hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. július 21. csütörtök   14:31
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Rod Stewart, From Maggie May to the Great American Songbook
2005 június 17., Kisstadion

  Eljött hát a nagy nap Rod Stewart hódolói számára, hogy hosszú évek elteltével újra láthassák őt; a hatvan évesen negyvenesnek is alig-alig látszó örökifjút, aki az évek alatt szinte semmit se változott. Csak néhány ránccal lett gazdagabb, és minden más maradt, főleg az a védjegyes, egyedi, karizmatikus hang, amiből süt a kreativitás és életigenlés. Ezzel (és persze sármjával) koronázta meg ezt a mostani koncepciózus produkciót is, melyben minden egyes részlet, megszólaltatott hang tökéletesen siklott a helyére. Eddigi életútjának minden tapasztalata, a háta mögött hagyott, összesen 130 millió példányban elkelt több mint 27 album mintha ezen az egy estén akart volna kikristályosodva tündökölni a becses nagyérdemű előtt. És különben is megállapodhatunk abban, hogy ennek a figurának hihetetlen a kisugárzása. Tiszta RnR volt, ahogy végigsorjázott a klasszikusain és nem utolsó sorban örömmel merített előadása alatt Chuck Berry Carol-jából, Tom Waits Downtown Train-jéből, és a Tom Traubert´s Bluesából, melyek biztos, hogy nem véletlenül kerültek be a műsorába.
  
  Hogy még véletlenül se felejtsük el, fiatalkorában is nagyszerű albumokat, a szó pozitív értelmében slágerré váló dalokat ontott magából, ezalatt szívében a rocknroll, a nők és a futball triumvirátusa zakatolt. Mára azonban már a jazz vizeire merészkedő, kiforrott előadóval találkozhattunk, aki a régi tűzzel vezeti elő korábbi szerzeményeit is. Emellett a futball-rajongása sem veszett a múltba, hiszen a szíve most is lángol a sportért, amint arról többször is meggyőződhettünk a koncert folyamán a zöld Celtic meze, vagy a közönség soraiba kirúgott kb.20 dedikált labda láttán. Hát, ez igen. Egy igazi rajongó szív. Rod időben felismerte, hogy nem labdarúgó isten lesz, hanem csak egy éneklő skót, akit ezen a planétán nagyon sokan ismerni fognak.
  
  Hosszú évek után aktuális albumával a tarsolyában, nem kevés pompával szinte meteorként csapott a közérdeklődés horizontjába a rocknroll nagy öregje, Rod Stewart és a koncert elkezdődött. Nem akármelyik dalát választotta nyitánynak Rod, hanem a Forever Youngot, amit követően az In We Fall In Tonight, a The Motown Song és az Every Beat of My Heart adta meg ennek a Kisstadion-béli koncertnek az alaphangulatát. Nem hogy jó választás, hanem egyenesen kiváló döntés volt beválogatni a program legelejére ezeket a dalokat csakúgy, mint a búcsú és meghajlás nélküli koncertzáró tétel, a Sailing eljátszása is. Ezek a dalok adták meg a felütését és lezárását ennek a tényleg fantasztikus, hófehér színpaddal és vele harmonizáló kellékekkel, na meg számtalan átöltözéssel körített, két felvonásból álló, majd kétórás produkciónak.
  
  A közönség többé-kevésbé a 40-50 évesek közül került ki - habár ebben a tekintetben a kor túl sokat nem számít, hiszen aki meg tudja élni ezt a zenét, az kortalan, vagy még inkább legbelül mindig fiatal marad. Ugyanis Rod dalai depressziómentesek, felszabadultak, sok esetben vidámak és persze romantikusak. A repertoárban olyan slágerek váltották egymást, mint a Baby Jane, a Some Guys Have All the Luck, a Nightingale Sang In Berkeley Square, a Have I Told You Lately, illetve a számomra talán a legbecsesebb klasszikusok átiratai, mint például: As Time Goes by, I Only Have Eyes for You, Blue Moon, s Wonderful, I Can´t Get Started, But Not for Me, Downtown Train, Tonights the Night, Night and Day, What a Wonderful World, Smile

  A fellépés első felvonásában merő egyszerűséggel, zenésztársaival kísérve nyomta a klasszikus slágereket, illetve átiratokat. A show-t a sötétedés lassú beállta tette izgalmassá, amikor is a színpad egy night club kontrasztos képeként rajzolódott ki. A dalok hangulata is ezzel együtt kezdett romantikussá válni; sorra kúsztak be az örökzöldek, mialatt a vetítővásznon követhettük az egész koncertet kísérő képeket: Stewart életének egy-egy apróbb mozzanatát megörökítő fotókat, vagy épp a Casablanca című film búcsújelenetét
  
