szerző: BarnabásPain of Salvation, Dark Suns, Wendigo 2005. április 29. A38
Április végén a svéd progresszív metal egyik vezéralakja, a Pain Of Salvation látogatott el Budapestre, hogy egy csodálatos koncerttel örvendeztesse meg a progresszív zenére kiéhezett magyar zenerajongókat. Legutóbb a 2001-es Summer Rocks-on léptek fel nálunk, azóta két lemezt is kiadtak, így már tényleg esedékes volt egy újabb magyar Pain of Salvation koncert. A 2005-ben kiadott BE című album turnéjával létrejött a sokak által várt találkozás az A38-as hajó gyomrában. A koncerten a magyar Wendigo és a német Dark Suns voltak az előzenekarok.
A budapesti Wendigo a progresszív metalt játszó Stonehenge zenekar utódja. A 2003-ban alakult Wendigo zenéje azonban jóval metalosabb az elődjénél. Eddig egy kislemezük jelent meg 2004-ben Reconnecting címmel. Remélhetőleg a közeljövőben sor fog kerülni az első nagylemezük kiadására is. A volt Stonehenge énekes B.Z. karakteres hanggal rendelkezik, nagyon jók az énektémái. Természetesen a hangszereken játszó társai is kiváló zenészek. A fél órás előadásukban a kislemez dalaira fektették a hangsúlyt. Egy jó hangzással bíró, remek koncertet adtak.
Rövid szünet után a német Dark Suns műsora következett. Az 1997-ben alakult zenekar eddig két lemezt adott ki: a 2003-as Swanlike-ot és a 2005-ös Existence-et. Megoldásaik, zenéjük hangulata nagymértékben hasonlít a zseniális svéd Opeth zenekar munkásságára. A 2005-ben kiadott új lemezük szerencsére már több egyéni motívummal rendelkezik. Koncertjükön meglepetésként ért a frontembert nélkülöző szokatlan színpadi felállásuk. A dobos látta el az énekesi teendőket, méghozzá nem is rosszul. Magabiztosan hozta a búskomor, mégis keserűen szép dallamokat, de a kegyetlen hörgéseket is ő szolgáltatta. Dobolás mellett nem lehet könnyű énekelni, ezért mindenképpen elismerés illeti. Csak így a színpadkép nem volt teljes számomra. Körülbelül háromnegyed órát játszottak, és szerintem egy elég meggyőző, kellemes koncertet adtak. Első találkozásra azonban túl tömények és kihámozhatatlanok a nem ritkán 10 perc feletti számok. A közönség nagy részének tetszését így sajnos nem is tudták elnyerni, bár jó zenét játszottak.
A Pain of Salvation rendkívül nagy rajongótáborra tett szert az évek folyamán, az A38-as hajó koncerttermét teljesen megtöltötte a várakozó közönség. Amint feljöttek a színpadra a zenészek és felcsendült az első szám, egy csodálatos két órás program vette kezdetét. Daniel Gildenlöw rendkívül szuggesztív előadásával nagyon jól teljesített frontemberi poszton. Emellett énektémái is nagyon jók, sok érzést közvetítenek. Zenésztársai is nagy zenei tudással rendelkeznek, magabiztosan, pontosan és nagy áhítattal játszottak hangszereiken. A koncert elejétől a végéig nagyon kellemes hangulat uralkodott a teremben, az igaz, mély érzelmekkel átitatott zene révén egy nagyon közvetlen kapcsolat jött létre a közönség és zenészek között. A személyes dalok eseményeit valósággal újra átélte Daniel, a felszabaduló érzelmeinek nem szabott gátat, hagyta őket szabadon áramlani, így mi is vele együtt éltük meg a felemelő vagy éppen megrázó élményeket. Kevés ilyen koncert van, ahol így létrejön az összhang, ahol a közönség szinte együtt lélegzik a zenészekkel. Az eljátszott számok tekintetében a progresszív metal svéd mesterei a változatosságra törekedtek: minden lemezüket megidézték. A koncert hangzása az első pár szám után helyreállt és ezt követően segítette a zenében való elmélyülést. A Used című számmal kezdtek a The Perfect Element I. albumról, amit a Diffidentia című szerzemény követett az új lemezről. Ezután a múltból a jelen felé haladva mindegyik lemezükről játszottak 1-2 dalt. Így az 1997-es Entropia című első albumuk egyik legjobb számát, a People Passing By-t is hallhattuk élőben. Ezt a nagyszerű Spirit Of The Land, az Inside és az Inside Out követte a One Hour By The Concrete Lake című lemezről. Az Of Two Beginnings, a fájdalmasan szép Ending Theme és a Daniel által már 15 éves korában megírt Second Love képviselte a 2002-es Remedy Lane-t.
Elhangzott még az Undertow és az Ashes az akusztikus 12:05 című lemezről. Ezután az új BE című CD bemutatása következett. A tökéletes atmoszférát a BE DVD projektoron való vetítésével és a végig profi fényjátékkal biztosították. Az új lemez rendkívül mély gondolatokat tartalmaz az élet értelméről, a létezésről, a vallás szerepéről. Az Animae Partus, Deus Nova, Dea Pecuniae és a Martius/Nauticus II címmel ellátott szerzemények ennek megfelelően mély gondolatokat ébresztettek a fogékony hallgatóságban. A Dea Pecuniae című kompozícióra Daniel átöltözött: öltönyben és napszemüvegben énekelve játszotta el Mr. Money szerepét. Az első ráadásban az Oblivion Ocean-t élvezhettük unplugged előadásban, majd a projektoron lefutó stáblista után még egyszer visszajöttek ezek a rendkívüli zenészek a közönség kitartó követelésének hatására. Így az egyik rajongó által elénekelt Foreword című szerzeménnyel végleg elbúcsúztak a magyar közönségtől ezen a varázslatos estén.
A rajongók örök élménnyel gazdagodva térhettek haza a Pain of Salvation bámulatos fellépése után. Biztos vagyok benne, hogy mindenki elégedetten távozott, és egy szemernyi hiányérzet vagy csalódottság sem volt senkiben az előadás megtekintése után. A bámulatos összhang és az őszinte érzelmeket közvetítő csodálatos hangulat tette naggyá számomra ezt a koncertet. Remélem, hogy még sok ilyen rendezvényen vehetek részt a jövőben is!
16:18
