beszámoló [koncert]  2005. augusztus 14. vasárnap   13:53

nincsen hozzászólás

  Július elején azt hiszem minden valamire való hardcore rajongó a Sick Of It All vendégszereplésére várt. Sajnos ez most nem jött össze, az amerikaiak lemondták a turné egy részét, s Budapest is ebben a felében volt a terveknek. Ennek ellenére az előzenekar a Stretch Arm Strong fellépett a fővárosban, s őket két hazai banda támogatta a jó szereplésben.
  
  A Zero Tolerance nyitotta az estét. Párszor már volt részem a bunkó-hardcore egyik neves hazai képviselőjének dalaiban, de meggyőzni mindezidáig nem sikerült nekik arról, hogy otthonomban is őket hallgassam időnként. A zenei alapok néhol kifejezetten élvezhetők, nekem sokkal inkább a felkomfokkal és a tagok stílusával vannak problémáim. Ezen emberi tényezők kivételével nem rossz a csapat, a metalosabb részek még mozgásra is bírtak helyenként, de valljuk be őszintén, hogy ha egy banda esetében a feldolgozások váltják ki a legnagyobb sikert a közönségből akkor ott problémák vannak. Azt hiszem az S.O.D. Kill Yourself-je megint megvolt, és egy másik slágert is hallhattunk, mely daloknak köszönhetően végül kellemes élményekkel mentem hátra a következő sörömet elfogyasztani.
  
  A Bridge To Solace-t mindig nagy lelkesedéssel várom, de ezúttal kicsit gyengébb volt a produkció. Ez persze nem az új tagnak köszönhető. Bálint úgy vélem méltó utódja lesz Krisztiánnak, akitől tegnap a Szigeten végleg búcsút vett a csapat. A számok a jól bevált recept alapján sorjáztak, a Kingdom Of The Dead éppúgy ütött, mint a régi slágerek, s a záró kettős a These Maps és a Paper Bags ezer meghallgatás után is libabőrössé varázsol. Várom már nagyon az új lemezt állítólag hamarosan készen lesz , de gondolom ezzel sokan vagyunk így.
  
  A Stretch Arm Strong-ot most láttam először. Meggyőztek! A dél-kaliforniai banda zeneileg egy elég változatos irányzatot képvisel, punk és hardcore ötvöződik dalaikban, s minden dalukban a régi és új stílusjellemzők egyaránt szerepet kapnak. Mivel nem ismerem az albumaikat, kénytelen voltam keményen jegyzetelni. Az új lemezről, ami hamarosan kikerül a polcokra Free At Last címmel, úgy 3-4 dal mehetett le, a többi a régebbi korongok nagy kedvencei közül került ki. Az Outside Looking In-nel nyitottak és a teljesség igénye nélkül íme pár dal a kínálatból: For Now, Worst Case Scenario, When Sorrow Falls, All Weve Lostl, We Bleed, Second Chances A legnagyobb őrület a For The Record közben volt, a tömeges színpadmászás mindig nagy élmény mindenkinek, a végtagok törnek a hangszalagok szakadnak de az érzés óriási. Ami így elsőre nagyon meglepett az a gitáros hangja. Néhány dalban olyan kemény vokálokat küldött a mikrofonba, hogy állítom leénekelte a frontembert. Hatalmasat nyújtottak a srácok remélem még sokszor ellátogatnak majd felénk.
  
  Sick Of It All ide vagy oda, óriási buli volt, s a nyár egyik legnagyobb élménye eddig. Azért a Darkest Hour még hátra van

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: