szerző: JezyElektra Hazai bemutató: 2005. április 14.
Erre az évtizedre, habár még csak a felénél járunk, könnyű lesz visszaemlékeznünk filmes szemmel, hisz elég lesz csak a képregény adaptációkra gondolni majd és mindenkinek be fog ugrani: - Ja, persze, emlékszem, akkoriban jöttek futószalagról a Marvel és egyéb Comics adaptációk. Az utóbbi években filmre vitt rajzolt hősök sora igen hosszú, elég csak párat megemlíteni: Pókember, X-men, Garfield, Hulk, Megtorló, Fenegyerek.
Utóbbi film utáni eseményeket meséli el az Elektra, pontosabban azt, mi is történt Elektra Natchios-szal miután lelőtték őt. Mestere Stick visszahozza őt az életbe a Kimagurénak nevezett ősi képességgel (ezzel másrészt a jövőbe is lehet látni). Ki hitte volna? A mester kitűnő harcművészt farag belőle, majd megkéri, távozzon. Ezután Elektra bérgyilkos lesz, kezd kimerülni a munkái miatt, s ezért egy új megbízást halogat. Közben összeismerkedik a Vészhelyzetből Kovac doktorként megismert Goran Visnjic-csel, aki itt Mark Millerként tűnik fel a vásznon. Később derül ki, hogy Millert és lányát Abbyt kellett volna megölnie, csak nem volt rá képes: Abbyben saját magát látja, az egykori gyermek Elektrát.
A rosszfiúk bandája - ezúttal a Kéz nevű ősi szövetség - is beleavatkozik a történetbe. Ők a kiválasztott Abbyt keresik, hogy az oldalukra állitva neveljék fel. Elindul a hajsza, menekülés egy erdőben a Kéz elől. Elektra szuperképességek híján leszámítva a Kimagurét csak két tőrére és harctudására hagyatkozhat. Ezután természetesen sor kerül a végső harcra, ahol Millerék tipikus gonosz szuperhősökkel küzdenek meg - akik sötét mágikus képességekkel rendelkeznek - jelen esetben például Tattoo-val, aki állat tetovállásait kelti életre és irányitja őket, vagy Typhoiddal, aki pusztulást hoz mindenre amihez hozzáér, és nem maradhat ki a nagy benga sem: ő Stone, akin nem fog még a sörétes puska sem. A főnökük Kinkou pedig hihetetlenül gyors. A végén persze győzedelmeskedik a jó és mindenki nagyon boldog.
Rob Bowman rendezőnek sem sikerülhet minden. Sajnos egy átlagos, előre kiszámítható sztoritól, tipikus karakterektől és a számítógépes effektektől már nem esünk hanyatt. Próbáltak Elektra fejében zajló eseményeket is előtérbe helyezni, ahogy a megfáradt bérgyilkosnő kőszíve újra érzelmeket kezd táplálni, de ezekből inkább kusza képek keletkeztek. A filmben a nagyon közhelyes párbeszédek árulkodnak a forgatókönyvírók fantáziátlanságáról és zsákutcába szorítják a színészi játékot. A filmet a rossz jelzőtől a látvány menti meg egy hajszállal, de mentségére legyen mondva, nem hiszem, hogy felnőtteknek készült (kivéve az utolsó jelenetek egyikét, amikor Jennifer Garner piros ruhában villogtatja előnyös alkatát). Újra örülhet az ifjabb (10-14 éves) korosztály, hogy megint egy képregényfilmen ropogtathatja popkornját. A fantasztikus négyes és a Batman következő epizódjáig ezzel a filmmel kell beérniük. Mi meg nagy figyelemmel várjuk Frank Miller Sin City-jét, amitől valami változást remélünk a lassan skatulyába szoruló képregényadaptációk után...
Főszereplők: Jennifer Garner, Goran Visnjic, Terence Stamp, Bob Sapp Zene: Christophe Beck Fényképezte: Bill Roe Látvány: Graeme Murray Írta: Henry Bean, Raven Metzner, Zak Penn, Stu Zicherman Rendezte: Rob Bowman