Már a filmelőzetes is sokat sejtetett, milyen lesz Douglas Adams népszerű Galaxis útikalauz stopposoknak regényfolyamának legújabb létformája, a rajongók által két évtizede várva várt filmváltozat. DNA, azaz Douglas Noel Adams már életében bábáskodott a mozifilm megszületése mellett, ám sajnos már nem érhette meg a sokszor félredobott projekt filmvászonra kerülését. Annak idején a BBC rádiójáték-sorozataként került (vagy inkább robbant) a köztudatba a legendássá lett galaxis útikalauz jelenség, melyet azután a nagy sikerre való tekintettel szerzője átdolgozott hanglemezzé, regénnyé, tévésorozattá, komputer-játékká, színdarabbá, képregénnyé. Így szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb mozi is legyen belőle. Az idő során számtalan rendező, producer és filmstúdió szóba került, mint az útikalauz megfilmesítője, míg végül idén végre befejezték a forgatást és bemutatták a mozikban. Őszintén sajnálom, hogy Douglas mester nem láthatja a filmet, szerintem ugyanis megérte várni: a mai technikai eszközökkel és speciális effektusokkal a lehető legjobban sikerült a film látványvilága. (Összehasonlítva legalábbis a tévésorozattal, mely a régi sci-fi sorozatok gyengécske minőségével készült annak idején...)
A mozifilm alapvetően követi a regény szerkezetét, és ugyanúgy megtaláljuk benne a fontos galaxis útikalauz betéteket is, mint a könyvben. Végre magunk előtt láthatjuk, hogy is néz ki a híres útikalauz, ami nélkül nem tanácsos elhagyni a Földet. Ráadásul vicces animációk formájában jeleníti meg ezeket a magyarázó részleteket. Innen tudhatjuk meg például, hogy hogyan néz ki és mire jó egy bábelhal, vagy milyenek a vogonok. Ez pedig mind nagyon hasznos az olyan nézők számára, akik nem ismerik a könyvet, így a mozi jól követhető nemcsak a rajongóknak, hanem az egyszerű mozilátogatónak is. Ők talán sosem hallottak arról, miért is jó, ha van nálunk egy törölköző, ha a galaxisban stoppolunk. Sajnos annak ellenére, hogy e fontos frottír kellék nélkülözhetetlen voltát az egész mozi alatt hangoztatják, és minden kulcsjelenet szereplője, igazi természetét és elengedhetetlenségének egyetemes magyarázatát nem tudhatjuk meg még érintőlegesen sem a filmből. Így aki nem olvasta a könyvet, az nem is fogja tudni, hogy mi az igazi szerepe a törölközőnek.
A film főként a Galaxis útikalauz stopposoknak címet viselő első könyvet dolgozza fel, a lényeges részleteket tekintve illik is hozzá, bár a film vége hagy némi kívánnivalót maga után, valamint egyes apró momentumok sem stimmelnek. Néhány jelenet pedig az ötkötetes sorozat későbbi részeiből került a filmbe, említésük azonban helyénvaló, hogy a film egésze érthetővé váljon.
A kezdés már önmagában telitalálat. A delfinek akik leginkább a Viszlát és kösz a halakat című negyedik könyvben szerepelnek, de azért oltári ötlet volt velük kezdeni kerülnek benne a középpontba, akikről kiderült, hogy az általunk kedves, a szórakoztatásunkra mutatványokat bemutató állatok valójában földönkívüli lények. Valójában pedig figyelmeztetni próbálnak minket, hogy a gonosz vogonok egy hipergalaktikus űrsztráda megépítése miatt szanálják a Földet, itt a világvége és mindenki meg fog halni.
Eme prológus után kanyarodunk vissza a könyvbeli kezdéshez. Megismerjük Arthur Dentet és Ford Prefectet, majd hamarosan megtörténik a Föld elpusztítása, és megkezdődik főhőseink őrült stoppolása a galaxison keresztül. A sztori során természetesen találkozunk a könyv összes kulcsszereplőjével és az összes douglasi pándimenzionális lénnyel, a vogonoktól kezdve Zaphod Beeblebroxon és Trillianen, valamint a velük utazó paranoiás androidon, Marvinon keresztül egészen a Bölcs Elméig.
A színészek nem épp az ismertebbek sztárok közül kerültek ki, de azért a fontosabb karakterek megszemélyesítői mind maguk mögött tudnak már jó pár kisebb-nagyobb filmszerepet. Arthurt Martin Freeman játssza (őt például az Igazából szerelemben láthattuk), Ford Prefect szerepére pedig egy fekete színészt választottak, Mos Defet (Szörnyek keringője, Az olasz meló). Zooey Deschanel kapta Trillian szerepét, Sam Rockwell pedig Zaphod Beeblebroxot. Az összes szereplő közül a legismertebb talán John Malkoviché, aki Humma Kavulát alakítja (akinek esetleg nem sokat mond a név, annak célszerű a sorozat későbbi részeit is elolvasni). Végül említésre érdemes még Alan Rickman, aki ugyan arcát nem adta az alkotáshoz, azonban az életunt Marvinhoz nagyon jól illik markáns hangja és ízes angolsága.
A film látványosan és a regényhez többé-kevésbé hűen adja vissza a sztorit, a rajongók nagy része feltételezhetően nem csalódik nagyot a mozi megtekintése során, hiszen a forgatókönyv készítésében Douglas Adams is közreműködött, továbbá tele van eredeti douglasi szövegekkel a film. Az elmaradhatatlan happy end után pedig hőseink útra kelnek a Vendéglő a Világ Végén étterembe, Ford folytatást sejtető sejtelmes utolsó mondatának köszönhetően pedig reménykedhetünk, hogy lesz még galaxis útikalauz a moziban. Szóval semmiképp ne essünk pánikba...