lemezajánló [nagylemez] 2005. november 16. szerda 13:15
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloRemorse: Harc!
Megvan!! Itt van a kezemben! De kár, hogy pont most nincs nálam a diskman Na mindegy, pucolás haza! Épp nincs itthon senki, hú de jó! Hát akkor tekerjük fel a volume-t, és szóljon a thrash metal!
A fenti kis bevezető azt hiszem hűen tükrözi, mennyire vártam a Remorse új albumát, a Harcot. Ez az ózdi székhelyű, eleddig underground körökben is alig ismert banda valami iszonyatos nagyot robbantott ezzel a lemezzel, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hol a pokolban éltek ezek a fantasztikus tehetségek eddig, hogy senki sem figyelt fel rájuk, valami ózdi kohó mélyén!? De ez mostantól már biztosan nem lesz így, és erre garancia a Harc album.
Már a külcsínnél érdemes hosszabban elidőzni, mert ez is tartalmaz érdekességeket. Például ki gondolná, hogy a borító és a booklet Havancsák Gyula alkotása? Nagyon jó, hogy emberünk most kilépett az unalmasnak ugyan nem nevezhető, de már számtalanszor felhasznált jellegzetes világából, ez a képregényes stílusú grafika igazi kuriózum Havancsák mestertől. Hihetetlenül jól sikerült elcsípnie a lemez hangulatát, Thrashman alakja szinte majd szétfeszül a benne lakozó óriási energiától és agresszivitástól. A borító feliratait is érdemes végigböngészni: Survivor Hungarian Thrashmetal From 2005 erről van szó, kérem! A sarokban ott virít szintén képregényes stílusban a lapszám, 17/4 (vagyis, a banda 17 éves működése során létrejött 4. album), megismerhetjük a főszereplők, vagyis a zenészek fejszerkezetét, valamint egy idézet a banda gitárosától, Kossuth Lajostól, Gyakorlatilag metalos vagyok (feltételezem, hogy a foglalkozása iránti érdeklődésre válaszolta ezt az aranyköpésnek is beillő szösszenetet). Szóval kiváló, ötletes, és poénos alkotás a borító, rég láttam ilyen jót, gratula Havancsák Gyulának és az ötletgazdának (ha az különbözik előbbi személyétől).
Tehát már eddig is főnyeremény a lemez, de pörgessük csak meg, lesz itt még ennél is tutibb! A Valóság című nóta kezdéséről nekem rögtön a Testament Trial By Fire ugrott be, de a későbbiek folyamán is erősen érződik az amerikai legenda hatása, nem véletlen, hogy koncerteken is tőlük adnak elő feldolgozást Remorse-ék. Harapós riffel folytatjuk, a verzék alatt pedig hamisítatlan Rammstein Feuer Frei riff. Persze a Rammstein hatás csak itt szembetűnő, máshol nyoma sincs, vérbeli bay area thrash ez! Hatásos, fogós refrének jelentkeznek az egész lemezen, ez a dal sem kivétel. A refrén alatt hallható szólógitárjáték szintén Testament hatás. A szám közepén újabb pofaletépős riff támad ránk, majd fergeteges szólóba torkollik a zene. Kiváló nóta a Valóság, bár én lemezkezdéshez talán nem pont ezt választottam volna. Annál inkább az Ember Vagy című szösszenetet, amely kapásból nekikezd darálni, mindenféle cicoma nélkül. Róm Gábor remek dalnok, tud agresszívan üvölteni és szépen, dallamosan énekelni, mindig ahogy a szükség hozza a dalban. Kossuth Lajos pedig valami eszméletlenül nagy gitáros, ha így folytatja, szólófutamaival ő is legalább annyi hívet tud majd a színpad elé toborozni, mint híres névrokona a csatamezőre. Mert a Remorse másik (illetve sokadik) nagy erőssége a gitárszólók. Hihetetlenül feeling-es, ízes szólókat hallhatunk az egész lemezen, amelyek valóban illeszkednek a dalokhoz, valóban nélkülözhetetlen kellékei a számoknak, nem csak afféle metal-kötelezvények, mint sokhelyütt szokás, hogy na most itt vernyogtassunk valamit össze-vissza, me az kell! Hatásos kétlábdobos tika-tika vezeti elő az utolsó nagy rohamot, majd egy nagy nekikészülődés, és kezdődik a minden élő organizmust ledaráló thrash-elés! (Ez igen! Nem is bírom folytatni, már fáj a nyakam. Majd holnap visszajövök).
