hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. március 21. hétfő   13:27
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Adler’s Appetite
2005. február 13., Budapest Wigwam

  Sokan még elő sem tudták hívni a tavaly júniusban készült Steven Adlerrel közös fotókat, máris itt járt újra a korábbi Guns N Roses dobos, és csapata. Az a koncert állítólag frenetikusra sikerült, ennek fényében kicsit meglepő, hogy nem lógtak úgy az emberek a tiszteletbeli indiánsátor képzeletbeli csillárjáról, mint a nyáron. Persze, tudom, hogy a vasárnap este messze nem a legideálisabb időpont a rock n rollra, de a teremben sűrűn felbukkanó veszkó-csizmák, fejkendők, HD szerelések, colorok, és a leopárdmintás cicanadrágok jelezték, hogy egy igencsak értő publikum várja kiéhezetten az aznapesti glam/sleaze adagját. Különböző reptéri problémáknak köszönhetően kicsit csúszott is a produkció, amelyet már a beállás alatt is heves Adler-Adler kórus fogadott.
  
  Azonban egyszer csak elgördült a függöny, és a Rattből kölcsönvett Robie Crane el is kezdte pengetni alaposan betorzított basszusgitárján az Its So Easy kezdő témáit. Annak rendje és módja szerint be is indult a tánc, és persze mindenki igyekezett Jizzy Pearl énekes segítségére lenni, hátha nem jutnak eszébe a lassan két évtizedes sláger sorait. A frontember egyébként igen érdekes jelenségnek bizonyult. Nemcsak a méretes tetoválásaival és egyszerű fekete trikó-fekete farmer kombinációjával, de mimikájával és helyenként feminim beütésű mozgásával is a Cult frontemberét, Ian Atsburyt idézte. Hangjával, ha helyenként nem is tökéletesen, de hozta Axlt, és a jellegzetes, hátradőlve énekelő pózát is megtanulta a kínai demokratának. (Tudom, nem szép dolog ez az összehasonlítgatás, de amint az később látható lesz, a műsor 90%-át GNR dalok tették ki. Másfelől ők is minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogy miért kíváncsiak rájuk az emberek.) Ebből a szempontból a gitáros Keri Kelli volt a legkedvezőbb helyzetben, mert ő Slash szárnysegédjeként tanulgatta a fegyverek és rózsák életművet. Ennek megfelelően hallhattunk egy tökéletes Nightraint, vagyis a híres 75 centes bor dalát. Hát, igen Stevennek talán kicsit fura lehetett, hogy miután annak idején cimboráival nagy nehezen felküzdték magukat a feldolgozásbandák sorából, és nem kellett ezt az olcsó lőrét inniuk, majd stadionokban játszottak, most újra visszatért a kis klubok világába. Ez azonban szemlátomást cseppet sem zavarta, minden szám után hősi pózba vágta magát, és vigyorogva, a haját gondosan megigazítva pózolt a kameráknak. Nem túlcifrázott, de jellegzetes, kolompokat előszeretettel használó játékában még mindig ott a húzás, és még most is olyan utánozhatatlanul görnyed a cucca fölé, mint annak idején. Ugyanez elmondható az elsőként elhangzott, új Adlers Appetite nótára, a 99-ra is, vagyis simán elhittem volna, ha valaki azt mondja, hogy ez a dal akkor született, annak idején. Egyszerű, blues alapú rock n roll, csakúgy, mint a harmadszori nekifutásra elreszelt Suicide, vagy a beszédes című Hollywood. Valószínűleg nem lesznek ezek soha akkori nemzedéki himnuszok, mint mondjuk a Keri effektjeinek köszönhetően baljósan kacérkodó My Michelle, bár a Velvet Revolver sikerét elnézve semmi sem lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy a Stevennel folytatott beszélgetés során kiderült, közel húsz ilyen daluk van, amelyet három nap alatt dobtak össze. Szóval lehet, hogy lesz egyszer AsA nagylemez, de addig, amíg ilyen hangulatosan vezetik elő a Mama Kint, vagy úgy adják elő a Knockin on Heavens doort, hogy wah-wah pedál segítségével az egyik gitár játssza a korábban a háttérénekesnők által szolgáltatott dallamokat(!), addig bánom is én, hogy úgymond a múltjukból élnek. Különben is, akinek a neve ott feszít egy olyan albumon, mint az Appetite For Destruction, annak minden bizonnyal van miből nosztalgiázni.

