beszámoló [fesztivál]  2005. október 17. hétfő   14:22

nincsen hozzászólás

  Immár tizenötödik éve, hogy Zircen, az A Buli 91 közhasznú alapítvány megrendezi kétnapos regionális buliját, a család és barátság napját.
  Mindezt hagyományosan június első hétvégéjén. Az idei nyár szokatlanul vizes volta azonban elmosta a rendezvény háromnyegyedét, így azt, miután a pénteki nap délutánján a Mistery Gang vállalta a zuhogó esőben való játékot, és a látogatók is vállalták a sártengeres táncolást, végül le kellett fújni. Időjárás buli 1-0. Azonban a szervezők nem hagyták annyiban a dolgot, és visszavágót rendeztek, mégpedig október elsejére, szombatra.
  
  Zenei szempontból délután háromkor indult a meccs, ekkor lépett ugyanis színpadra az MCS Blues Band, akik megalapozták a hagyományosan bluesra épülő, a környék zenekarainak is fellépési lehetőséget biztosító fesztivál hangulatát. Nem vérprofik, de kezdésnek tökéletes néha-néha hegedűvel megtámogatott, feldolgozásokat és saját számokat egyaránt magában foglaló programjuk.
  Utánuk a fesztivál régi vendége, az Új Nap következett, akik félig betegen érkeztek a tett színhelyére. A hobbi-hard rockerek többnyire mily csoda klasszikus hard rockkal szórakoztatták az ekkor még csekély közönséget. Sajnos olyan keveset mozogtak a színpadon, mint amennyire energikus zenét játszanak elméletileg, és nagyrészt a hangszerükkel voltak elfoglalva nem voltak elég fölszabadultak, de hát ez nyilván nem csupán rajtuk múlik; talán egyszer csak eljön az ő napjuk is.
  A harmadik banda az úgyszintén környékbeli, profi és feltörekvő, fúvósokkal oldalba rúgott Bluestrain volt, akiknek énekese, úgy tűnik, Elvis-mániás. Gondolom, ebből kitalálta mindenki, hogy nem csupán bluest nyomtak, hanem boogie-woogiet, és minden mást, mi kéz-lábnak ingere.
  
  Koncertjük tökéletes fölvezetője volt az est fénypontjának, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, azaz a PASO happeningjének, akik a kezdetben kicsi, aztán egyre nagyobb és annál lelkesebb közönség előtt mutatták meg, mi is az a ska, és mi is az a skankingelés. Ahogy tőlük megszokhattuk, folyamatosan mozogtak a színpadon, cookie-mookie táncversenyt rendeztek, és a reaggisebb kezdés után igazi, tempós ska-t játszottak a talpak alá. Otthon be is írhatták a világfelfedező naplójukba, hogy zirci misszió teljesítve, ugyanis mindenkiből, aki megnézte őket, nagy ska-rajongót faragtak hirtelenjében. Kivéve azt a szabályt erősítő néhány arcot, akik láthatóan nem tudták mire vélni a zenészek színpadi aktivitását, és alighanem debil magatartásnak könyvelték el a tenyérváltót.
  A PASO koncertzáró Gagarinjába aztán pár másodperc erejéig beszállt Bodnár Tibor, a Ladánybene 27 gitárosa is, akik az átszerelést követő másfél órában a reggae-nek áldozták fel közönségüket. Az aznapi balii események miatt kicsit tiltakozásos és békekiáltáványos jelleget adtak a dolognak végső soron igazuk volt. Az első háromnegyed órában, tíztől úgy háromnegyed tizenegyig ők produkálták az aznapi nézőszám-rekordot, ezután kezdtek eltünedezni az emberek, a kései időponton kívül talán azért is, mert a PASO úgy felpörgette a népet, hogy azután a jó öreg LB27 reggae-elszállása minden nagyszerűségével együtt már inkább levezetésnek hatott, s így a lábkapkodástól fáradt látogatók inkább magukban lötyögtek a szaggatott ritmusokra. Jól sikerült ez a nap, egyre profibb a zirci buli szervezése is, pár éven belül talán országos hírű kétnapos regionális fesztiválra utaznak majd az arra vágyók.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: