lemezajánló [nagylemez]  2005. március 29. kedd   13:51

nincsen hozzászólás

  Soha nem hallottam még a Morass együttes nevét, amíg kezemhez nem kaptam lemezkritika írása céljából a Földlakó Ember című albumukat. A borítóra rápillantva sem lettem bizakodóbb, a szokásos metalos képződmények (koponya-vér-lángnyelvek-keresztek-hentesbárdotlóbálóbarbár) helyett nem volt túl bizalomgerjesztő a fekete alapon zöld neon-ember, amely első blikkre tökéletesen beillett valami diszkó-csapat koncepciójának (már csak a diszkó-fények hiányoznak, bár így is van pár annak látszó zöld sugár), de még legjobb esetben is valami alteros cuccra gyanakodtam. Hogy lesz ebből kritika?
  
  Aztán szerencsére csak addig kellett várni, amíg el nem kezdett pörögni a lemez a lejátszóban. A szokatlan (és valljuk be, elég gyengécske) borító-design ellenére vérbeli rock-metal albummal szembesül a hallgató (pedig már úgy rákészültem, hogy végre jól lehúzhatok egy diszkós lemezt). Szóval félre a tréfát, és koncentráljunk immár teljes mértékben a Morass valóságra. Rutinos cikkíró egy általa ismeretlennek titulált zenekar esetében elbattyog a banda honlapjára, és szemügyre veszi azokat az infókat, amiket a csapatról tudni kell. Nos, így cselekedtem én is, és már első körben meglepve konstatáltam, hogy a zenekar már 1990 táján megalakult! Igaz, az azt követő időszak tagcserékben és ilyen-olyan jellegű problémákban gazdag volta miatt igazából csak 2001-től tekinthetjük újra aktívnak a Morass-t, a 2004-ben kiadott Földlakó Ember lemezük pedig tartalmazza mindazokat a (zenei) hatásokat, változásokat, amiken a fiúk végigmentek a korábbi évektől a kiadásig.
  
  Mert bizony, érezhető hogy többféle stílus ötvöződése a Földlakó Ember. Az ózdi fiúk állításuk szerint a korai években amolyan light-os thrash metalt toltak, és innen kezdtek átváltani egy dallamosabb, rock & roll-osabb vonulatba, vagy ahogy ők fogalmaznak: metal & roll stílusba. Nos valóban, a lemezt hallgatva tényleg ezekkel a vonásokkal futhatunk össze, de én inkább azt mondanám erre a zenére: thrash & roll, ugyanis a már emlegetett thrash-hatás azért itt-ott elég markánsan jelentkezik a dalokban, az ének jellege pedig vérbeli rock & roll a la Junkies, Rómeó Vérzik, vagy mondjuk Tankcsapda. És ez így összegyúrva bizony nagyon jó!
  A korongon összesen 10 szám kapott helyet. Az első dal, az Úgy Fáj már az elején megmutatja, hogy csalódni fog, aki a borító alapján próbál ítélni. A thrash riffekhez párosított rock & roll énektémák lefektetik az alapokat az egész lemezre, hogy miről is szól a Morass. Bejövős szám, zúzós is, bulizós is, tetszik! Szerintem mint komplett dal, ez a legjobb a lemezen. A következő nóta, az Itt Az Alma is jófajta thrash riffekből és témákból építkezik, jó a szóló, tehát zeneileg kiváló. Kár hogy a szövege egy kissé butácska (Ádám Évával rokizik / Noé az agárra esküszik / futóbolond lett Donald kacsa / s Alice sem megy már ma este haza / Dracula vért ad szerelmének / Jancsi és Juliska egymásé lett / nem is volt fehér Holle anyó / Tamás bátya csak egy buckalakó, bár meg kell jegyezni, hogy nem ezek a fő mondanivalói a dalnak!) A Talpra Kell, Hogy Állj egy elég konkrét nóta, szókimondó szövegekkel, jó riffekkel, csodás szólóval, a közepén jókora speed-elésekkel, tehát mindent összevetve erőteljes thrash hatásokkal. Ennek a számnak is a lemez élbolyában van a helye, nincs mese! Az Áldozat A Mában és a Veled Maradok már jellemzően rock & roll dalok, előbbi inkább átlagos szerzemény, az utóbbi viszont fogósabb, bemozdulósabb. Egy szerelmi vallomás ez a nóta, de ugyanakkor hozza magával a Morass-os lendületet. Megint egy keményebb mondanivalójú dal következik, az Ilyen Is Van. Ez is vérbeli rock & roll nóta. Kicsit az a bajom ezeknél a daloknál, hogy semmi olyat nem mutat a Morass, amit már más zenekaroktól ne hallottunk volna. Inkább akkor már a thrash-es riffekből + rock & roll-os énektémákból merítkező számok azok, amelyek jobban felkeltik az érdeklődést.

  Hogy Van Ez? kérdezi a következő dal. Itt zúzósabb, majd bulizósabb részek váltják egymást. Fülbemászó a refrén, a szóló is nagyon jó benne, a szövegvilág pedig itt is meglehetősen kompromisszummentes. Tetszetős szám! A következő dalban (Amíg Jó) punk-os, rock & roll-os hatások keverednek, a közepén a döngölős rész jó, de egyébként nem igazán fogott meg. Ellenben a Földlakó Ember, amely a lemez kiemelkedő pillanata, zenei- és szövegvilágát tekintve is. Arról a földlakó emberről szól, aki nem törődik semmivel, csak pusztítja a környezetét és a természetet (az ember végez az élővilággal / eltűnünk innen a másvilágba / mert tönkre teszünk mindent / földünk csupa sebhely / neked ennyit ér az élet?! ennyit?! / hát megérdemled!). Kiváló témaválasztás, kiváló dal így a végére. Az albumot a lírai, akusztikus Hinnék zárja. Érdekesség, hogy ez a nóta a szintén ózdi Remorse zenekarhoz fűződik, az akusztikus szólót és az éneket is Oláh Zsolt követte el a Morass korongon. Melankolikus, kicsit lemondó, de ugyanakkor reménykedő is ez a dal, szép befejezése a lemeznek.
  
  Ez tehát a Morass világa, kompromisszummentes, kemény, nyers rockzene, komoly mondanivalóval. Már most látom kárörvendve, hogy a rockerlányok micsoda gondban lesznek majd egy Morass koncerten: nem fogják tudni eldönteni, hogy bájosan táncolgassanak, vagy istenesen zúzzanak-e erre a zenére. Mert ez a muzsika tulajdonképpen mindkettőre alkalmas, mind a zúzósabb (könnyedebb thrash), mind a bulisabb (rock & roll) zene rajongóit megcélozza ez a lemez.
  
  A keverést Cserfalvi Töfi Denevér Stúdiójában végezték Szolnokon, a hangzás ennek megfelelően korrektnek mondható, jól kihallatszik a basszus munka, ám a gitár szerintem túl mélyen röfög. A fiúk egyébként jól bánnak a hangszereikkel, talán csak a dobtémákat érzem túl szürkének, kevésbé emlékezetesnek. Ezenkívül a wah-wah pedál helyett is lehetett volna néha máshoz nyúlni, mert a sok hápogás az összes szólóban egy idő múlva kissé unalmassá válik. Biztos vagyok benne, hogy maguk a dalok sokak szívébe be fogják lopni magukat. Emlékezetes, fülbemászó refrének, dallamok, kemény riffek ez a Morass. Úgy érzem, egyedül a szövegeket kellett volna még érlelni egy kicsit, mert bár a mögötte lévő gondolatok teljesen rendben vannak, magát a dalszöveg szerkezetet, vagy a szövegírási készséget lehetett volna még javítani.
  Véleményem szerint a folytatáshoz Morass-nak inkább azt a bizonyos thrash & roll vonalat kéne erőltetnie (Úgy Fáj, Itt Az Alma, Talpra Kell Hogy Állj), mert egyrészt ez az, amiben igazán önmagukat tudják adni, másrészt Ózd thrasher hagyományait azért jó volna éltetni a Remorse mellett. A tiszta rock & roll mezőnyben nem hiszem, hogy komolyabban labdába tudnának rúgni a Junkies, a Depresszió, és a Tankcsapda mellett (esetleg majd ha a Csapda nyugdíjba megy).
  
  A tényleg harmatgyenge borító mellett még egyetlen komolyabb hibája van a Földlakó Ember lemeznek: rövid! 35 percnél azért simán el tudnék viselni többet is ebből a jófajta muzsikából, még legalább 2 ilyen hasonló 3-3:30 perc körüli dal felkerülhetett volna a lemezre.
  
  Összességében tehát elégedett vagyok a Földlakó Emberrel, koncerten és lemezen is érdemes meghallgatni az együttes produkcióját. Utóbbit különösen, ugyanis a Földlakó Ember albumot 500 Ft + postaköltség áron meg lehet rendelni a zenekartól (www.morass.uw.hu), akár SMS-ben is (70/378 0267). Ennyi pénz meg bagó, különösen egy ilyen jó lemezért!
  
  Felállás
  Szász Szaszon Péter: ének, gitár
  Horváth Csabka Csaba: basszusgitár
  Berki Palkó Pál: dob
  
  Morass: Földlakó Ember
  1. Úgy Fáj
  2. Itt Az Alma
  3. Talpra Kell, Hogy Állj
  4. Áldozat A Mában
  5. Veled Maradok
  6. Ilyen Is Van
  7. Hogy Van Ez?
  8. Amíg Jó
  9. Földlakó Ember
  10. Hinnék

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: