szerző: BarnabásVital Remains, Bloodride, Requiem, Blood Rainbow 2005. szeptember 07. - Kék Yuk
Szeptember elején a Kék Yukban egy kellemes koncerten vehettek részt a death metal stílus rajongói. Az amerikai Vital Remains zenekar mellett még a svájci Requiem, a finn Bloodride és a magyar Blood Rainbow léptek fel. A koncertek jó hangulatban zajlottak, kiváló produkcióknak lehettünk szem- és fültanúi.
A hazai Blood Rainbow fellépése nyitotta az estét. A 2002-ben alakult banda első lemeze Lethal Message címmel jelent meg 2004-ben. A dallamos és a durva death metal stílust vegyítik a srácok, mindezt komplex felépítésű dalszerkezetekkel megoldva. A zenekart kiváló zenészek alkotják: Flo és Hóhér gitárosok precízen hozzák a gyors death metal tekeréseket és a dallamosabb, göteborgi témákat is. Vigh Endre dobos, akit a Gholgoth-ból is ismerhetünk, vitán felül az egyik legjobb hazai ütős. A mostani koncertjük kicsit rövidre sikerült, a rendelkezésükre álló kb. 20 percben főként a Lethal Message című albumról játszottak. A koncert rövidsége ellenére egy jól összeválogatott számokból álló, remek fellépést adtak.
Ezután a death metalt játszó svájci Requiem programja következett. Az 1997-ben megalakult zenekar első kiadványa egy 5 számos mini-CD volt Nameless Grave címmel. Az első nagylemezük, a Formed At Birth 2003-ban látott napvilágot. A második album Government Denies Knowledge címmel fog megjelenni a közeljövőben. Az öttagú svájci gárda nagy lendülettel fogott bele a háromnegyedórás koncertbe, és egy tisztességes death metal pusztítást vezettek elő a rendelkezésükre álló műsoridőben. Michi Kuster, a vékonydongájú énekes nagy beleéléssel hörögte végig a dalokat, és lelkesen buzdította a közönséget. Ralph és Philipp gitárosok teljesítményére sem lehetett panasz, hajszálpontosan szállították a pusztító floridai death metal riffeket. A Reto Crola dobos és Ralf Winzer basszusgitáros alkotta ritmus-szekció pedig magabiztosan hozta az alapokat. A kicsit koszos hangzáskép is tökéletesen illeszkedett a zenéhez. Főként a Formed At Birth-ről játszottak, de elővettek egy-két új számot is a hamarosan megjelenő lemezről. Az egyetlen probléma a bandával kapcsolatban csak az, hogy nagyon sablonos dalszerkezetekkel dolgoznak. Sajnos az egyéniség hiányzik a számaikból, már ezerszer hallott témákból épülnek fel a dalaik. Ettől függetlenül egy jó koncertet adtak.
A német Maledictive Pigs lemondta a turnét, helyettük a finn Bloodride zenekar következett. A 2000-ben alakult öttagú zenekar saját megfogalmazása szerint old school thrash metalt játszik, a korai Slayer, Exodus, Testament, Anthrax munkásságára támaszkodva. Én emellett még a jelentős death metal hatást is megemlíteném, Jyka nevű énekesük veszett hörgései és a daráló floridai death riffek mindenképpen erre utalnak. Teemal és Niko gitárosok a gyors tekerések mellett sokszor váltanak lassabb tempóra: ezek a középtempós, szaggatott részek különösen jól állnak a zenekarnak. A Bloodride eddig két kiadvánnyal jelentkezett: a 2003-ban kiadott Taste Of Bloodride demóval és a 2004-es Bloodridden Disease című kislemezzel. A negyven perces koncerten legjobb számaikat adták elő, játékuk élvezeti értékét pedig a megfelelő minőségű hangzás is segítette. Nagyon lelkesen zenéltek, egy szimpatikus bandát ismerhettem meg bennük. Ha a jövőben még fogósabb számokat írnak, akár szélesebb körű ismertségre is szert tehetnek.
Ezután elérkezett az este fő attrakciójának, az amerikai Vital Remains előadásának az ideje. A legnagyobb csalódást a koncerttel kapcsolatban talán az okozta, hogy a Deicide és egyben Vital Remains frontember, Glen Benton nem jött el a turné egy részére, így Magyarországra sem. Így akik Benton mesterre voltak kíváncsiak, azok keserű szájízzel kezdtek bele a koncert hallgatásába. Szerintem azonban a beugró énekes egy az egyben hozta Glen Benton hangját, csukott szemmel nem is lehetett volna megállapítani, hogy más hörgi végig a dalokat. A Mark Pitruzella névre hallgató énekes legjobban Vin Diesel-hez hasonlított a kopasz fejével és kigyúrt, csupa izom testével. A Vital Remains a beugró énekessel is egy kiváló koncertet adott. A Let The Killing Begin intró után nagy energiával és vehemenciával kezdtek bele a Dechristianize című nótába. A lemezeket feldoboló, gitározó és basszusozó Dave Suzuki egy óriási tehetség, precíz és feszes gitárjátékát élőben is megcsodálhattuk, sőt még a vokáloknál is besegített. Társai is kiváló zenészek: Tony Lazaro gitáros, Tim Yeung dobos és Ron Green basszusgitáros mind mesterei hangszereiknek. A látványra is adott a zenekar: középkort idéző bőrvértezetbe öltöztek a gitárosok, a frontember Mark Pitruzella pedig éles tüskékkel díszített alkarvédőket viselt. Az 1989-ben alakult zenekar eddig öt lemezt adott ki, ezekből pedig egy kiváló koncertprogramot válogattak össze. A korai számaikat erőteljes Morbid Angel hatás jellemzi, míg a 2003-as Dechristianize a Deicide zenéjére emlékeztet, és nem csak a frontember Glen Benton miatt. Erről a legutóbbi lemezről hangzott el a legtöbb nóta: a címadón kívül hallhattuk az Infidel, a Devoured Elysium, a Saviour To NoneFailure For All és az Unleash Hell című szerzeményeket. A 2000-ben megjelent Dawn Of The Apocalypse-ról elhangzott a Black Magick Curse, a Sanctity In Blasphemous Ruin és a Behold The Throne Of Chaos. Az 1995-ben kiadott Into Cold Darkness is megidézésre került a Descent Into Hell című szám képében. A banda egy feldolgozást is játszott, nevezetesen a lengyel Vader zenekar Carnal című szerzeményét adták elő, amelyet a Vader nemrég elhunyt ex-dobosának, Doc emlékének ajánlottak. A számok között Dave Suzuki rövid akusztikus átvezetőket improvizált, ezek az átkötők kis pihenőt adtak a jelen lévő hallgatóságnak az epikus hosszúságú szerzemények között. A Vital Remains dalok általában 8-9 perces dalmonstrumok, melyekben a gyors tempót, a kegyetlenül reszelő riffeket csak néha törik meg a dallamos, fülbemászó gitártémák. Minden esetre a másfél órás programjuk a lemezminőségű hangzásnak, a precíz játéknak és a karakteres, jó számoknak köszönhetően nagyon élvezetesre sikerült.
Aki szeptember 7-én ellátogatott a Kék Yukba a Vital Remains koncertre, egy remek élményben lehetett része és minden kétséget kizáróan elégedetten távozhatott. Az összes fellépő kitett magáért, a hangzás is végig megfelelő minőségű volt. Nekem személy szerint Glen Benton sem hiányzott különösebben, a Deicide élén amúgy is láthatjuk még őt Budapesten idén ősszel.
11:39
