hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. június 18. szombat   16:21
nincsen hozzászólás

szerző: András
The Exploited, Barackca, Böiler
2005. április 26., Raktárház

  Bevallom, dolgozott bennem némi kíváncsisággal vegyes félelem azzal kapcsolatban, hogy milyen helyszínre is talál az Exploited-koncert a titokzatos (ámbátor a buli estéjén tarajiránt haladva nehézségek nélkül megközelíthető) Raktárházban, de örömmel közölhetem azt is, hogy alaptalan volt minden aggodalom. A Music Factory tőszomszédságában található épület persze jócskán lepukkant, funkcióit nézve azonban remekül helyrepofozták a szervezők: volt ruhatár, büfé, a toitoiokban még csap is akadt, és a színpad sem két teherautó-platóból lett összetolva. Tekintve, hogy az esztétikai szempontok egy Exploited-koncerten úgyis háttérbe szorulnak, aligha lehetett bárkinek is panasza a hellyel kapcsolatban, sőt: ennek a rendezvénynek kimondottan jól állt a leszolgált iparcsarnok.
  
  Az estét nyitó Böilerrel kapcsolatban viszont már előzőleg sem voltak kétségeim: aki az Agnostic Front előtt már (Roger Miret szerint is) helytállt, az nyilván nem fog leszerepelni a brit punklegenda szupportjaként sem. És valóban: még csak gyülekező jórészt tehát a környéken fogyasztó publikum ide, tré hangzás oda, a zuglói streetpunk-banda nem átallott becsületesen teljesíteni. Pláne, hogy programjukba ezúttal még egy Discharge-feldolgozás is belefért, aminek elővezetésében nem más támogatta őket bársonyos orgánumával, mint a Human Error bőgőse, Dr. Slayer. A koncertjük legjobb pillanatai ezzel ugyan egyértelműen ki lettek jelölve, de azért a saját nótáikkal is jól szerepeltek: lazán, mégis dinamikusan és keményen játszottak, a legelszántabbakat sikerült is már ezen a korai órán bemozdítaniuk.
  
  A Raktárház levegőjét tovább melegítő Barackca zenéjéért nem rajongok, az állhatatosságuk, céltudatosságuk, odaadásuk előtt viszont ezzel együtt is feltétlenül meghajtom a fejem. A muzsikán túli tevékenységük előtt meg aztán pláne: Huszár Jánosék tényleg sokat tesznek azért, hogy a punk ne csak szub, hanem kultúra is legyen itt Magyarországon. Ezúttal pedig a koncert megszervezésén, és egy, a maga nemében korrekt szett előadásán túl még azért is tettek, hogy a nagyérdemű mérgében ne kapja darabokra az egész csarnokot ugyanis amint kiderült, hogy Wattie-ék jelenés helyett még a szállodában múlatják a drága idő(nke)t, simán ráhúztak még vagy húsz-huszonöt percet a saját műsorukra, szakszerűen vezetve le a közönség feszültségét. A britek csak magukra vethettek: szépen elintézték, hogy egy kétszer annyira megizzasztott és megtáncoltatott publikumot kelljen átvenniük a Barackcától.

  Annyit azért a megbocsáthatatlan késés dacára is Exploitedék javára kell írnunk, hogy hangolással nem nagyon húzták tovább az időt: a leürült színpadra hamarosan érkezett egy dobos, egy bőgős, egy gitáros, meg egy Wattie, utóbbi elkiabálta magát, hogy Lets Start a War!, és úgy is lett. A hangzás persze pont olyan volt, amennyit szaroztak vele: klaffogott egy dob, meg ordított egy Wattie, de hát Exploitedre úgysem a műélvezet kedvéért megy az ember. És noha kétségtelenül ő a banda arca nem is Wattie két szép szeméért vagy a kiabáláson kívül nem sok mindenre alkalmas hangjáért, és még csak nem is a piros hajáért. Pláne nem a zenésztársaiért, akik annyira nem számítanak, hogy azt nem tudnám megmondani, ugyanazok voltak-e, akik a múltkor a NemArtban. Sőt, már elnézést, de nem is bizonyos nóták kedvéért, mert a nevezett nyitódal után következő Massacre, meg az azutáni Dogs of War, sőt az utánuk előkerülő összes nóta sem csak a pocsék megszólalásnak köszönhetően tud vészesen hasonlítani egymásra.
  