  A program második részében úgy 20 perc technikai szünetet követően bontakozott ki igazán a produkció. A függöny félregördülte után lassan, diszkrét fény kíséretében, komplett RS-logoval ékesített fehér estélyiben tűntek fel a hölgy-muzsikusok, ehhez illően fehér szmokingban a férfiak, és a háttérben, fekete frakkban Rod Stewart. Sokunk lélegzete is elállt, amint a kettéosztott nagyzenekar között elnyúló lépcsőn lesétált Rod, hogy megajándékozhasson bennünket jó néhány örökérvényű jazz-standarddel. Itt derült ki csak igazán: nem véletlenül lett Rod Stewart a pop-rock élet egyik emlegetett ikonja, akire valóban sokan voltunk kíváncsiak a Kisstadionban (is). Sikerekben és melódiákban gazdag életútja, ha lehet, még inkább felértékelődött a The Great American Songbook hármasa hallatán. Igen pozitív döntésként kell értékelnem, hogy bele mert vágni ebbe a melódiákban gazdag, nem annyira könnyű, jazzes műfajba. Ismerve összetéveszthetetlen hangjának majd összes védjegyét, a kétkedőknek sincs más választása, mint beismerni, hogy nem volt hiábavaló ez a vállalkozás. Az pedig egyenesen hihetetlen volt, ahogyan színpadra vitte eme albumok egy-két kiválasztott dalát. A stílus maga volt Rod Stewart. A program befejező részében aztán a nagyzenekar tagjai lassan maguk mögött hagyták a pódiumot és visszarendeződött a koncert elején látott színpadkép.
  
  Erre nagyot kellett csettinteni, mint a legtöbb jó borra ez a hatvan esztendős muzsikus olyan produkcióval állt elő, mellyel könnyedén lemosta a színről a listák élén található egy album/egy dal jellegű popzenei kétütem-napszámosokat, elcsent dallamok kóklereit. Ahogyan azt az utolsó albumainál is megtapasztalhattuk, nála nincs kompromisszum, sem zenei, sem más kérdésben, de a hallgató, a néző mindenek felett áll szemében. Igen, ennek a nézetnek a kibontakozását fürkésztem és leltem meg ebben a produkcióban. Hiba, mint olyan feltételezhető sem volt benne, ennek ellenére sem vált azonban merevvé, sokkal inkább bensőséges hangulatúvá, szívélyessé; hisz Stewart bele tudott csempészni egy kis játékosságot és humort is. Ennek a figurának van stílusa! A magam részéről pedig úgy érzem, hogy ezzel a megközelítéssel, ahogyan kibontakoztatja kreativitásának minden morzsáját, több, mint emlékezetessé tudta tenni ezt a júniusi nyáresti éjszakát.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Showtime

 programajánló: 
2022. november 29.
Bonobo- Fragments Tour 2022 Budapest (Papp László Budapest Sportaréna)
Két Grammy-díjra jelölt lemezét mutatja be az elektronikus tánczene világsztárja Budapesten (Papp László Budapest Sportaréna)
2022. december 6.
Simply Red (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
U.D.O., Existance
Royal Republic, Ko Ko Mo
Volbeat, Skindred, Bad Wolves
Skáld, avagy néhány órára vikingek lehettünk
Sting - My Songs
Brainstorm, Rage, Tri State Corner
Tommy Castro & the Painkillers
Vikings & Lionhearts Tour 2022 (Amon Amarth, Machine Head, The Halo Effect)
Lordi koncert a Barba Negrában
 kiemelt 
December 20-án érkezik a Nightwish a Sportarénába
  
Javában zajlik már a Nightwish európai turnéja: a nyugat-európai fellépések után december 20-án érkezik a Papp László Budapest Sportarénába a finn zenekar

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity a Barba Negra Red Stage-en
Budapesten koncertezik Alice Cooper, Johnny Depp, Joe Perry, Tommy Henriksen
44. HOBO karácsony - „Az ám, hazám”
2023-ban Budapesten a Maneskin, itt a kislemez
 friss hozzászólások 

Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 belmondo    ignite    djabe    uriah heep    hammer of gods    gogol bordello    dad    wall of sleep    cowboys & aliens    black procession    marlboro man    esazlesa    lost dreams    crushing caspars    limp bizkit    szabó balázs    finntroll    electric callboy    óperentzia    the arusha accord    lóci    fading circles    killswitch engage    számos pasas    rio  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!