hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. november 23. szerda   12:43
nincsen hozzászólás

szerző: András és Tompi
The Tony Levin Band
2005. október 18. A38

  Tulajdonképpen már az is csoda, hogy Tony Levin zenekara a főnök nevét viseli a zenei világ egyik legszínesebb alakja ugyanis előszeretettel tetszeleg a szürke eminenciás szerepében, sőt, talán annak is gondolja magát. Megannyi lemez és Peter Gabriel tavalyi hazai fellépése mellett mindenesetre ez a koncert is alaposan rácáfolt a kopasz basszusmágus szerénységére.
  
  Persze koncertnek csak mi, nézők hívjuk ezt az eseményt, a zenekar tagjai ugyanis szemmel láthatóan turistáskodni jöttek Budapestre, és csak úgy mellékesen rázták elő az ingujjukból az év egyik legnagyszerűbb koncertjét. Kezdődött az egész azzal, hogy megjelent a színpadon egy kupacban öt alak, és a Kings Singers által teremtett hátborzongató hagyományok nyomdokaiban haladva egy kimondottan szívmelengető intrót acapelláztak nekünk össze. A We are the Tooooony Leviiiin Baaaaaand refrénnel megáldott dalocska zárósorában aztán színpadra hívták az éneklősdiből kimaradó Mr. Sinergyt (azaz Larry Fastet) is, és mire az utolsó röhögőgörcs is elhalt a közönség soraiban, már rá is zendítettek.
  
  És ebben a pillanatban újra is kezdődött a röhögőgörcs, a csapat ugyanis két perc alatt jutott el igen komoly zenei teljesítménnyel a komolyzenétől a Rózsaszín párduc főcímdaláig. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Tony Levin chapman stickje egymagában úgy szólt, mint az egész Morbid Angel márciusban (csak épp semmi brutalitás nem volt benne), akkor azért már remélhetőleg sejthető, hogy milyen kaliberű bandával volt dolgunk. Hát olyannal, amelyiknél alázatosabban és élvezetesebben (na meg humorosabban) senki nem játssza a progresszív rockot (amit egyébként valószínűleg ők maguk neveznének utoljára progresszívnek hiszen mutasson még valaki egy zenészt, akinek olyan hangja van, mint Tony Levinnek, és nekiáll magyarázkodni a Utopia előtt, hogy neki nincs olyan torka, mint egy igazi énekesnek). A szett persze sok meglepetést nem okozott, hiszen bárki megismerhette előre a meglepetést az okozta, ahogyan eljátszotta a banda a programot. Volt itt saját dal Jimi Hendrixről, Black Dog a Led Zeppelintől, Elephant Talk a King Crimsontól, On the Air Peter Gabrieltől, Back in NYC a Genesistől, és tényleg mindegyik úgy szólt, mintha a Tony Levin Band szerzeménye volna pedig a legtöbbnek a születéséhez a tagok közül legfeljebb egynek-kettőnek volt köze (vagy még annyinak sem). Közben pedig kattogtak a tagok fényképezőgépei (elvégre turistáskodni jöttek), jogos dicséretet kapott az Unicum, és néha előszaladt a dobok mögül Jerry Marotta is, hogy énekeljen egyet, vagy eleresszen néhány poént arról, hogy hogyan is viszonyul az olasz nyelvhez, és hogy miért is kell mindenkinek levetkőzni a következő nóta alatt. Persze ő is csak egy dobos, nem énekes, nem komikus mégis jobban tetszett a hangja, mint egy csomó főállású vernyákolóé, és többet nevettünk a viccein, mint a hazai kabaréművészet nem túl habos krémjén akár húsz év alatt.
  
  Arról pedig, hogy nem csak mi szórakoztunk felhőtlenül ebben a mintegy tizenöt percnek tűnő két órában, mi sem tanúskodik jobban, mint hogy a ráadást követően még egyszer visszajött a színpadra a zenekar, és kifogyva a nótákból újra elővezette a traktorszerűen feltartóztathatatlan, mégis végtelenül muzikális Black Dogot. Bizony-bizony, olyan koncert volt ez, amelyik attól lett az év egyik legjobbja, hogy a banda láthatóan még annál is jobban érezte magát ott fent a színpadon, mint mi lent a nézőtéren. Örömzene, teccikérteni?



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Tony Levin

 programajánló: 
2024. április 20.
Dan Patlansky Budapesten
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
 kiemelt 
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
  
„Kezdünk megöregedni, úgyhogy ne hagyd ki ezt a turnét” – ezzel az őszinte figyelmeztetéssel hirdette meg tavaszi koncertjeit a Nanowar of Steel

Dan Patlansky Budapesten
Mike Portnoy-jal koncertezik Budapesten a Dream Theater
Először látogat Magyarországra a City Morgue
Megint Budapesten koncertezik Sting
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 behemoth    the casting out    hegyalja fesztivál    Ötödik sebesség    butal assault    affliction    borlai gergő    colin hanks    flynn    o´sullivan    udo    keith richard    twilight force    viharos csend    hurts    életképek    pi élete    ez basic    zoolander 2    kesh    sturle dagsland    social free face    m. night shyamalan    irie maffia rock trio    brain drill  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!