  Aki nem behányni és bealudni, netán a földre ötször leejtett és a dzsuvában megforgatott biztosítótűvel ajkat átszúrni megy Exploitedre (mert ilyen is volt egyébként), az valószínűleg egyszerűen azért tesz így, mert ez a banda fentebb elmondottakkal együtt is baromi jó, sőt, csak a fentebb elmondottakkal együtt lehet jó. Mert csak úgy punk as fuck, ha minden nóta ugyanolyan, ha nincsen óriási hangszeres játék, csak iszonyatos, primitív, zsigeri zúzás van. Az pedig volt. Áradozni nem lehet róla, nem is kell az Exploited nem az év koncertjét csinálta meg, csak simán egy nagy eseményt, amihez nem tapadnak különleges emlékek, viszont bármikor eszembe jut, azt fogom mondani, hogy ott kellett lenni, és meg is érte ott lenni.
  
  Egzaktabb módon megfogalmazva úgy nézett ki ez az egész, hogy körülbelül egyórás játékidőben eldarálódott egy, a teljes munkásságot felölelő dalkollekció, amiben üresjárat legfeljebb annyi akadt, hogy a számok között Wattie nagy néha teljesen érthetetlenül gajdolt valamit a mikrofonba, amit jó szokásához híven meg is fejelt párszor. De még ilyenkor is pillanatokon belül újra felzúgtak a hangszerek, az öreg arcán pedig végigterült az a jól ismert grimasz, amiben agressziót épp olyan megalapozottan lehet felfedezni, mint mosolyt, és máris belekezdett a maga szaggatottan lendületes indiántáncába. Ezzel egy időben a színpaddal szemben az illedelmes tapsikolást helyettesítő hőbörgés átment a punkszalonok etikettjének szerves részét képező veszett pogózásba, néhány leleményesebb ifjú pedig még a raktárház egy jó nagy részét leválasztó, borzasztóan vékony furnérlemezeket (vagy miket) is megmászta, rettegő pillantásokat váltva ki az alant álló konszolidáltabb arcokból. Eme idilli hangulatban végigsorjáztunk mintegy 20-22 dalon (ha számítana valamit, olyanokon, mint: Noise Annoys, UK 82, Chaos is My Life, Dead Cities, Troops of Tomorrow, Rival Leaders, Beat the Bastards, Fuck the USA, Fuck the System, Army Life), majd levonult a banda. Aztán visszajöttek még néhány tételre (ha számít valamit, olyanokra, mint: Sex and Violence, Punks Not Dead, Fightback), megint le, megint vissza
  
  és ekkor jött az, amitől már túlságosan is punk as fuck lett a buli: az egyik csökkentett IQ-tartalmú koncertlátogató széles nagy jókedvében fejbekínálta a dobost egy sörösdobozzal, de úgy, hogy szépen fel is repedt a célpont homloka. Derék parittyabajnokunk mellénye persze egyből nem volt olyan nagy, amikor Wattie a fejeken és a vállakon keresztül elindult megkeresni őt, jól elbújt inkább, és további noszogatásra sem volt hajlandó megmutatni magát. Így a második ráadás meg is hiúsult bizisten nem azért az egy-két nótáért kár, amiből így kimaradtunk, de ez akkor is gáz volt, ha lehetséges velejárója egy punkkoncertnek a botrány, ha nem. Mindenesetre a harmadik hazai Exploited-bulira nem csak ezen incidens miatt lehet visszaemlékezni, és végül is ez az, ami igazán számít.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Music Factory

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 waco jesus    kettőnégy    johnny english    complette failure    hexis    cynic    arcadia    namtar    jet    nightmare in elm street    kiske    jeroen tel    new roses    slipknot    barabás lőrinc eklektric    whitesnake    vágtázó csodaszarvas    the clash of the titans    amber schmidt    depresszió    chalaban    zoli band    monster magnet    ziskó    hisztéria  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!