hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2005. június 24. péntek   14:49
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Origin: Echoes of Decimation
Relapse Records

  Nem biztos, hogy a legjobbkor jelent meg az Origin legújabb lemeze, hiszen mostanában került a boltokba az új Nile mű is. Mivel Kákosy László legjobb floridai tanítványai jóval nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint, a kansasi hulladaralálók, valószínüsíthető, hogy Karl Sandersék albumát fogják választani a deatherek. Kár lenne, ha pont emiatt sikkadna el az Echoes of Decimation, ugyanis ez a korong is képes rá, hogy átnedvesítse a stílus rajongóinak terepszínű nadrágját.
  
  Hogy nem kutyaütő csapatról van szó, azt jelzi az a tény is, hogy az Origin egyik alapító tagja az a Jeremy Turner, aki jelenleg a definitív death metal bandában, a Cannibal Corpseban tevékenykedik. Szemtanúk szerint pedig játéka miatt is méltó Jack Owen helyére, nemcsak kopasz feje, és körszakálla miatt. Clint Appelhanz személyében megtalálták méltó utódját, elég csak meghallgatni a Reciproal első riffjét. Sőt itt mindjárt fény derül James Lee énekes, Mike Flores basszer, és James King dobos teljesítményére is, - letaglozó.
  
  Magától értetődő, hogy aki ebben a műfajban dobolni akar, annak nem mindennapi teljesítményt kell nyújtani, de James King kalapálása még így is meglepő. Annyira döbbenetesen pontos és gyors, hogy többször gondoltam arra, itt bizony segítségül hívták a kis japán munkást. A dob hangzásról ezt nem tudom megítélni, teljesen természetesen szól, akárcsak a gitárok, amelyek tisztán, és nagyon töményen dörrenek meg. A bőgő viszont majdnem eltűnt a keverőpult süllyesztőjében, így csak támogatja a riffeket. Félelmetes tempót diktálnak mindannyian, egy pillanatnyi lassulás sincs a lemezen, így ehhez a huszonhat percnyi brutalitás befogadásához kötélidegek kellenek. Ennek ellenére nem nevezném egysíkúnak az Echoes of Decimationt, a két hathúrost élmény hallgatni, csak úgy dobálóznak a riffekkel. James Lee énekes teljesítménye is viszonylag változatos, már amennyire ezt death metal íratlan szabályai engedik. Hörgése nem egyértelműen az a hat láb mélyen dörmögő, Barnes-féle érthetelen röfögés, kétségkívül ott van a torkában a Benediction/Bolt Thrower fémjelezte brit iskola is. Rádásul mindemellé még magasabb, szinte black metalos károgásokat is párosít.
  
  A black metal hatások (ha nagyon is közvetetten) de jelen vannak a riffekben is, a sok tekerés, és sok blastbeat közepette néha fel-fel tűnik egy-egy blackes tempó, vagy harmónia. Erre akkor derül fény, ha a hallgató túltette magát az Endless Cure megpróbáltatásain, és kalandvágytól fűtve úgy dönt, belefülel a Burnerbe is. A dal végig jó nyolc-kilenc riffen át vezet az út, itt találkozni egy szolidabb, Slayerig visszakapcsoló tempóval. A négyes Designed To Expire monumentálisan indul, majd itt is számos villantás, és váltás után szaladunk bele abba, ami egyfajta védjegye az Originnak. Az egyes dalok kezdését tekintve tudom hihetetlenül hangzik, de szerzemények a végükre mintha felgyorsulnának. Lehet, hogy ezt egyfajta kegyelemdöfésnek szánják? A death metal albumok zöme fabatkát sem ér morbid humor nélkül, gondolom ezt elkerülendő rögzítette a kvintett a Cloning The Stillborn című szösszenetet. Címe mindent elmond róla, én ehhez már nem is fűznék semmit. Ezt követi a lemez csúcspontja, a Staring From The Abyss, ez a darab tartalmaz némi hangulatot, de Morbid Angel szintű fekete misét ne várjon senki, az Origin másról szól. Így a hetes Amoeba-t inkább nevezném definitív Origin számnak, mint elődjét. Talán ez a lemez legelvetemültebben megfogalmazott, kacskaringózva száguldó nótája. A Debased Humanityben pedig megjegyezhető(!) riffek bukkanak fel, James King pedig itt is kiereszt egy pár száz bpm-es sorozatot. Komolyan mondom, szerintem gyakorláskor kalasnyikovot használ metronómnak. A végére marad a címadó, stílusosan összefoglalva az Echoes Of Decimation, a 2005-ös év egyik legbrutálisabb death metal lemezét, amely elsősorban azoknak szól, akik szerint a nevezett műfaj értelme és lényege nem más, mint pusztítás és a rombolás.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Relapse Records

 programajánló: 
2020. október 18.
Axel Rudi Pell: jubileumi lemez, 2020-ban koncert
2020. október 19.
Helloween United - 2020-ban a Sportarenaban (Papp László Budapest Sportaréna)
2020. október 25.
A CONCERTO Music bemutatja: The Epic Apocalypse Tour 2020
 a rovat legfrissebb cikkei: 
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 i divine     hugh grant    emilrulez    jaded heart    complette failure    rotten tomatoes    korai Öröm    as i lay dying    twenty-eight ways to bleed    jégkorszak    the stone roses    admiral’s arms    maruta    queen    ronnie james    salma hayek    don gatto    colin hanks    nanny mcphee    rhapsody    the idoru    vomitous    adam sandler    petőfi csarnok    kick/ass  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!