hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2005. augusztus 22. hétfő   17:54
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Bob Mould: Body Of Song
Cooking Vinyl

  Bob Mould, a szépemlékű Hüsker Dü alapító gitárosa már sokszor érezte elérkezettnek az időt, hogy a saját dalaival lépjen a nagyközönség elé. Kísérletezett mindenfélével, elektronikával, és akusztikával egyaránt, játszott a Sugar nevű zenekarban, aztán később átvette az irányítást, és mindent ő préselt lemezre. Body Of Song című friss anyagában minden eddigi kísérletet és szemléletet egy egyenletbe pakolt be. Mivel ez egy olyan különleges egyenlet, ahol az ismeretlen, hogy, hogy nem kimaradt a képletből, így végeredményként nem is kaphatunk mást, mint egy hamísíthatatlan Bob Mould albumot. E tizenkét dal alapján ő már rég túl van a Hüsker Dü-höz, és Sugar-hoz való hasonlítgatásokon, az I Hate Alternative Rock jellegű kirohanásokon, a szőlő sem olyan savanyú már számára, tudja ő, hogy sok babér már nem terem neki, a pálmát sem akarja elvinni, csak nótákat ír. Méghozzá jókat. Mindehhez olyan társai akadtak, mint Brendan Canty (dobos) a Fugaziból, David Barbe (basszusgitáros) a Sugar-ből, Matt Hammon, aki 1998-ban szerepelt Bob Mould Band szólólemezén, és itt-ott besegít Amy Domingues (csellista) a Garland Of Hours-ből. Igazi poszt-punk, pre-alternatív all star, ha úgy tetszik, igazi görcsmentes, felszabadult örömzenével.
  
  A lemezt is egyben érdemes hallgatni, mert a nyitó Circles és a záró Gauze Of Friendship közti 51 perc úgy jó, ahogy van. Jó értelemben vett slágeresség jellemzi az összes dalt, a már említett Circles jár ebben különösen élen: lassú középtempóra érkezik egy abszolút közérthető billentyűzgetés, egy igen pőre riff, és Bob nagyívű dallama. A következő (Shine Your) Light Love Hope már gyorsabb, itt az ének kapott egy kis effektet is, és szembesülhetünk azzal az energiával is, amit Brendan Canty dobos visz a lemezbe. (Azt hiszem ez a Fugazi ex-ütősétől a minimum) Nem cifrázik amúgy sokat, viszont dobjai olyan természetesen szólnak, mintha egy pincében kerültek volna rögzítésre. Érdekes amúgy a gitárok, és a különböző hiper-szuper samplerek összjátéka is: az esetleges futurisztikus hangulatot alapjaiban rengeti meg a zajos, nyers és maszatos gitárhangzás.
  
  Ez a hármas, szintén tempósabb Paralyzedban is nagyon szépen megvalósul, aztán az I am Vision, I am Sound már egy jóval old schoolosabb, monotonabb darab, az izgalmat itt a többszólamú vokálok rejtik. A Fucked Underneath Days is egy korrekt eresztés, (semmi több) a lassan pulzáló Always Tomorrow csellókkal és lazán pengetett, tökös refrénjével viszont egy igazi telitalálat. A Days of Rain sajnos leviszi az adrenalin-szintjét a hallgatónak, nem is a dallal van baj, hanem a dramaturgiával, ezt valamelyik széttorzított, terpeszben riffelős nóta után kellett volna bedobni.
  
  Mondjuk a következő Best Thing után, amelyről minden lényeges információt elmondtam az előző mondatban. A High Fidelity is egy ballada, egyszerű, de okosan felépített szerzemény. Ellenben a Missing Youval, ami egy ösztönből, és könyökből pumpált darab, dudorászható szólóval, gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy most megint jön egy kis érzelgés: így is van, akusztikus gitár vezényletével érkezik a Surveyors Of Friendship, amelynek szólója csak azért nem válik érzelgőssé, mert szerte-szanaszét lett torzítva. Ezt a sorsa a blues alapokkal bíró Gauze Of Friendship egészének is, amely nagy szomorúan zárja le az amúgy igen pozitív kicsengésű lemezt.
  
  Szóval Bob Mould köszöni szépen, jól van. Nem tudni, hogy ezek a dalok vajon hatnak-e majd másokra, ő mindenesetre alkot, és gyarapítja azok lemezgyűjteményét, akik kíváncsiak rá.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Bob Mould

Neon Music

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 hammerfall    bogoz    dust bolt    diamond edge    kruder & dorfmeister    amber schmidt    the idoru    rick rubin        efott 2017    brutal assault    karabély    saint germain    paganza    dalriada    ameriaki pite    nitzer ebb    the order of apollyon    troldhaugen    suicide rockers    libido wins    unisonic    disco ensemble    dillinger escape plan    beastie boys  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!