(Na itt vagyok). Folytassuk a Fázom című slágerrel. Sejtelmes bevezetőből robban be a karcos, pőre kezdőriff. Jó kis pattogós, középtempós nóta kerekedik belőle. Remek refrén, ízes szóló, ahogy ezt már megszokhattuk. Nincs feltüntetve, de a vokáltémákban Oláh Zsolti az, aki besegít Gábornak, tőle ez nem idegen, hiszen régebben ő vállalta be a csapat énekesi tisztjét is. Egy nagy döngölés a végére, majd eljutunk a címadó dalhoz, kezdődjön a Harc! Újabb bay area thrash alapvetés, felelgetős refrénnel. A szóló már megint vadállat, csodálkoznék ha egyszer nem így lenne. Az ötödik track talán a legnagyobb kedvencem (nehéz ilyet kiemelni), címe 20/40, és a kissé elbizonytalanodott 20 és 40 közötti generációról szól. Zeneileg pusztít, a riffek húznak, mint a gyorsvonat, végig megy a tika-tika, közénk szakad egy újabb szólóorgia, koncerteken pedig a Lalinak/Zsótinak a jó, mert ellenállhatatlan részbe mindenki becsempészheti a saját kétszótagos becenevét, hehehe. De amennyire laza, kissé mókás szövegű ez a nóta, olyannyira nem ismer kíméletet a zenében a végén ismét óriási reszeléssel betonoznak a talajba minket a srácok. Koncerten mindig széjjelröhögöm magam, amikor ennél a résznél Zsóti aki nem rocker, az meneküljön a teremből! beszólással indítja útjára az őrületet, majd a gitárosok fegyverükkel végigpásztázzák az egész nézősereget, és Thrashman-ként RIFF-ekkel lövik agyon a tömegben megbúvó népellenségeket, vagyis a nemrockereket. Eszméletlen nagy arcok a srácok, és emellett még zenélni is tudnak!
Kissé alábbhagy az eddigi lendület a Miért Van Csend? című dalban, de ettől még persze nem lesz egy lassú szám. Krisz finom basszustémái vezetik elő a nótát, aztán egy kis dzsi-dzsi, de mindent összevetve ez egy nyugodtabb hangvételű dal, sok akusztikus résszel. De a lélegzetvételnyi pihenőt máris megtöri a következő nagy kedvenc, Ha Lesz Még Folytatás Ultrabrutál riffel indít, és megy is a karcolás végig. Gábor köpködi a szavakat, a refrén pedig szuperjó Zsolti közreműködésével, talán a legfogósabb a lemezen. Remek az ikergitáros rész, és persze a szóló is. Egy kis döngölés, majd Kálmán egy nagy pörgetéssel ad jelt az utolsó rohamra. Hát ettől a számtól is meg lehet vadulni, ez nem vitás. Már megint fáj a nyakam! Folytatás holnap!
Naszóval. Ott hagytuk abba, hogy következik a Túl Gonosz. Tipikus bay area recept alapján készült dal ez is, a súlyos riffek mellett külön figyelmet érdemel az ikergitáros rész. A leghosszabb szám jön, amely a Varázsló névre hallgat. Némi tábortűz körül ugrálós kántálással kezdődik, majd belép a betonba döngölő riff. Erőteljes, középtempós dal, nagyon jó a belassult, elvont refrén. A szóló ismét figyelmet érdemel, no meg az újabb kántálós blokk alatti basszus-jam. Ebben a számban végre Krisz is megmutathatja, hogy ő is mestere a hangszerének. Nem tudtam megfejteni, hogy a végén lévő óbégatást ki csinálja, vagy valami pedálos effekt? De mindegy, így zárul a dal.
