film [filmszemle] 2005. április 17. vasárnap 15:17
nincsen hozzászólás
szerző: imetaBeépített szépség 2. (Miss Congeniality 2) Hazai bemutató április 21.
Nem is olyan rég Sandra Bullock a második évezred My Fair Ladyeként érkezett a filmvászonra. Korunk csiszolatlan gyémántja ez esetben nem virágáruslány volt, hanem kőkemény FBI ügynök, kinek magatartásproblémáit csak étkezési kultúrája múlta felül (vagy inkább alul). Nézőpont kérdése, mennyire sikerült Bullock kisasszonyt kellően elcsúfítani a szerephez, ami biztos, hogy a film végre sikeres szeleket fújt állóvízbe ragadt hajójára (lásd. Féktelenűl 2, Két hét múlva örökké, Kísérleti gyilkosság), és megajándékozta a közönséget egy szállóigévé vált bölcselettel, miszerint is semmi se fontosabb a világbékénél.(worldpeace)
A romantikus komédiák főszerepéből lassan kiöregedő színésznő (bizony, bizony, túl a negyvenen) számára tehát igen sürgető lehetett Gracie Hart újraélesztése. A kérdés csupán annyi, eladható-e kétszer ugyanaz az ötlet? A válasz: igen. Jöhet a két órás de ja vu, mert az alkotók nem igen erőltették meg magukat: kísérteties a hasonlóság a két történet között.
Gracie Hart visszatérve az FBI-hoz új szerepkört vállal, nem éppen önként és nem éppen vidáman, de ő lesz a Nagy Szervezet marketingarca. Élete megváltozik, könyvet ír, dedikálásokra jár, talkshowkban lép fel, sajtóértekezletet tart, és kötelességtudóan mosolyog mindenkire. Egy nap azonban elrabolják Miss Americát. Hartot jelölik ki, mint az ügy sajtófelelősét, Las Vegasba utazik, de most sem tud nyugton maradni, saját nyomozásba kezd, hogy megmentse régi barátnőjét.
Nem sok arc tűnik fel az első részből, de mivel a komédiázáshoz partnerekre is szükség van, Gracie Hart új társakat kap, egy antiszociális ügynöknő, egy homoszexuális desinger, (Michael Caine után nagyon nagyon rossz húzás!), egy kissé szögletes fodrász és egy tizenéves sminkes személyében.
Az első részben még érthető feminim alaphangtól sajnos nem tudtak megválni az alkotók, így lehetséges, hogy mintegy az árral szemben úszva Treat Williamsre, mint a Vegasi központ igazgatójára hárul a feladat, hogy valóban férfi maradjon ebben a divatorientált sodrásban. Mert sajnos Gracie Hartot bedrogozza a parfümfelhő: legfontosabb problémája az aktuális ruhatára, fölényeskedő stílusa pedig elfeledteti az előző rész szerethetően csetlő-botló karakterét.
Ha a szárnyait bontó pillangó alaptörténetét jellemfejlesztő tanmeseként értelmezzük, a folytatásban semmi se stimmel. Audrey Hepburn se bújt vissza a virágárus stand mögé, miután levette a fejdíszét. Nikita se törte téglával a kirakatüvegeket, a bérgyilkos pálya elhagyása után.
Nem túl valószínű hát az sem, hogy miután megtanulta, hogy szoknyát hordani és nőként viselkedni nem is olyan szörnyű, Gracie Hart egyik héten cosmo lányként, a másikon röfögő FBI ügynökként ébredne. Talán ez a legszembetűnőbb következetlenség a forgatókönyvben, a minden képkockáról ordító kiszámíthatóságot nem is említve. Mert a végén megint a szánkba rágják, hogy a külcsín mit sem számít, és a lényeg a világbéke, ami sajnos szinkronizálva mégsem annyira élvezhető, mint volt az első részben.
Ha azonban nagyvonalúan átsiklunk a film hibái felett, és elfogadjuk annak, ami: egyestés szórakozásnak, a jól ülő poénok, és a színészek bohóckodása kellemes kikapcsolódást tud nyújtani. Fel se fog tűnni, hogy ugyanazokon a vicceken nevetünk.
Szereplők: Sandra Bullock, Ernie Hudson, Heather Burns, Regina King, William Shatner Írta: Marc Lawrence Rendezte: John Pasquin