lemezajánló [nagylemez] 2005. július 28. csütörtök 15:48
nincsen hozzászólás
szerző: H.L.Dirty Dance : Sosem elég Nail - Hammer
Nehéz helyzetbe hozott Géza barátom, amikor kezembe nyomta a Dirty Dance immáron második hanganyagát, hogy írjak róla egy ismertetőt, hiszen nem tudok sokat a zenekarról. Összefoglalva szűkös ismereteimet, amennyit illendő minden rockzene kedvelőnek tudnia erről a csapatról : a banda valamikor 2000-ben alakult a mára csak a Hooligans-ban éneklő Ördög Csipa Tiborral a mikrofonnál (ex-Dance, Ramses), a hathúrost Weisz László büntette (ex-Carmen, Dance, Wild Side), aki Kalapács József egoját hízlaló formációjában nyomul, a négyhúroson a Bulldózeres Csatai Gábor pengetett, a bőröket pedig Juhász Attila nyűtte, aki a Scandal zenekarból lehet ismerős a rockzene barátai között. 2001-ben készült egy videoklip, mellyel sikerült némi média-elismerésre is szert tenniük, kaptak Arany Nyíl díjat, bár ennek nincs igazán jelentőssége, hiszen nehogymár intézményesített értékmérője lehessen az igazi Rocknroll-nak; esetünkben FucknRoll-nak. Az első lemezükre sajnos feltettek egy Máté Péter feldolgozást, amire sokan rá vannak gerjedve, én viszont ki nem állhatom az ilyen fajta torzult retrospektívákat. Oké, oké, halottról jót vagy semmit, úgyhogy inkább témát váltok.
2004 a váltások éve volt a csapatnál, a megújult felállás pedig a következőképpen alakult : Juhász Attila torok, Jung Norbert 6 húr, Csatai Gábor 4 húr, Nagy Roland dob. Ez a felállás rögzítette ezt az albumot, melynek tanúbizonysága szerint a srácok szépen rábukkantak a The Cult, a The Almighty és a D.A.D. zenéjére. Szinte biztosra veszem, hogy mindegyikőjük a komplett diszkográfiák tulajdonosa. Ha szereted a Dance, a Sing-Sing , a Sex Action zenéjét, akkor véleményem szerint nem rossz ötlet megvásárolnod a zenekar CD-jét. Örömmel tölt el, hogy nem minden hazai zenekar köt kompromisszumokat üzleti szempontok szerint, van még itthon önvállalás és dögös rock muzsika. Jó-jó, a srácok nem valami világelső, innovatív dolgot művelnek, sőt vannak olyan témák, melyek már ismerősként hatnak a beavatottak számára, de a srácok ezt is ízlésesen csinálják, nem pedig úgy, hogy az már arcpirító legyen.
Kellemes bevezető, mely után a címadó Sosem elég következik, amely a RocknRoll életformát vetítik a hallgatóság elé. Minden a helyén van, semmi erőlködés, árad a hangszórókból a lazaság. Ezt követi a Végzet Asszonya, amely már nem egy ilyen csordában éneklős cucc, mint az első; részemről jobban kultiválom az ilyen igényesebben kidolgozott énektémákat. Azon tűnődtem, hogy a nyögdécselő nénit vajon tényleg megcsinálták e a srácok. Ezután egy bugyinedvesítően lírai hangvételű verzéből jóféle refrénnel belobbanó dal. Meg kell hagyni, ezt is igen jól kitalálták, bár én nem nagyon csippantom az ilyesmit. A Disneyland szövege lényegesen elgondolkodtatóbb, mint az összes többi, bár a szám könnyed vonalvezetése egy picit feledteti. Egyik kedvencem. A FucknRoll verzéjét az Enter Sandman-es Metallica is játszhatta volna, de ez így a jó. Tetszik a többinél lényegesen szabadosabb szóló, és ebből is tudja Norby, hogy mennyi az elég. Az Ismerem A Neved zeneileg jó, de a szövege elég gyérre sikeredett. A következő tracket lágyabb akkordbontogatás kezdi, de ez csak megtévesztés; a finomkodást húzós témák váltják fel, viszonylag könnyen megjegyezhető, jó értelemben véve slágeres dal lett a Féktelen Éj.
Egy Sex Action lemezen már hallható gitártéma nyitja a következő témát, de sajátosan bontja ki ezt a témát a Dirty Dance. Az Én Balhém így hát nem csak az ő balhéjuk, de ettől még jó. A Szerencse Nélkül egy definitív RocknRoll téma, ennél nem több és nem kevesebb. A Szállj már lényegesen jobban tetszik, mind a hangszeres játék, mind pedig az énektémák tekintetében, az egyik legigényesebb szám a lemezről. A soron következő Nem, Nem, Nem kellően intenzív ahhoz, hogy egy jó zárószám legyen például egy koncerten, de nem annyira fogós, mint a többi szám. A sort záró Végtelen Út című számot minden bizonnyal nagy sikerrel játsszák a srácok a motoros találkozókon.
Nos, a Dirty Dance mocskos Rocknroll-ja a stílus kedvelői között nagy sikert arathat, és a csapat meg is tesz mindent azért, hogy eljusson a stílus kedvelőihez, hiszen megragadják a koncertlehetőségeket és erős lemezeket készítenek. Külön meg kell említenem, hogy Küronya Miklós hangmérnök segítségével sikerült megtalálniuk a számukra ideálisnak mondható hangzást, és a borító koncepciója is nagyszerűen illeszkedik a zenekar arculatához (apró Mötley Crüe utánérzés, de ez sem gáz), amely Havancsák Gyula nevéhez fűződik.