  Például a Sweet Child Of Mine alkalmával, amely talán a legnagyobb tetszést aratta, hogy egy kis hiba azért volt a bevezető riffben. Sebaj, hiszen egy interjú alkalmával Slash kifejtette, hogy a Sweet Child egy próbatermi viccnek indult. (Ahhoz képest) Nagyon meglepődtem még a Civil War felbukkanásán, de körülbelül ennyire örültem is neki, csakúgy, mint mindannyiunk jóbarátjának, Mr. Brownstone-nak. Az Its So Easy mellett talán ebben a nótában volt a legnagyobb szükség az előttem sajnos ismeretlen másodgitárosnak, aki ugyan igen ügyesen riffelgetett, de Keri Kelli elképesztő rückwertz kacsázásai, és térden állva eleresztett szólói mellett csak egy kisegítő road benyomását kelltette.
  
  Kelli egyébként rögtönzött rock-történelem leckét is adott a pengetőért küzdő tanítványoknak, ugyanis szinte észrevehetetlenül csempészte Hendrix Voodoo Chile-jának kezdőtémáját a Rocket Queenbe, ahol Jizzy láthatóan és hallhatóan igencsak kitombolta magát Axl sikolyainak segítségével. A történelem-lecke az akusztikus blokkban folytatódott, ahol egy poénkodás közepette csapot a Heart Magic Manjének riffjébe az első számú Tracii Guns hasonmás. Ezekben a nyugodtabb percekben egyébként az I used to love her, és a Patience hangzott el. (Mit meg nem adtam volna egy One In a Millionért, de úgy látszik, ez a szám vélhetően örökre a Lies korongra lett mumifikálva.) A Welcome to the Jungle azért kisimította a ráncaimat, a Robie Crane vezénylésével előadott AC/DC klasszikus, a Sin City alatt pedig már az államat illesztgettem a helyére. A basszusgitáros ugyanis úgy idézte meg Bon Scott hangját, hogy velem együtt többen valamiféle fekete-mágiára, vagy szellemidézésre gyanakodtak. Lemertem volna fogadni, hogy ezután egy huszárvágással a Paradise City következik, csak hát megfeledkeztem arról, hogy Dufféknak volt egy Move to the City című nótájuk is. Ezt viszont már tényleg a kissé túlidealizált LA óda követte, azt pedig a vastaps, és a levonulás. Hogy egészen pontos legyek a bárba, és a pulthoz való levonulás, ahol fényképért és autógrammért a sorba álló rajongók bebizonyították, hogy a rock n roll az bizony vasárnap este is rock n roll.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Concerto Music

 programajánló: 
2023. január 28.
F.O. System az Akvariumban
Cimbaliband Remaster koncert, vendég: Csorba Lóci és Maszkura
2023. január 29.
Accept + The Iron Maidens a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Alestorm, Gloryhammer, Wind Rose, Rumahoy
Nightwish, Beast In Black, Turmion Kätilöt
„ Az ám, hazám” 44. HOBO karácsony
Simply Red
Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity
Gary Moore emlékest 2022
Headbanger’s Ball 2022 (Vio-lence, Xentrix, Whiplash, Artillery)
U.D.O., Existance
Royal Republic, Ko Ko Mo
 kiemelt 
Budapesten is fellép Joe Satriani - Earth 2023 Tour keretében
  
Joe Satrianinak a világjárvány miatt számos fellépését kellett elhalasztania

Steve Vai Budapesten
Accept + The Iron Maidens a Barba Negra Red Stage-en
Starset – Horizons Tour – Smash into Pieces Tour 2023
Palaye Royale – Fever Dream European-UK Tour – Yonak
 friss hozzászólások 

Telling Secrets: magyar hátterű csapat bontogatja a szárnyait a tengerentúlon (2)
Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 zagar    those whom the gods detest    revocation    eddie vedder    teurgia    indiana jones    bognár szilvi    metapay    leonardo dicaprio    szerencsecsillag    carpathian forest    twin temple    we bought a zoo    trentemoller    star wars    zsikla mónika    dance or die!!!    lovasi    legion    stefano di battista    wisdom    chrisopher nolan    craig taborn    varg    brutal knights  

r42
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!