szerző: ÖdömérMegadeth a moziban: a Behind The Mask egyszerre búcsú, rítus és időutazás a thrash DNS-ébe
Mielőtt a világ elbúcsúzna a Megadethtől, a zenekar még egyszer utoljára ráteker a potméterre: a Trafalgar Releasinggel közös Megadeth: Behind The Mask nem pusztán film, hanem egy korszak lenyomata, amelyet január 22-én több mint ezer vászonra vetítenek ki világszerte. A negyven év történetét összegző globális moziesemény a banda utolsó stúdióalbumának előestéjén érkezik – egy olyan pillanatban, amikor a történet lezárul, de az örökség tovább izzik. Ahogy a függöny felgördül, és az első képkockák felvillannak, a Megadeth még egyszer bebizonyítja: vannak hangok, amelyek nem halkulnak el, legfeljebb legendává érnek.
A Megadeth negyven évet töltött azzal, hogy újra és újra bizonyítsa: a thrash nem múzeumi tárgy, hanem állandóan fortyogó, életveszélyes elegy. A Trafalgar Releasinggel összekötött új mozis projekt, a Behind the Mask, ezt a mítoszt igyekszik újra felfényesíteni – ráadásul egyetlen estére kiterjesztett globális eseménnyel, amely több mint ezer vásznon fut majd. A csavar? Ez az utolsó Megadeth-lemez előestéje, szóval egyszerre búcsú, ünnep és egy masszív vállrándítás arra, hogy még most is ők döntik be a falakat.
Dave Mustaine szokás szerint olyan magabiztosan vezeti végig a nézőt a negyven év történetén, mintha csupán egy délutáni sétáról lenne szó – csak éppen közben szikrázik a képernyő és zúdul a történelem. A film nem csak visszanéz: premierben végighallgattatja a Megadeth című utolsó stúdióalbumot, track-by-track kommentárral, Mustaine morgós, szarkasztikus, mégis különös mód meghatott hangján. Egy este, ahol a múlt és jelen összeér, és ahol a Megadeth saját maga adja meg a végső felütést a történetnek.
A frissen kiadott dalok (I Don’t Care, Tipping Point) alapján a zenekar nem puhult, inkább még jobban ráfeszít az örökségére: feszes, maró, nyers és teljesen egyértelműen Mustaine-ízű. A bónusz Ride The Lightning újragondolása pedig olyan önironikus gesztus, amit csak olyan zenész enged meg magának, aki már rég túlnőtt a saját legendáján – és pontosan tudja, mit jelent visszanyúlni a gyökerekhez egy búcsúlemez előtt.
A Megadeth végső fejezete hangosan robban, nem könyörög meghatottságért, és még a popcorn is rángatózik tőle. A Behind the Mask így válik egyszerre dokumentummá, rituálévá és tiszteletadássá: egy filmé, amely nem csupán lezár egy korszakot, hanem még egyszer felkapcsolja a villanyt és megmutatja, honnan indult ez az egész őrület.