szerző: András és TompiKid606, Drop the Lime, Knifehandchop, Mesterházy 2005. október 28. Süss Fel Nap
Noha partizni messze nem olyan sűrűn járunk, mint koncertekre, Kid606 neve minket is lecsalt a Süss Fel Napba. Természetesen ezen este folyamán is világossá vált, hogy miért is nem járunk mi olyan sűrűn partizni, mint koncertekre, de azért Kid606 miatt tényleg megérte lemenni.
Érkezésünkkor a hazai parti-szcéna kaméleonja, MesterházyÁkos már javában tálalta az első imádnivalóan hallgathatatlan szettet. A gyakorlatilag minden egyes fellépőhöz beígért hihetetlen és határtalan eklektika egyedül nála valósult meg igazán: hip-hop, drum and bass, zajmontázs és Black Sabbath, amit így hirtelen fel tudnánk sorolni a másodperc törtrésze alatt abból, amit hallottunk, tovább pedig nem is mennénk (nem azért, mert kell a hely, hanem mert valószínűleg így is eleget mondtunk). A partikultúra etikettjének megfelelően a hajnali 22 órás időpontba átkozott bakelit- és laptopidomár produkcióját mintegy öt darab partizónak látszó tárgy felügyelte, pedig ennél jobbat egész este egyedül a főfellépő tudott mutatni.
Következett egy öntudatra ébredt, tesztoszteronnal alaposan kezelt, underground szósszal leöntött, kilencvenes évekből szalajtott tinidiszkó a méltán bohócsapkás Knifehandchop prezentálásában. Tíz percig még mulatattó volt a hetek óta éhező mókus módjára ugrabugráló és kimondottan jóltáplált marihuánafogyasztó módjára vigyorgó kölyök párszáz decibeles elektrokereplőzése, de onnantól kezdve elhatalmasodott rajtunk a félelem, hogy menten előszedi Hadawayt és a Culture Beatet is a laptopjából. Hogy végül eljutott-e idáig, azt sajnálatos módon nem tudjuk, mert amikor Prodigyt hessegetett elő a fájlok közül, akkor bizony mi kénytelenek voltunk menekülőre fogni a dolgot.
Viszont még Prodigyt (de akár Culture Beatet) pakolni is jobb húzás volt, mint átadni a színpadot Drop the Lime-nak, aki a tesztorenon tartott tinidiszkó helyett tesztoszteronon tartott tesztoszteronnal szolgált. Kezdte egyből azzal, hogy ő elsősorban a lányok miatt jött, ami még elfogadható, de azzal folytatta, hogy menthetetlenül unalmas alapokat énekléssel próbálta megmenteni pedig hát hozzá képest Jerry Only egy személyben Geddy Lee, Ray Adler és David Coverdale. Reakciónk dramaturgiailag alig-alig tért el a Knifehandchop kapcsán tanúsítottól, pusztán sokkal hamarabb lépett működésbe. Szégyen a futás, de hasznos, még hacsak a Süss fel nap hátsó terméig visz is.
Mire nagy kíváncsian előmerészkedtünk, már Kid 606 is pörgette a golyót az egerében. Ezen kollaboráció jóval élvezhetőbb muzsikát eredményezett az előzőnél, de az igazi rajcsúr csak akkor kezdődött, amikor Drop the Lime lement, és egyedül hagyta mesterét (vagy gazdáját). Thrash metalt vagy más efféle finomságot ezúttal ugyan nem kaptunk pedig kíváncsiak lettünk volna az arcokra), de nem is hiányzott, mert ez a szett még úgy is tudott grindcore lenni, hogy semmi köze nem volt semmi analóg módon előállított brutalitáshoz. Kinfehandchoppal szemben Kid606 elég okosan tudja tekerni a kereplőt: elég csak a pár másodperces torzításmentes ambient betétekre gondolni, vagy épp arra, ahogy a dubot belevezette a döngöldébe a produkciót levezető, scorni csúcsokat ostromló zajáramlattal pedig még a saját maga által igen magasra helyezett lécet is sikerült megugrania. (Szolgálati közlemény: halmazati képzavar következik!) Szemünk olyannyira káprázott a hallottaktól, hogy nemes egyszerűséggel másfél órás monoton bólogatásba révedtünk de még így is sokkal menőbbek voltunk azoknál, akik újfent hiába próbálták cáfolni azt az ősi bölcsességet, miszerint fehér embernek nem szabad táncolni. (A felemelt kézzel való integetést és a páros lábbal ugrálást mi nem tartjuk a partikultúra részének.) vége felé aztán színpadra csődült az este erejéig hazánkba látogató Tigerbeat 6-különítmény teljes legénysége, sőt Mesterházy is előkerült valahonnan, és hatalmas örömkattogtatásba fullasztották az éjszakát. Szerintünk persze ez is azért sikerült igazán jól, mert a szólólaptopnál végig Kid606 szerepelt, de ez legyen a mi bajunk, elvégre mi nem is járunk olyan sűrűn partizni és páros lábbal sem ugrálunk.
15:46
