hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2005. július 25. hétfő   10:13
nincsen hozzászólás

szerző: H.L.
Nattefrost : Terrorist (Necronaut pt.1)
Season of Mist

  Valószínűnek tartom, hogy aki követi a szentségtörő Black Metal színtér történéseit, annak ismerősen cseng a Nattefrost név. Ő volt az, aki még 1992.-ben megalapította a Carpathian Forest nevű szintén Black Metalt játszó- zenekart, de emellet még jónéhány formáció kapcsolódik nevéhez (World Destroyer, Hatepulse, Bloodline, Grimm). Nattefrost néven 2003-ban jelentette meg a debütáló Vomit And Blood című anyagát, mely oly módon egyesítette a Black Metal stílus alapvető jegyeit, hogy emellett semmiféleképpen sem aposztrofálható egyszerű kópiának. A magam részéről mindig is irritált, ha misztikus hangulatúnak szánt, az esetek döntő hányadában inkább csak szánalmas szintetizátor-prüntyögésekbe ágyaznak néhány középszerű, de még piacra dobható gitártémát, és ezt szelidített metal ütemekbe préselik és mindezt Black Metalként akarják eladni. Na az ilyen kommersz szemetet gyártó idióták pofájába jókora köpés volt az első Nattefrost lemez, és a stílus eme talentuma a következő sorlemezén sem hazudtolta meg magát.
  
  Lelkében lakozó gonoszságát 13 tételben szabadította a világra, nyílt színi támadást intézve minden ellen, mely az ember számára szent lehet, de ez senkit sem érhet meglepetésként, bár az igazat megvallva a sorrendben a 11. szám, a Preteen Deathfuck már túl sok nekem. Már az a hímsovinizmus is kiakasztott, amellyel már az első lemezen szembesülnöm kellett, és itt a kezdő Necronaut (cunt cunt gimme more) szövegét is áthatja, de eme stílus kedvelői között akadnak olyan aberráltak, akik az ilyen jellegű szövegekre élveznek. A magam részéről az ilyen szövegvilágot inkább a Gore Grind zenék sajátjaként tudom be, és nekem egy igazi Black Metal szöveg mást takar.
  
  Szívesebben olvasgatom inkább a Darkthrone szövegeit. Zeneileg viszont nagyon megfogott az egész produkció. Valódi, hamisítatlan Black Metal témák követik egymást, a lehető legegyszerűbb zenei megoldásokkal, melyek eme nemes egyszerűségükben hordozzák valódi erejüket. Vannak olyan számok, melynek témái kísérteties módon emlékeztetnek egy-egy, az első lemezen hallható ikerpárjukra, de nem tartom elítélendőnek, ha egy szerző nem forradalmasítja lemezről lemezre zenéjét, sőt ez a fajta lojalitás a stílusához kifejezetten szimpatikus. Mindazonáltal leszögezném, hogy az első lemez sokszínűbb volt a zenei tartalom tekintetében. Hiányolom az olyan jellegű témákat, mint például a Universal Funeral vagy például a Slus Of Hell zseniális refrénje. Most viszont vannak olyan cuccok amelyek persze szigorúan zenei értelemben véve- akár egy D-beat lemezen is megférnének. Ha valamely zenekarokhoz hasonlítanom kellene Nattefrost zenéjét, leginkább a Bathory, a Mayhem valamint a Celtic Frost korai időszakainak munkásságát említeném meg, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy a stílus határain belül azért Nattefrost megtalálta a saját hangját. Nyilván nem véletlen az sem, hogy Fenriz, a Darkthrone dobosa az Old School Black Metal legjobbjának titulálta a Sluts Of Hell című szerzeményt az előző lemezről. A Goat Worship az a szám, amely a leginkább megfogott erről a lemezről, és ez azt hiszem kissé el is üt a többi számtól.
  
  Nincs jó hatással a művész anyagcsere-folyamataira a felvétel, mert minden lemezre jut egy pisi, egy kis okádás hát ez egy kissé unalmas és fárasztó. Nem segíti elő a Black Metal irányzat kibontakozását, ha ilyen balgaságok miatt nem veszik komolyan képviselőiket. Meg kellene ezt hagyni az ilyen Peter Steele szintű arcoknak (Carnivore Retaliation nagylemez), nem? Az utolsó két szerzemény pedig számomra érthetetlen és átélhetetlen, ráadásul ezzel nem is vagyok egyedül. Az utolsóban az előző lemez utolsó track-jéből van kivéve néhány hangminta egy-két újabb effekttel megtűzdelve éktelenkedik az album legvégén egyfajta ürességet árasztva magából, mintha egy amfetaminos buli utáni depresszív lecsengés közepedte egy tűzoltózenekar háborgatná Nattefrost-ot, és ezt az élményt akarná megosztani hallgatóságával. Mindent egybevetve, ha nem lenne meg ez a szövegvilágbéli részleges identitászavar és ezek a semmitmondó közjátékok, akkor az egyik kedvenc Black Metal lemezem is lehetne a Terrorist.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Season of Mist

 programajánló: 
2021. január 20.
Olivier Latry, a párizsi Notre-Dame orgonistája a Müpa Home csatornáján
2021. január 22.
Double Dresch Quartet a Magyar Kultúra Napján
2021. január 27.
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten (A38 Hajó - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Insomnium, The Black Dahlia Murder (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 tales from the grave in space    carnivore diprosopus    tóth árpád    concrete    tonmi lillman    barba negra    adam sandler    dreadful peace    james franco    biffy clyro    urma    set your goals    ahab    egri jános    arcadia    lamb of god    abysmal torment    overkill    rammstein    neochrome    kispál andrás    susan tedeschi    misery index    hills have eye    damnon albarn  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!