lemezajánló [nagylemez] 2005. június 27. hétfő 11:19
nincsen hozzászólás
szerző: kishellKowalsky meg a Vega: Vegasztár Rock Hard Records
Jó két évvel ezelőtt nyomták gondoskodó kezek az orrom elé az akkor még ismeretlenül csengő nevű Kowalsky meg a Vega első lemezét, a Pimasz Grimaszt. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy a zenekar szinte mindegyik tagját hallottam már bemutatkozni ilyen-olyan formációkban, ennek ellenére még meglepődtem, mikor az énekes-dalszövegíró Kowalskyval már a harmadik banda koncertjén futottam össze. Remek zenészek álltak össze, hogy örömteli popzenével szórakoztassák a nagyérdeműt.
Az első lemez kitűnt az akusztikus gitárjátékkal, a mesterien alkalmazott gépi alapokkal, no és nem utolsó sorban az ének különleges belső ritmusával, amely még begyöpösödött popzenét gyűlölő ismerőseim tiszteletét kivívta. A második lemezt hallgatva egy újabb különlegességgel is számolhatunk: Kowa szövegei mindig kétrétegűek. Az ember figyel, hallgat, és biztos benne, hogy amolyan alternatív gondolatokból felépített szép szerelmes dalokat hall. Ám ha már volt szerencsénk a könyvosztó Krsna-tudatúakhoz, és végigrágtuk magunkat a Prabhupda életét feldolgozó életrajzi regény négyszáz oldalán, akkor bizony a dalok igen sok gondolata egészen más perspektívába kerül. Ez már a Pimasz grimasz kapcsán is érezhető, és már akkor is azt mondta Kowalsky, hogy a zene számára csak eszköz, de itt tudatosan vállalt programmá teszi a zenében a hittérítést. (Ahogy az általa írt Mantra szövegeket, ezeket is értelmezhetjük Istennek szóló párbeszédként.)
A borító, minden köntörfalazás nélkül, kellően ízléstelenre sikerült. Kétlem, hogy a boltban lődörgők ez alapján fogják megvenni a Vegasztárt. Ha a lemez már a lejátszóban van, akkor nyugodtan dőlhetünk hátra, és felkészülhetünk a teljesebb érzéki örömre. A legerősebb összetartó erő a dalok hangulata. Egyik sem lóg ki a sorból, ezt az albumot végig lehet hallgatni egy-egy szám léptetése nélkül. Valamilyen szinten mindegyik dinamikus és szórakoztató, és az, hogy a dobos Újvári Peti (dob és samplerek) kivételével mindenki énekel és vokálozik, nagyon színessé teszi a zenét.
Természetesen ezen a lemezen is van néhány túl-popos, slágeres darab, de ezt könnyű elnézni nekik. Nem is beszélve arról, hogy a Megasztár analógia adja a popos témákat. A Digitális nemzedék című dal amolyan tánczene, míg a Herceg fehér lovon (ennek a klipje kúszik felfelé a VIVA slágerlistáján) meg latinos töltetett kapott, de ez csak két példa, hiszen ezen az úton könnyű lehetett sokszínűvé tenni a műveket. Ettől függetlenül nem nagyolták el a zeneszerzést, és igencsak komplex anyag sikeredett. Kár, hogy Temesi Bercinek (basszgitár, vokál) áprilisban meg kellett válnia a csapattól.
Ezzel a lemezzel a Kowalsky meg a Vega újabb bérletet váltott a fesztiválozók szívébe, és egészen biztosan segít abban, hogy mindannyian egyek legyünk, ha máskor nem is, hát legalább zenehallgatás közben.
1. Aki mer, az nyer 2. Egy zsivány balladája 3. Szimpla dal (remix) 4. Mindenki úgy csinál 5. Herceg fehér lovon 6. Nincs olyan! 7. Mint kés a vajban... 8. Az nem ugyanaz! 9. Vegasztár 10. No para 11. Digitális nemzedék 12. Balul sül el 13. Labirintus 14. Félédes otthon 15. Szimpla dal (eredeti) 16. Első pillanattól (csak CD-n)
11:19
