előzetes [koncert]  2005. szeptember 15. csütörtök   12:29

nincsen hozzászólás

  A progresszív rockban erős brit Arena már nem először jár Magyarországon. A progieknak azonban szeptember 20-án nem a Mega Pubba kell menniük, hanem vízre kell szállniuk, és az A38-ra kell elzarándokolniuk, hogy végigutazzanak az Arena 1995-ben kezdődött történelmén. Ekkor látott ugyanis napvilágot az akkoriban Clive Nolan - Mick Pointer - Cliff Orsi (basszusgitár) - Keith More (gitár) - John Carson (ének) felállású Arena első albuma. Ez a kiváló alkotás, amely a Songs From The Lions Cage címet kapta, és az Arena saját kiadójánál, a Verglasnál jelent meg, igen kedvező visszhangra talált, és hamarosan megszületett a progresszív rock új legendájaA zene friss, a lemezen pedig megtalálható több azonnal klasszikussá vált szerzemény is. Ilyen a Jericho, az epikus Solomon vagy az érzelmekkel teli Crying For Help IV. Jellemzőek az albumra a rövid instrumentális átvezető részek (Crying For Help sorozat), amelyek elválasztják egymástól az énekes számokat. Ez a formula a következő lemezen is visszatér. Sajnálatos módon a zenekarból ketten is hamar távoztak: 1995 szeptemberében John Carson énekes, 1996 májusában pedig Cliff Orsi bőgős. Az Arena azonban nem sokáig csüggedt, mert két nagyszerű új tag érkezett: Paul Wrightson énekes John Jowitt (jól ismert az olyan zenekarokkal közös munkájáról, mint az IQ és a Jadis) bőgős. Felmerült persze a kérdés: milyen hatással lesz ez az új albumra?
  
  1996 hozta meg a választ. Az új lemez a Pride, a keverőpult mögött a nagyhírű producerrel, Simon Hanharttal. Az eredmény lenyűgöző, és a tagcserék ellenére mind a zene, mind a borító kellemesen ismerős érzetet kelt. Paul hangja ugyan nem áll teljesen távol Johnétól, de némileg több benne, ha úgy tetszik, az erő és az agresszió. Az album bizonyítja, hogy az Arena továbbra is képes csodálatos dalokat írni, emellett pedig a tagok egyéni képességeit is demonstrálja. A legjobb példa talán az a capella Crying for Help VII, amelyben az új énekes Paul lehetőséget kap, hogy jól megtornásztassa hangszálait, és az epikus zárótétel, a Sirens a maga fergeteges instrumentális középrészével. A lemezt egy turné és az Edits EP követi (rajta az Empire Of A Thousand Days együtténeklős instrumentális verziójával!).
  
  1997-ben azonban az Arena-tól ismét elpártolt a szerencse, mert kivált Keith More. Keith session zenészként szeretett volna részt venni az Arena munkájában, ám erre nem volt lehetőség. Az új gitáros John Mitchell lett, aki azonnal bizonyíthatott is a The Cry EP-n. A kiadvány az első két album Crying For Help sorozatát (többnyire átdolgozott formában), valamint a The Healer című karcosabb új dalt tartalmazza.
  
  Majd 1998-ban megjelenik az Arena klasszikusa, a The Visitor. A lemez, amely ma is sok Arena rajongó kedvence, zene, szövegek és borító szinte elválaszthatatlan, tömény koncentrátuma. Torkon ragad, és nem is enged el, míg a CD a végéhez ér, és utána is arra késztet, hogy újra
  elindítsd! A The Visitor koncept album, amely Clive-nak egy külföldön született ötletére épül. A felkavaró mögöttes koncepció eredménye a meglehetősen sötét szövegvilág és az intenzív zenei tűzijáték. Nincsenek olyan epikus tételek, mint az első lemezeken a Solomon vagy a Sirens volt, maga az album epikus, viszonylag rövid dalok mesélik el a történetet (bár sokan tartják a The Hanging Tree dalt az album legmonumentálisabb darabjának) és haladnak a tetőpont felé. Mindehhez a Hugh Syme (többek között a Rush, a Fates Warning és a Megadeth számára is készített borítókat) által festett lenyűgöző borító társul. A lemez egyéni csúcspontjai az A Crack In The Ice és a The Hanging Tree. Mondani sem kell, a The Visitor fogadtatása mindenütt nagyszerű volt, az albumot követő turnén pedig Paul remek színésznek bizonyult, amikor a The Visitor szövegkönyvének szereplőit személyesítette meg.

  1999 némileg csendes év az Arena-nak, nem jelenik meg új lemez. A tagok egy része mellékprojekteken dolgozik (John a The Urbane-en, Clive pedig a Jabberwocky projekten Oliver Wakemannel), amelyeket mind a Verglas ad ki. Sajnálatos módon 1999 egyben Paul Wrightson utolsó éve is a zenekarban. Ismét indul a hajsza egy karizmatikus énekes után, és ezúttal John Mitchell személyes ismerőse, Rob Sowden kapta meg a munkát. Robnak nehéz Pault pótolni, mivel sokak szerint Paul volt a legjobb Arena énekes, Robnak mégis sikerül meggyőznie tehetségéről a közönséget egy akusztikus rajongóklub-koncerten 1999 májusában az új rajongóklub CD (The Visitor Revisited) megjelenésének napján. Rob is ezen a CD-n szerepelt először.
  
  Az első korong, amelyen Rob és Ian (Ian Solomon, az új basszusgitáros) hivatalosan szerepel, a 2000-ben kiadott Immortal?, amelynek megírása még 1999 végén kezdődött. Ez a lemez is szenzációsra sikerült, és az Arena igazolta, hogy az 1999-ben végbement két újabb tagcsere is egyértelműen javára vált az együttesnek! Az Immortal? nem konceptalbum, mint a The Visitor volt, hanem, Clive szavával élve, koncepciózus album. A zene igen hangulatos, a dalok között pedig félakusztikus balladát (Friday´s Dream) éppúgy találni, mint súlyos epikus tételt (Moviedrome), nem okozva csalódást a rajongóknak.
  
  2001-ben a zenekar a Saga-val turnézott Németországban, majd a tagok a mellékprojektjeikkel és más hobbijaikkal kezdtek foglalkozni. Cive turnéra indult a Pendragonnal, Rob és John pedig a szólólemezén dolgozott.
  
  A rég várt pillanat 2003 januárjában érkezett el a Contagion megjelenésével! Ez az első alkalom, hogy két egymást követő stúdiólemezt ugyanaz a felállás készített el, így az album erősödő zenekari egységet tükröz. Ismét koncept albumról van szó, az alap ezúttal egy Clive-féle sztori, amely sötét jövőképet vetít elénk. A borító (David Wyatt fantasy művész alkotása) még jobban sikerült, mint a The Visitoré, a zene pedig egy fergeteges utazás ennek a bizonyos sötét jövőnek hullámvasútján. A korong elkápráztatja mind a rajongókat, mind a kritikusokat. Nem lehet kiemelkedő dalokat megnevezni, a lemez egységes egész. Az együttes fennállása során először kerül a listákra Németországban és Hollandiában. Az új turné kezdete egybeesik a Contagious megjelenésével. Ez az első a két EP közül, amelyek együtt betöltik a hézagokat a Contagion koncepciójában.
  
  Megjelenik a Clive archívumából összeállított Skeletons In The Cupboard album is. Az új album nagyjából teljes élő előadása és az előző anyagokból összeállított ellenállhatatlan egyveleg, lenyűgöző videofelvételekkel kiegészítve, ismét felülmúl mindent, amit az Arena eddig alkotott. Szintén 2003-ban jelent meg a Cage negyedik korongja, és az Arena első DVD-je, a Caught In The Act!
  Legutóbbi albumuk 2004 második felében került rögzítésre, és 2005 elején jelent meg. A Peppers Ghost azonnal igen pozitív kritikákat kapott világszerte. Lesz miből csemegézniük tehát Clive Nolanéknek, akik előtt még tiszteletét teszi a hazai Everwood is. Ezt a csemegézést bárki megtekintheti, és persze meghallgathatja 4500Ft-ért szeptember 20-án, az A38-on.
  
  Jegyek kaphatók: A38 hajó, Ticket express, CD pince, Stereo Kft. (Bartók Béla út 59.), Hammer Zenebarlang, Broadway Jegyiroda

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: