lemezajánló [nagylemez]  2005. augusztus 8. hétfő   14:57

nincsen hozzászólás

  A Chill in sorozat harmadik darabja maradt már csak hátra, amely a távoli Indiába igyekszik elkalauzolni a hallgatókat. A válogatás összeállítója ismételten Alejandro Seoane aki többek között a Chill in: Arabia megalkotásának is közreműködője volt.
  
  A külső a már jól megszokott hangulatot tükrözi, egy kis indiai érzéssel vegyítve. A szerzőkről ismét semmi de egy rövid leírás azért van a bookletben, amiből megtudhatjuk, hogy mire is számítsunk.
  
  Már az intro-nak is felfogható Eli Kazah szerzemény a The Search Is Over magával ragadó, a távoli India hangjai és érzései lepik el a szobát, s ez egészen a lemez végéig megmarad. Igaz, hogy nem kifejezetten indiai a muzsika, hiszen ismertebb DJ-k és művészek remixeiről van itt szó, de a hangulat mesés, s időnként jómagam is a Hindusztáni-félsziget egy-egy eldugott szegletében éreztem magam. Amira Alaf édesen doromboló hangja folytatja a hömpölygést, hiszen a zenei stílus továbbra is a trip-hop és a chill-out világából építkezik, Aldalá című nótája selymesen andalító. A következő dal amelyik mély nyomokat hagyott bennem az Biyaba Tibets Sun-ja volt, melyben a gyönyörű vonós hanghullámok akár déli szomszédainkat is idézhetnék, ugyanakkor van a dalban valami más amitől valódi keleti varázs járja át a szíved, s megkapaszkodik benne, s csak a zene elhalkulásával hagyja ismét nyugodni. Eli Kazah másik nótája is fergeteges, a Return Home talán többeknek ismerősen fog csengeni, hiszen több helyen is találkozhattunk már vele. Igaz szerintem nem kifejezetten indiai de érzelmileg magával ragadó és zeneileg is kellemes meglepetés. Egy másik nagyon ismerős dal Zoia Vitkovskaia szerzeménye, melynek kezdő csilingelései egy jól ismert sláger bevezetésére emlékeztetnek. Mindemellett az énekes hölgy hangja sem hétköznapi, furcsán mély de egyben lágy és érzéki, a zene maga pedig hamisíthatatlan chill-out. Az Into The Universe egy picit gyorsabb tempóra kapcsol, monoton ritmusokkal van aládúcolva de keleties íze tagadhatatlan. A First Streetí Kashmir Ju-ju száma elsőre a Korai Öröm-re emlékeztetetett, remek dobszekcióval és kissé gépies felvezetésével, majd a női hangok variálásával a lemez talán legjobb darabjává növi ki magát, s másodpercek alatt mozgásba lendíti a hallgató végtagjait. Sao Vicente fúvósaival lassítja be a tempót, de úgy, hogy már-már azt hiszem végleg leáll a lemez a lejátszóban, majd hirtelen egy magas vokállal ébreszti kókadó szemeim, hogy végül egy kis szólóval búcsúzzon tőlem. A záró darab a Love Reprise Miracle City-je, nem kifejezetten az indiai érzést táplálja belém véglegesen, sokkal inkább egyfajta zenei kivezetés a lemez világából.
  
  Összevetve az eddigi válogatásokkal, talán ez lenne a második a sorban a brazil mixet képtelenség megverni hiszen igaz, hogy remek dalok és előadók sorakoznak a korongon, de a borítón feltüntetett Chill in: India világtól kissé távol csúszott az anyag. Mindenesetre remélem Seoane nem hagy fel ez irányú tevékenységével s a jövőben is megörvendeztet minket hasonló válogatásokkal.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: