film [filmszemle] 2005. szeptember 21. szerda 13:54
nincsen hozzászólás
szerző: troppauerA szállító 2. - Transporter 2. Hazai bemutató: 2005. szeptember 22.
Akárcsak a Szállító egy, ez a kettedik is nehezen pontozható a szabványos eljárások szerint. Kellene tudnunk ugyanis, hogy műfajilag hová gondolták Luc Bessonék (már megint!). Mert ezúttal is csak annyi a kiderülés, hogy francia (és hozzá most, a kötelező über miatt talán, amerikai is valamennyire), meg, hogy film.
Például ha normál akciófilmnek szánták netalán, akkor szomorúan, de tízből maximum három. És akkor is az első pont az mindenképpen Jason Statham kickbox - búváré, másodszorra is nagyon kúl, egy föltörekedő akciós, egy korai brúszvilisz - kettő. A másik kettő (mint pont) az a tényleg akciósos soksok epizódért adatna, van belőlük bőven, csak néha már túl. A harmadikat meg csak azért kapná, mert, bár tudjuk, hogy igazából a biznisz az biznisz - régóta álló törvénye mián folyatták ránk ezt az újabb szállítást, mégis egy rakat embernek csillanik fel a szeme a jöttére, azoké, akiknek egyszer már bejött ez --- anno.
Normális (?) akciófilmben viszont nevetségesek lennének azok a kunsztok, amiket itten elég sűrűn elsütnek, meg ugyanilyenek némely szerepelők is benne, és akkor a sztoriról még nem is. Úgyhogy inkább reméljünk jobbakat valószínűleg ennek inkább akció-komédiának kellett lennie, és akkor máris egyből (nekem) nyolc.
Mert jó nevetséges kunsztok meg szerepelők is vannak benne, és emellett még jó sok akció is. Nade ha komedi, és nyolc, akkor most már csak a mínusz kettőről kéne picit.
Például rendben van, hogy telt s múlt az idő, de miért nem tudhatjuk, hogy hová lett az a helyes kis kínai lány az elsőből, vagy, hogy hogyan und miért keveredett ez a szállító miamiba, meg mondjuk miért cibálták bele azt a felügyelőt franciából megint, ha konkrétan a szerepe majdnem semmi. Mindegy ezt majd valakik valamelyik dramaturgórán kivesézik alaposabban. Mint ahogy a logikátlan bevezetés tárgyalás befejezést is. Gondolom. Tehát egy a zavaros történetvezetésért mindenképpen lejön.
Attól még mondjuk ennyi (..elég sok) következetlenség akár bele is férhet, hacsak nem akarja majd egyszer valaki komolyan átgondolni ennek a játéknak a mélységeit. Mert azok a látszat ellenére - nincsenek. Ami mélységből erre a sztorira jutott, az egy kisebb apu és anyu már nem úgy éreznek egymás iránt, mint egykoron, de a gyermekük elrablásán keresztül átélt trauma hatására újból közel kerülnek egymáshoz, és megpróbálják újra kezdeni. És kiderül még pluszban, hogy ennek a Szállítónak meg a zord külsője érző szívet takar. Szörnyű tucatduma (itten mínusz a második pont), de persze tudjuk, hogy ilyeneket muszáj beleírni történetképpen, mert valami kevéskének ugyebár csak kell lenni az eksönök között is. És, hogy kiderülhessen közben, hogy a gonosz ugyebár azért is annyira az, mert nemcsak a világot, hanem azt a kedves kis gyerekszereplőt is el akarja, a jó meg azért is olyan nagyon jó, mert nem csak a világot, meg apukát és anyukát újra össze, de még a kedves kis gyerekszereplőt is meg.
Mert szóval őt elrabolják a gonoszok, megfertőzik valami csúnya vírussal (nem közhelyes!), hogy ő meg majd az apját fertőzze meg, ő pedig az egész konferenciát, akik keresztbetehetnének a gonoszoknak. De a szállító ember idén pont ennél a családnál bébiszitter sofőrködik és ekképpen belekavarodva a forgatókönyvbe, a végére természetesen jól megment mindenkit. A rosszakat mind megveri vagy lelövöldözi, utána még elbúcsúzik a jóktól illetve a megjavultaktól, aztán felveszi a következő fuvart. Sztoriilag ennyi.
Nem mondhatni, hogy agyonzsúfolt, de attól még akció és vígjáték kevercseként abszolút működik a dolog. Főleg az előzmény ismeretében, mivel akkor ettől is éppen csak ennyit - annyit vár az ember. Ezen kívül megint jó sok autós hajkurászódást, látványos verekedéseket, amiket J.S. becsülettel abszolvál is, jó dumákat és ilyesmik. Ezek így mind rendesen benne is vannak, és hogyha ezek után valaki még kérdené, hogy akkor most milyen is a film, azt kéne válaszolnom rá olyasmi, mint a Szállító volt. Csak kettő.