lemezajánló [nagylemez]  2005. július 13. szerda   14:41

nincsen hozzászólás

  Pár héttel ezelőtt egy remek brazíliai válogatást sikerült megkaparintanom, s most itt a következő áldozat, az előbbinek az arab verziója. A főguru most A. Seoane, akinek a nevéhez már több ilyen gyűjtemény is kapcsolódik.
  
  A design ugyan az, egy sivatag digitális átváltoztatásának lehetünk tanúi a borítón, s a változatlanság állapotát fenntartva csupán az alap infókat kapjuk meg a dalokról, bővebb tájékoztatás nincs arról, hogy kik is valójában ezen remek muzsikusok. A terjedelem is csekélyebb, egy lemez, s mindössze 16 dal, te a minőség kárpótol mindenért.
  
  Mivel is találjuk itt szembe magunkat? Egy belassult, arab ízeket árasztó szinte kábulatba ejtő utazással, melyben olyan előadók próbálnak maradásra bírni, mint Seoan maga vagy Dew esetleg Maia Krasnaia. Az első dal tényleg úgy indul, mint egy hangverseny amikor a zenészek hangolnak, majd mintegy áthajlik egy arab piac hangulatába a háttérzaj, s ekkor indul az álomutazás. A tempó az egész lemezen megtartja a kezdeti hömpölygős, érzelem dús hatást, csupán a hangulat változatosságára való törekvésre lehetünk figyelmesek egy-egy dalban. Engem először Lila Liu és Djamal közös próbálkozása a The Love Supreme ragadott magával. Valahogy sokkal fogósabb a nóta atmoszférája, a helyenként belépő pengetős hangszer pedig még egzotikusabbá varázsolja a művet. Az énekesnő sejtelmes hangja pedig kíváncsiságot és vágyakozást ébreszt a hallgatóban. Vágyakozást a nyugalom és a béke iránt. Eli Kazah Let Me Go-ja erősen dobcentrikus zenéjével keltette fel érdeklődésemet, míg Dew Nai című műve a korong szerintem legjobban sikerült nótája. A vokál fergeteges, a háttérkórus pedig furcsa kettősséget nyújt a dalnak, nem beszélve a fel-fel erősödő részekről, melyek kissé el is ütnek az album nyugodt megbékélt hangulatától. Ezután Uschi Im Missing You-ja durva drumnbass-nek tűnik. Gyorsabb tempója és dub alapjai tényleg átvezetnek a pörgősebb partik világába, s pont ezzel a tempóváltogatással éri el nálam az album azt a hatást, hogy nem válik unalmassá, ugyanakkor az egzotikum, az arab hangulat végig ott lebeg a dalokban, s ezzel megőrzi misztikus hatását is. Kiemelném még Maia Krasnaia On Ledianói című dalát, mely visszafogott stílusával, s mesebeli vibrálásával nyújt többet, mint az album egyéb nótái. A utolsó dalokat felcseréltem volna, mert szerintem Seoan Far From Paradise a megfelelőbb zárása lehetett volna a válogatásnak. Mind hangulatával, mind stílusával, mind könnyed és sejtelmes dallamaival, az arab kultúrának és a közel-keleti világ atmoszférájának hamisítatlan üzenete, s mintegy konklúziója a válogatásnak.
  
  Őszintén szólva, nekem túlságosan lassú volt helyenként a lemez, és többre számítottam, de aki vonzódik a világ ezen részéhez annak mindenképpen megfelelő lehet a hangulat egy részének otthonunkba varázslásához. A középső gyorsabb dalokért pedig a hazai partyvilág szereplői is rajonganának szerintem.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: