hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. október 10. hétfő   13:13
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Sonata Arctica, Machine Men
2005. szeptember 17, Wigwam

  Régi vágya teljesült a finn power metalt kedvelőknek, hiszen a műfaj nagy reménysége és titkos favoritja, a Sonata Arctica végre önálló turnéval, headliner-ként látogatja végig Európát, így többek közt Magyarországot is. Az eddig rendszeresen a Nightwish, Stratovarius, és a többiek árnyékában élő banda szeptember 17-én a Wigwamban bizonyíthatott a magyar közönségnek, hogy nem csak segítőként, rövidített programmal tudják beizzítani a népséget, hanem teljesértékű, másfél órás futamidőre is érettek.
  
  Ahogy az várható volt, meglehetősen sok ember, kis híján teltház várakozott a metálkodásra. A Wigwamnál sose lehet tudni, hogy 11 után vagy 10 előtt kerül sor a koncertkezdésre. Ezúttal az utóbbi teljesült, miután felvonták a DVD kivetítőt és széthúzták a függönyt, a Machine Men penderült a színpadra.
  
  A Gépemberek egyáltalán nem gépies zenét toltak, hanem lendületes, áriázós heavy metalt a már jól ismert finn recept szerint. Fazonilag egészen rendben voltak, egyedül az énekes volt első blikkre kissé fura figura, az ő belépőjét haverom boldogan villázva fogadta, mint női frontembert. Aztán a szájához kapott és kissé meglapult, amikor konstatálta efölötti tévedését De meg kell hagyni, hogy tényleg kissé zavarba ejtő arcberendezése van emberünknek. Viszont az énekesi teljesítményébe nem lehetett belekötni, a dallamok, sikítások, áriázások jól mentek neki. A banda is szépen alátette a zenét, különösen a gitárosok játéka és dallamos szólói tetszettek. A hangzás is korrekt módon össze lett rakva, szépen szólt minden hangszer és az ének, így kell ezt! A csapatnak idén jelent meg a második teljesértékű albuma Elegies címen, erről játszották a Falling, Dream & Religion, és az Apathy című dalokat, valamint a debütáló Scars & Wounds-ról a The Gift, Silver Dreams, Man In Chains, Betrayed By Angels és a Victim nótákat. A világot nem fogják megváltani, de a heavy metalt kedvelők számára még sok örömet tudnak okozni, ha folytatják a megkezdett útjukat. A Wigwam közönség elismerését is begyűjtötte a banda, ezt az időnként felcsendülő Machine Men Machine Men! kórusok bizonyították.
  
  Utánuk egy mókás kedvű road izzította be a mikrofonokat, minden létező idióta hangszínt felhasználva. Kalapját és fizimiskáját megtekintve azon röhögtünk, hogy vajon country-zenekarrá alakult a Sonata? Noha a Machine Men-re nem ment be minden jelenlévő, azért így is meglehetősen kevés hely volt egy embernek a színpad előtt. De amikor megszólalt a Sonata Arctica intro-ja, még zsúfoltabb lett a helyzet, berobbant a banda a Misplaced-el, az első sorokban pedig mindenki vad küzdelembe kezdett a pozícióért, meg egyébként is. Persze igazán jól elhelyezkedni semmiképpen sem lehetett, mert hol egy csuklószorító szegecse döfte át félig a bőröm, hol az előttem álló hajából táplálkoztam (a mögöttem lévő is így lehetett vele), hol a kezünk akadt össze a szomszédommal. Eközben nem volt a színpadon sem megállás, pörgött tovább a Rekoning Night album a Blinded No More-al.
  
  A Sonata Arctica előzenekarként, és most főzenekarként is tanúbizonyságát adta, hogy nagyon színpadra termett csoportosulás ők. Megvan az átütő erő a produkciójukban, és tartják a kontaktust a közönséggel is. Tony Kakko remek frontember, és kiváló énekesi teljesítményt mutatott. Jani Liimatainen gitáros játszott még nagyon látványosan, folyamatosan mosolyogva biztatta a közönséget, és persze egy kis marháskodásért sem kellett a szomszédba mennie (pontosabban csak a gitártechnikusához). Valahogy a szinti hangját hallottam kicsit jellegtelennek, de nem azért, mert Henrik rosszul játszott volna, hanem mert elvesztek a futamai a hangfalakban. Ellenben a szólói viszont jól kihallatszottak, többek közt ezek adják a Sonata Arctica sava-borsát, nagyon sütöttek most is. Néha alig lehetett megkülönböztetni, hogy vajon a gitár vagy a szinti vág le ilyen virgonc futamokat? Amúgy is nagy komolyság ez a szinti-gitár, amivel Henrik nyomul. De említsük meg a ritmus-szekciót is, akik szintén profi módon hozzátették magukat a produkcióhoz.
  
  A csapat természetesen szemezgetett az összes albumáról, megelevenedtek a felemelő pillanatok. Még a ritkaságszámba menő Takatalvi lemezen szereplő Dream Thieves-et is eljátszották. De ettől eltekintve a legjobb, legismertebb dalok kerültek terítékre, mint a Victoras Secret, Broken, Weballergy, Replica, My Land, Black Sheep, a ráadásban pedig Last Drop Falls, Don´t Say A Word, The Cage, valamint egy kis medley pár dal összegyúrásából. Úgy látszik power metal körökben megvan a divatja ennek a mixelésnek, a Brainstorm is elővett egy ilyen mutatványt tavasszal. A koncertet egy mókás Vodka-dallal zárták, ez meg valami finn specialitás lehet, hiszen a Nightwish Marco-ja is rendszeresen sztárvendégként üdvözli a színpadon Mr. Finlandia-t.
  
  Nagy élmény volt ez a buli a power metal rajongóinak, remek hangulat volt, csápolás, közös éneklés, minden ami belefért. A tömeg egy kicsit azért zavaró volt, meg kellett harcolni a helyért, a headbang is óhatatlanul azzal járt, hogy pár előttünk lévő ember feje bánta, de hasonlóan emelkedett hangulatban ilyesmi gyakorta megtörténik. Mögöttem is hasonló volt a helyzet, szinte egész végig néhány fel-le ugráló csaj fel-le ugráló mellei karistolták a hátam. Ha jobban belegondolok, annyira nem is rossz ez a tömeg Lényeg a lényeg: ideje volt már egy önálló Sonata Arctica turnénak, és annak is ideje volt, hogy hazánkban lépjenek fel főzenekarként. Egyedül azt hiányoltam, hogy a magyar közönség nagy kedvence, Andy B. Franck nem lépett fel Symphorce nevű bandája élén (de mint kiderült, őket az október 31-i Forr-a-dalom Fesztiválon megtekinthetjük a Pecsában), de ettől eltekintve fantasztikus este volt!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Concerto Music

 programajánló: 
2020. október 18.
Axel Rudi Pell: jubileumi lemez, 2020-ban koncert
2020. október 19.
Helloween United - 2020-ban a Sportarenaban (Papp László Budapest Sportaréna)
2020. október 25.
A CONCERTO Music bemutatja: The Epic Apocalypse Tour 2020
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 imák    scarify    kisssonic boom    illdisposed    dave gahan    v.iv fesztivál    phillip noyce    dereng    misery index    velvet seal    budapest hardcore    rózsaszín pitbull    a titánok haragja    devin townsend    katona tamás    expired passport     falco    corrodal    jégkorszak    cherokee    wass albert    tony macalpine    victor hugo    charlie benante    superhero  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!