interjú [hazai hangok] 2005. augusztus 15. hétfő 16:51
nincsen hozzászólás
szerző: SylvioA látható lélek zenéje - Interjú Both Miklóssal 2005. augusztus 11, Sziget Fesztivál 2005
A Szigeten megtörtént a nyolcvanas években alakult, jobb megnevezés híján etno-rocknak elkeresztelt stílus egyik legsajátosabb képviselője, a Barbaro nagy visszatérése. A banda szerepel a nemrég megjelent Illés feldolgozás-lemezen és ősszel stúdióba kíván vonulni. Ugyancsak föllépett a Szigeten egy nemrég alakult együttes, melynek neve Napra, s akik egy, a Rádióban fölvett három számos demóval kezdte pályafutását. Zenéjét talán pszichedelik-folknak lehetne nevezni. A két bandát Both Miklós énekes-gitáros köti össze. Miki megfordult már a Vágtázó Halottkémekben is és tagja a Kárpát Möbiusznak, a Barbaro-gitáros Cziránku Sándornak a térség népzenéjére épülő, vonagló effektekkel machináló zenei műhelyének, melynek eddigi egyetlen albuma Kuruclemez címmel jelent meg annakidején. Emellett Miki újabban hegedülni tanul, és persze kommunikációt és esztétikát hallgat az egyetemen...
Miért oszlott föl előző zenekarod, a MagUra? Miért a csúcson, egy holland turné után hagytátok abba?
Sokan ismerhetik azt az élet egyéb területeiről, amikor valami kívülről nézve úgy tűnik, hogy működik, de akik benne vannak és szerves részét képzik, érzik, hogy nem az igazi. Hollandiába is látszólag jól ment a sorunk, azonban belül éreztük, hogy elértük ennek a felállásnak a határait. Az elképzeléssel, a zenei felfogással nem volt baj, de a hangzással, az összjátékkal igen. Úgy éreztem, érdemes robbantani.
A Napra zenei elképzelése különbözik a MagUráétól?A honlapotok azt írja, képzeljük el, mit tenne egy erdélyi parasztprímás, ha meghallaná Jimi Hendrix zenéjét.
A Naprában sokkal nagyobb súlyt kap a népi hangzás, mint a MagUrában. Viszont érzésben közeli lesz. Az a valami, ami diktálja a zenét, bár folyamatosan változik, tökéletesedik, de gyökeresen nem tagadhatja le magát. Játsszuk, némileg átdolgozva, a MagUra számait is.
Nem akarsz-e több gitárt, nem akarod-e a lemezen panorámásítani ezt a hangszert, hogy ne az legyen, hogy jobb oldalon szól a gitár, bal oldalon a harmonika vagy a brácsa?
Nekem tetszik a demónk hangzása. Nagyon sok fiatal hozzá van szokva, hogy az energikus zenében kizárólagosságot adnak a torzított gitároknak. Holott ez csak egy hangzás. Az erőnek a dallamokban és a dallamok egymásutánjában kell elsősorban megnyilvánulnia. Szeretném hinni, hogy ebben lesz a Napra ereje. Hozzáteszem, hogy mindamellett nagyon sok múlik a hangszerelésen is.
Nem féltek-e attól, hogy ti csupán híd lesztek a népzene felé, és semmi több, mint ahogy Nox és a hasonló koncepciók?
A népzenét csak a hangjain túli szférában lehet tetten érni. Hangjai nem értelmezhetőek például az a-g-e-d-c-a hangok egymásutániságában. Emiatt bukik el az iskola falain belül a népzene tanítása, és emiatt alakult ki torz kép a népzenéről sokak fejében. Legalább olyan fontosak azok a jellemzők, hogy a hegedűs a hangsornak mely hangjait hogyan díszíti, hova és hogyan rakja a hangsúlyokat, a zenekar milyen ritmusban kiséri őt, milyen akkord variációkkal, az énekes melyik szót hogyan hangsúlyozza és még sorolhatnám... Ha kapcsolatba kerülsz ezzel a mélyebb szférával, akkor teljesen más értelmet kap a népzene minden egyes hangja.
A Nox-féle koncepciók véleményem szerint azt csinálják, hogy ezt a mélyebb szférát egyszerűen lenyisszantják. Megkapják az alma héját. Az alma fogalma a belseje nélkül értelmetlen. Értelmezhető az alma héja, de nem mint alma. Ez a héj a Nox.
Mi a Naprában a népzenét ennek a mélyebb szférának a tudatában szeretnénk értelmezni és egy modernkori hangzásba átültetni, esetenként átértelmezni. A Nox és a mögötte levő koncepció csupán szórakoztat. A Napra funkciója nem a szórakoztatás. Az esetleg melléktermékként, persze jelen van. De mi ennél többet szeretnénk. Ezt a többletet nevezhetjük a katarzisnak. A tisztító erejű katarzisnak. Persze tisztában vagyok vele, hogy sok embernél ezt nem fogjuk elérni, de legalább állást foglalunk.
Aldous Huxley használja először a pszichedélia kifejezést a Szép új világban. Ez annyit tesz: látható lélek. Persze ebből nem tudjuk meg, egy zene mitől pszichedelikus. Neked mit jelent a pszichedélia?
Egy állapot. Mintha fel lennél lógatva a semmibe. A megírt témáknál egy körön belül kering az ember. Majd egy megfelelő pillanatban félredobja a témát, kiugrik a körből és egy sokkalta nagyobb helyen kezd el mozogni, ahol az addigi zenei szabályok jóval kevésbé érvényesülnek. Nagyon sokszor megszűnik az összhangzattan, feloldódnak a ritmusi kötöttségek stb. Ilyesmi. Nem tudok elszakadni ettől a furcsa, lidérces hangzástól.
Bekerültél a Barbaro bartóki alapú etnorockot játszó együttesébe.
Gyerekkorom egyik fontos hatása. 5 év után alakult újjá a zenekar. Barcza Gergővel (Besh O Drom) vagyunk új tagok, azonban az együttes zenei magja a régi: Herpai Sándor dobol, Zsoldos Tamás basszusgitározik és Cziránku Sándor gitározik, többnyire egy kétnyakú gitár két nyakán egyszerre. Cziránku Sándor alapjaiban rengette meg a gitárzenéről gondoltakat. A közös pont vele a népzene és Bartók. Én fiatal gimnazistaként két éven keresztül nem voltam hajlandó Bartókon kívűl semmi mást hallgatni. Azonban soha nem tudtam abban az időben a bartóki hangzást (csúnyán szólva) átültetni a rockzenébe. Ő értette meg velem, hogy ezt a hangzást igenis be lehet illeszteni a rockzenébe, lehet játszani gitárokkal, a megfelelő módszerrel.
Koncertek?
Szerencsére vannak. A Barbaróval folyamatosan játszunk, általában a nagyvárosokban, nyáron pedig természetesen a fesztiválokon. Külön öröm, hogy a Sziget meghívta a zenekart a világzenei nagyszínpadra. És persze a Naprával is ott vagyunk a Bahia színpadon.