti boszorkányból szép lassan északi lett, és az első negyedórát követően olyan eksztatikus őrületbe fordult a produkció, amilyet ugyancsak igen ritkán tapasztal meg az ember, pláne egy olyan előadótól, aki úgy képes indítani a műsorát, mint Jarboe. Mindenesetre a hangszeres dobhártya- és lélektortúrából valami elképesztő, rituális rockzene lett, a főszereplő pedig megmutatta, hogy vér helyett méz is tud csöpögni a torkából, ha úgy akarja. A produkció egyértelműen zenekari volt, korántsem a legenda és aktuális csatlósai felállásban muzsikált a banda (pedig hát bőven belefért volna ez is): négy karizmatikus egyéniség állt a színpadon, meg egy szimplán nagyszerű gitáros. A két dobos tökéletes szinkronban lévő mozdulatai már csak a látvány erejével is megbolondították az ember vérkeringését, hát még azzal, ahogy sokszor ugyanazt ütötték a legapróbb csúszás nélkül ennyi egyszerű témából ilyen iszonyatos húzást csinálni már tényleg művészet. Ahogyan az is, amit Paz Lechantin művelt: hol pengetővel, hol anélkül nyomta az efféle alapozáshoz méltó benga bőgőtémákat, aztán ahogy az tőle elvárható, hegedűt ragadott, és húzott egy igen szépet. Jarboe pedig énekelt, sikított, üvöltött, térdre borult, transzba esett vagy még inkább képtelen volt kiszakadni a transzból. Mi is. Főleg a végén, amikor a tagok sorban hagyták abba a zenélést: először Lechantin vonult le, aztán Nic Le Ban gitárja hallgatott el, majd az egyik ütős is távozott. És akkor Jarboe szembeállt a másik - szó szerint tomboló - dobossal, lehajolt, és vagy két percig pörgette a derékig érő haját, aztán maga is eltűnt de az ütős csak nyomta tovább, és még tovább. Aztán amikor már az is önkívületben kurjongatott, aki egész végig azt akarta megmagyarázna mindenkinek és főleg magának , hogy miért is volt szar az év egyik legjobb koncertje, na akkor befejezte. Tényleg a csúcson kell abbahagyni, de ennyire azért nem kéne ezt komolyan venni, ez már szó szerint kínzás volt. (Egyúttal persze nagyon jellemző is.)
  
  De hát azt még természetesen Jarboe sem gondolja, hogy így ott lehet hagyni bárkit is: naná, hogy visszajöttek, és naná, hogy habzó szájjal tombolt tovább a publikum. Utána meg mindenki mély csendben távozott. Jelentőségteljes csendben. Uramisten, mit láttunk-hallottunk!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

The Living Jarboe

Pozvakowski

 programajánló: 
2020. október 25.
A CONCERTO Music bemutatja: The Epic Apocalypse Tour 2020
2020. december 28.
HOBO 75 (Papp László Budapest Sportaréna)
2021. január 9.
Új időpontban a Gotthard!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 lóci    silver church    trollfest    rick rubin    pi élete    neurosis    sunn o)))    mesevilág    dwayne johnson    bakay marci    machinae supremacy    varg    orden organ    the avengers    victor hugo    cocorosie    inevitable end    stargarden    nibutra    abstinenz    leonard cohen    arriba    laibach    szeg    jeordie white  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!