Profi szerzemény A Lény. Érdemes megfigyelni, hogyan teljesedik ki a nóta, nagyon el van csípve ez a szám. Gábor itt végig a dallamosabbik énjét veszi elő, és az óriási szólózást is megszokhattuk már a csapattól. Súlyos, oda-vissza felelgető riffekkel indít A Vér, ez is jófajta pörgős, kétlábdobos bay area nóta. Majd következik a Várom Az Esőt, egy vérbeli sláger a csapattól. Zseniális akusztikus kezdés, ezt nagyon érzi a Remorse. Megint nagyon ízes szólókat kapunk, majd a végére egy kis begyorsulás, nagyon állat, remek szám! Közeledünk az album végéhez, az Örök Körforgás többféle hatást is egybefoglal, kicsit borongós ez a dal, kicsit zúzós, kicsit bólogatós, de mindenesetre nagyon sok érzéssel telített. A lemezzáró Nem Menekülsz sejtelmes nyitánya után egy szélvészgyors thrash száguldás veszi kezdetét. Kissé az Ember Vagy számhoz hasonlít ez a dal, Gábor üvölt, Kálmán püföl mintha az élete múlna rajta, a gitárosok reszelnek. Ez is annyira tipikus bay area thrash, hogy bármelyik san franciscoi válogatáslemez tartalmazhatná. Némi skizofrénia a lezáráshoz de nem, még egyszer utoljára felpörgetik magukat a srácok, és egy pusztító thrash-eléssel búcsúznak.
Gyorsan megemlékeznék még a multimédiás részről, mert hogy ilyen is van a lemezen. Tartalmaz egy rahedli képanyagot, a 2001-es Promo anyagát (Gyere Velem, Gyűlölj/Szeress (hard version), Valaki Hív, Gyűlölj/Szeress (light version) ), illetve a Harc albumot előkészítő 2003-as Promo (Fázom, Harc!, Várom Az Esőt) és a 20/40 koncert-klipje is helyet kapott. Ebből szerintem csak a 2003-as Promot lehetett volna mellőzni, hiszen ezek a dalok kiváló minőségben úgyis rajta vannak az albumon, helyette pl. a korábbi lemezek (In Versio, Álmatlanság) demo anyagai szerepelhettek volna.
Nincs mellébeszélés: alapmű született! Sok viszontagságon ment át a Remorse, de a fanatizmus és a kitartás meghozta az eredményét. Nagyon bízok benne, hogy nem ez az album lesz munkásságuk csúcsa, hanem csak az első lépcső a további sikerek felé. A stúdióban iszonyatosan bika hangzást sikerült összehozni, szakítja a dobhártyákat, ahogyan kell! Hihetetlenül jó csapatot sikerült összeszednie Oláh Zsoltnak: Kossuth Lajossal talán a legjobb hazai gitáros duót alkotják, Kálmán a legbrutálisabb thrash dobtémákat is megbízhatóan hozza, Krisztián basszusjátéka is tartalmaz élvezetes elemeket, ha jól odafigyelünk, Róm Gábor pedig otthon van mind a dallamok, mind az agresszív üvöltés terén. Maguk a nóták pedig óriási szerzemények, kiváló dalírási képességről tanúskodnak. Nincs egy másodperc üresjárat sem, nincs semmi töltelékszám, csak 100% bay area thrash. Minden egyes dalban megtalálható a Remorse-szentháromság: király riff király refrén király szóló. A srácok megmutatták, hogy igenis lehet magyar nyelven igényes metal-szöveget összehozni, elég ha csak a refrénekre gondolunk, amelyek néhány hallgatás után máris befészkelik magukat az ember hallójárataiba. Nincs semmi nevetséges metalos klisé, nincs erőltetettség, hanem szívből jövő, őszinte mondanivaló.
Az egyetlen szépséghiba, hogy az album felvétele után Róm Gábor sajnos kilépett a zenekarból, pedig a kiváló kvalitásokkal rendelkező énekes nagyon sokat tett azért, hogy a Remorse-ra jellemző dallamos, de mégis kemény thrash elnyerje a lemezen hallható formáját. Helyére Vince Sándor érkezett, és az eddigi szereplése alapján úgy látom, hogy az üvöltős részek jól fekszenek neki, de a dallamokkal néha bajban van. Remélhetőleg idővel ő is fel tudja majd venni a ritmust, bízzunk a sikeres folytatásban! A Harc album viszont elsőrangú ugródeszka, tökéletes lemez egy tökéletes bandától. Minden gyakorlatilag metalosnak!
Felállás: Róm Gábor: ének Oláh rockzs Zsolt: gitár, vokál Kossuth Lajos: gitár Kovács Krisztián: basszusgitár Oláh Kálmán: dob
Remorse: Harc! 1. Valóság 2. Ember Vagy 3. Fázom 4. Harc! 5. 20/40 6. Miért Van Csend? 7. Ha Lesz Még Folytatás 8. Túl Gonosz 9. Varázsló 10. A Lény 11. A Vér 12. Várom Az Esőt 13. Örök Körforgás 14. Nem Menekülsz!
13:15
