beszámoló [koncert]  2005. december 10. szombat   17:13

nincsen hozzászólás

  Azt talán most ne is firtassuk, hogy mi a csudát is jelent a KMFDM tulajdonképpen. A számtalan lehetséges variáció közül számos nyilván hatalmas, légből kapott marhaság, amely csak tovább növeli a Sascha Konietzko köré szerveződött csoportosulás kultuszát. Nézzük inkább azt, hogy hogyan tálalta ezen az estén indusztriális alapokon nyugvó zenéjét a csapat. Pardon bocsánat: nem tálalták ők azt, hanem beletömték egyenesen a pofánkba.
  
  A tömés előtt azonban még volt egy Panic Drives Human Herds néven futó, tétova gyömöszkölés is. Biztatóan fülsértő hangerővel, biztatóan jó hangzással alkottak a színpadon, vagyis a körülmények abszolút adottak voltak ahhoz, hogy maguk mellé állítsák a közönség sörrel bélelt részét, de ahhoz nem a következőkre lett volna szükség: ezerszer hallott minimálriffek, emészthetetlen laptopvirga, és Isist imitálni kívánó akkordozások. Nevezhetnénk ezt a produkciót akár sokoldalúnak is, de szerintem ennél lényegesen egyszerűbb a helyzet. Ők se tudják, mit akarnak.
  
  Amit az este folyamán valóban sokoldalúnak lehetett titulálni, az KMFDM néven lépett a színpadra. Tudták is egészen pontosan, hogy mit akarnak. Pardon bocsánat, megint pontosítanom kell: Sascha Konietzko tudta egészen pontosan, hogy mit akar. Mindenekelőtt a meglepőnek éppenséggel nem, tökéletesnek annál inkább illő Hau Ruckkal olyan kezdőlökést adni a konferansz-mentes koncertjének, hogy az kitartson egészen a záró D.I.Y.-ig. A nevezett kezdőlökéshez rendelkezésére állt egy katonásan peckes tempó, adaléknak hozzá pedig az elektronika, ami nem a hangszeres hiányosságokat volt hivatott elfedni, lévén ilyenek nem voltak. Kifejezetten agyasnak is titulálható riffekkel volt dolgunk egész este, amelyekben legalább annyi volt a punk, mint a néhol Sabbathot, néhol Priestet idéző metal, és az indusztriál műfaj elmaradhatatlan tartozékaként ismert staccato témák. Ehhez pedig társult egy olyan dobos, aki Master Of Puppets pólójában, csinos kis plexi-terráriumában kalapálva a fenti stílusok alázatos szolgájának bizonyult, de az elektronika terén sem vallott szégyent: sem a drum and basses jellegű, szapora, sem a techno-szerű, monoton ütemek nem okoztak neki gondot. Orientációnktól függően nekünk sem okozott gondot pogózni a Son Of A Gunra, bólogatni a Terrorra, vonaglani a Free Your Hate-re, lasszót lóbálni a WWIII-ra, vagy egész egyszerűen táncolni a már említettekre, meg az összes többire, amit játszott nekünk a KMFDM. Pardon bocsánat: nem játszottak ők azokat, hanem betömték velük a pofánkat.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: