film [filmszemle] 2005. augusztus 12. péntek 15:16
nincsen hozzászólás
szerző: imetaAnyád napja (Monster in Law)
Az ötletes címválasztáson (magyarra nagyjából lefordíthatatlan szójáték az anyós és a szörny variálásával) kívül talán az évek óta nem látott Jane Fonda lehet nézőcsalogató a Doktor Szöszi rendezőjének legújabb filmjére, az Anyád napjára.
A téma nem tartogat sok újdonságot, adva van két fiatal, Charlotte és hogy is hívják, Jake, vagy Kevin, akik a naplementétől szirupos tengerparton találkoznak, egymásba szeretnek, és szinte azon melegében elhatározzák, hogy ők bizony összekötik életüket holtomiglan holtodiglan. Egyetlen probléma homályosítja el nagyszerű tervüket: Kevin édesanyja, Viola, aki pedigrésebb házastárs mellé, és magasabb társadalmi körökbe szeretné juttatni egyetlen fiacskáját. Elhatározza hát, hogy minden lehetséges eszközzel megakadályozza ennek a méltánytalan kapcsolatnak a kiteljesedését, és elkezdődik a burkolt, majd a nyíltszíni háború a két nő között.
Elviselhetetlen anyósokat (ha épp nincs szerencsénk egyhez) hazai tájakon is találhatunk, ha máshol nem, hát a kereskedelmi csatornák kora délutáni „valóság”showiban, ahol felkészültnek épp nem mondható házigazdák próbálnak rendet teremteni két trendi fotelbe süllyesztett nőszemély között. (nem sok sikerrel)
A film persze lényegesen szolidabban tálalja az örök életű anyós-meny problémakört, sőt, megannyi színes részlettel gondoskodik róla, hogy egyetlen másodpercében se válhasson átélhetővé. Adva van a két főszereplő, akik között nem csak korbeli, hanem társadalmi különbségek is jócskán húzódnak.(tekintsünk el Jake, vagy Kevin kicsodától, mert lényegében semmi más szerepe nincs, csak hogy jóképűen feltűnjön, és ismételgesse, hogy mindkét nő fontos az életében)
Viola gazdag, befolyásos, művelt, szemben vele Charlotte alkalmi munkákból él, az érettségije is alig lehet közepes, de azért kedves, és jó szándékú. No és Jennifer Lopez alakítja, aki egyetlen hiteles vonást sem kölcsönöz karakterének.
A film közel 100 perce alatt egyszer sem lehet megfeledkezni róla, hogy lényegében őt látjuk a vásznon. Aktuális Gucci vagy Prada ruhákban, hozzájuk illő sminkben próbálja eladni a szegény lány szerepét, aki ahhoz képest, hogy kutya sétáltalásból és felszolgálásból keresi a kenyerét, kétszintes házban lakik, és mindig van ideje titkos füzetébe divatrajzokat pingálni. Töretlen optimizmussal szemléli az életet, és a legkisebb mértékben sem befolyásolja személyiségét, hogy egyik napról a másikra egy számára teljesen idegen világba csöppen. Jane Fonda is visel Guccit, erre többször fel is hívják a figyelmünket, bár ő legalább stílusosan teszi.
Azért is hangsúlyozom a film kellékeinek ilyen mértékű elhibázását, mert bőven van rá idő, hogy az ember felmérje, mitől is támad ennyire diszkomfort érzése. Hiába vígjáték, a poénok csak nem érkeznek, az első fél óra után már gyanús, hogy nem is fognak. A cselekmény zajlik, Viola beköltözik Charlottehoz, és testközelből teszik pokollá egymás életét. Háborúskodásuk egymás fejének tányérba nyomkodásában, benyugtatózásában, ronda ruhákba bújtatásában teljesedik ki, miközben azon tűnődünk, hogy egy olyan kaliberű nő, mint Viola, soha nem alacsonyodna le idáig. Hiszen minden valamire való, pénzes nagyasszony első mozdulata a csekkfüzete lenne, és egy pohár pezsgő mellett mosolyogva megérdeklődné, mekkora összeg fejében válna tartósan kámforrá a kiszemelt menyasszonyjelölt?
Jane Fonda nem él ilyen eszközökkel, és bár láthatóan élvezi a trónfosztott anyós szerepét, kicsit túl sokat ad mindenből: túl hangosan visít, túl sokat kiabál, és túl mázosan kedveskedik. A film egyetlen értékelhető szereplője, és a kevéske vicces fordulat kivitelezője a házvezetőnő: Ruby. Wanda Syke alakításában a legértelmesebb figura az összes őrült között. Néha úgy tűnik, nem csak túlvezérelt munkaadónőjét neveti ki, hanem az egész filmet.
A végkifejlet mi más is lehetne, mint a barackszínben pompázó, kis hazánkban szinte kivitelezhetetlenül pazar esküvő, ahol mindenki boldog, és mindenki kibékül mindenkivel. Jennifer Lopez esküvői ruhában előadott kismonológjára a család szentségéről már csak egy fájdalmas nyögés érkezett a hátsó sorokból.
Szerényebb pénztárcájú vőlegényeknek szigorúan tilos a film megtekintése, ha nem akarnak banki kölcsönhöz folyamodni utána. Ha jövendőbelijük ötleteket akar lesni, inkább adjanak a kezébe egy Cosmot, a film jövő nyárra már úgyis ki megy a divatból.