beszámoló [koncert]  2005. május 22. vasárnap   16:48

nincsen hozzászólás

  Április 4-én a Kultiplex gótikus metál stílusban mozgó zenekarok fellépésének adott helyet. A finn To/Die/For, a német Das Scheit és a finn Soul Relic mellett a magyar De Facto és az Ámok tették teljessé az este fellépőinek névsorát. A Gothica tavaszi mini fesztivál névvel ellátott koncertest tehát a stílus rajongóinak egy minden igényt kielégítő eseménynek ígérkezett.
  
  Alighogy megérkeztem, már el is kezdődött az Ámok programja. A banda a Neveregreen-es Matlári Miklós projectjét takarja, a zenéjük pedig nagyon hasonlít a Nevergreen-ére. A most megjelenő Szent Vér című albumról adtak elő számokat, valamint természetesen elhangzott egy-két Nevergreen dal is az Új sötét kor szívedben és az Ámok képében. A kis számú közönség előtt is meggyőzően és erőtől duzzadóan adták elő a szerzeményeiket. Kellemes volt a körülbelül fél órás produkciójuk. Nekem a régi Nevergreen nóták tetszettek a legjobban.
  
  Az Ámok után a német Das Scheit koncertje következett. A tagok kinézete láttán egyből Marilyn Manson jutott az eszembe, de szerencsére a srácok ennek ellenére a gótikus metál zenei palettáját erősítik. A sminkelt, kifestett arc, a feketén kihúzott szemöldök egyből visszatetszést keltett bennem, nem szeretem a külsőségekre nagy hangsúlyt helyező bandákat. A Casey nevű gitáros punk tarajos frizurája pedig csak tovább rontott az összképen. Az 1996-ban alakult banda eddig három lemezt adott ki. Az 1998-as Das Scheit című debütalbum után 2001-ben jelent meg az And Ice Is Forming, 2005 pedig a Superbitch című új lemez megjelenésének az éve. A koncerten dobos nélkül nyomuló banda darkos, elektronikus metál zenét játszik. A samplerről bejátszott effektek nagy hangsúlyt kapnak náluk, de rockosabb, dögösebb részek is bőven képviseltetik magukat. Clint nevű énekesük megbízhatóan hozta a melankóliával átitatott, dallamos refréneket. Alapvetően jó volt a produkciójuk, de 1-2 ütősebb szám kivételével kicsit szürkék, átlagosak a szerzeményeik.

  A Soul Relic színpadra lépése után egyből tudtam, hogy a H.I.M. nevű nagy sikerű finn banda nyomvonalán haladnak a srácok. A nemrég alakult zenekarnak az idei, Hollow Craving című kislemeze az első kiadványa. A negyven perces koncertjük egy az egyben az említett zenekar stílusának jegyében telt, nulla százalék egyéniséggel. A kópiazenekar a külsőségekben is koppintotta a finn zenekart. Az énekes nyakában lógó sál, a ruházata mind erről árulkodott. A két szám között a színpadon a gitáros és az énekes srác között elcsattanó csók pedig nekem már egy kicsit sok volt. Toleráns vagyok a mássággal szemben, de ezt nem a fellépés alatt kéne tenni. A külsőségektől és az egyéniség hiányától eltekintve egy élvezhető koncertet adtak, ez talán a zene könnyebb befogadhatóságának, egyszerűségének is köszönhető. Továbbá még mentségükre szolgál, hogy van egy pár egész jól sikerült számuk is.
  
  A darkos, gótikus metált játszó De Facto koncertjére már egész sok ember volt kíváncsi, Tóth Gyuláék pedig egy remek produkcióval hálálták meg a közönség lelkesedését. A zenekar eddig lét lemezzel büszkélkedhet, a 2003-ban kiadott Empíreum és a 2004-ben megjelent Evangeliom egyaránt remek albumok. A magyar gótikus metál színtér tele van jobbnál jobb bandákkal és ezek közül is kiemelkedik a De Facto együttese. Kiváló számokat tudnak írni, amelyekben a zenei és a szövegvilág abszolút egysége érvényesül. Tóth Gyula különös érzékkel rendelkezik a költői, elvont dalszövegek megalkotásához és a dalszerzői vénája is dicséretre méltó. Aznapi koncertjükön a több mint háromnegyed órás programban az eddigi lemez legjobb számai hangzottak el. Többek között eljátszották a Csak egy szó, a Kereszt, a Meghalni a Mennyben, a 999, a Hulljon rám az éj, az Utolsó könnyek és az Evangeliom című számokat. A jó hangzás tovább erősítette az este egyik legjobb koncertjét. Kellemes hallgatnivaló a De Facto zenéje, és az előadásaik is mindig nagyszerűek.

  Az est főbandája a finn To/Die/For volt. A banda 1999-ben alakult és eddig négy lemezt adtak ki. Az All Eternity című albumot 2001-ben követte az Epilogue, majd 2003-ban érkezett a Jaded és végül 2005-ben a IV című lemez. A Jape Perätalo énekes által vezetett zenekar tagsága az előző album óta rajta kívül teljesen kicserélődött, a zenekar nevét azonban sikerült megtartania. A zene ennek ellenére nem sokat változott a Jaded-hez képest. Továbbra is simogató dallamokkal ellátott darkos, gótikus metál zene hallható tőlük. A kissé haknira vett hozzáállást és a gyengébb hangzást félretéve egy élvezetes koncertet adtak. A mögöttem sikítozó kiscsajok minden esetre végig nagyon élvezték a koncertet. A számok tekintetében az All Eternity-ről hallhattuk a Live In You, a Sea Of Sin, a Farewell című szerzeményeket és a nagyszerű feldolgozást, az In The Heat Of The Night-ot. Az Epilogue-ról előadták a Hollow Heart-ot, a Vale Of Tears-t és az Immortal Love-ot. A Jaded című lemezt a Dying Embers, az Anos De Dolor, a Too Much Ain´t Enough és az ütős (I Just) Died In Your Arms képviselte. Az új, IV címmel ellátott albumról pedig a Fragmented, a Little Deaths és az Autumn Forever című dalok hangzottak el. Tehát az eljátszott számok tekintetében nem lehetett okunk a panaszra, minden albumról a legjobb dalokat adták elő a srácok. A zenekaron sajnos nem látszott a lelkesedés, kissé rutinszerűen játszották el a nótákat. Ettől eltekintve egy jó koncertet adtak, ezzel teljessé téve a Gothica mini fesztivál repertoárját.
  
  A koncertre ellátogató közönség azt kapta ettől az estétől, amit elvárt. Egy melankolikus hangulatú, de negédes dallamokkal átitatott estét. Kellemes, kissé szomorkás hangulatú, többnyire könnyen befogadható zenei teljesítményekkel teli produkciókat. Tehát azt, ami a darkos, gótikus metál stílust jellemzi. Se többet, se kevesebbet. A stílus jelen lévő rajongói számára pedig ez is tökéletesen megfelelő volt.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: