lemezajánló [nagylemez]  2005. március 8. kedd   12:21

nincsen hozzászólás

  A Kreator 90-es évekbeli albumai (Renewal, Outcast, Endorama) erősen megosztották a rajongótábort. Senki sem értette, hogy a germán típusú thrash ősatyja hogyan fordulhatott ilyen dallamos, merengős irányba, amely abszolút nem az ő világa. Aztán 2001-ben kijött a Violent Revolution lemez, amely legnagyobb elképedésemre továbbra is fenntartotta a megosztottságot, a rajongók egy része ugyanis nemhogy örült volna, hogy a Kreator újra magára talált, és újra atom-thrash-t játszik, hanem továbbra is finnyáskodtak, hogy ez nem az igazi Kreator, amit ők a 80-as években megismertek, hanem a göteborgi dallamosabb vonulathoz becsatlakozott valamiféle furcsaság. És ha a Violent Revolution-nek (ami szerintem egy csodás kis lemez a maga nemében) ez volt a hatása, vajon mi lesz a sorsa a 2005-ös albumnak, az Enemy Of God-nak, amihez képest a Violent Revolution csak a kezdet?
  
  Mert hát valljuk meg, az Enemy Of God simán beférne bármelyik göteborgi vonalon nyomuló banda repertoárjába, nem csak a dallamosabb jellege miatt, hanem műfajilag is az arrafelé jellemző dallamos thrash/death stílusba lehetne leginkább beskatulyázni. Mille Petrozza-ék tovább haladtak azon az úton, amit a Violent Revolution nyitott meg, ez az új lemez tulajdonképpen az előzőnek egyenes ági folytatása. Sejteni lehetett, hogy most 2005-re valami ilyesmi lemez fog kijönni a Kreator boszorkánykonyhából. A fűszereket tehát már ismerjük, most ismerkedjünk meg magával a végtermékkel (olyan iszonyatosan elcsépelt és szakálas már az új kreáció frázis, hogy direkt azért sem használom! Inkább akkor legyen ez: ez aztán az erőszakos evolúció!).
  
  Kezdésnek a címadó nóta kapásból leszakítja tőből a fejeket, kegyetlenül jó szám, ízig-vérig thrash! A riffek, a dobtémák, a dallam, meg úgy általában az egész dal színtiszta Slayer. Csakis azt tudom elképzelni, hogy Mille Petrozza valami füstös kocsmában összedugta a fejét Tom Araya-ékkal, hogy ti srácok, van valami jó ötletetek? A szólómunka is kitűnő ebben a számban, jófajta keleties ízekkel megbolondítva. Aztán máris következik az Impossible Brutality. Igen meggyőző dal ez is, a kezdeti lábdob-erdőből előtörő riff-rengeteg immár a göteborgi vidékekre repít. Jó súlyos középtempós dal, a közepén óriási Metallica One nyúlással, majd egy jófajta speed-eléssel. Eddig kicsit olyan érzésem van, mintha egy tribute albumot rakott volna össze a Kreator. De ennyire azért nem vészes a helyzet, egyszerűen csak tudják, hogy mi a jó.

  Kiváló dal a Suicide Terrorist, itt is végig kattog a kétlábdob, mint ahogy az összes többi számban folyamatosan. Mille köpködi az agresszív szöveget, remek a gitárok és a dobok játéka, iszonyatosan beindulós dal. Majd következik az egyik legnagyobb kedvencem a lemezről, a World Anarchy. Még az album megjelenése előtt felkerült egy stúdió-videó részlet a netre, amelyen éppen az egyik szám gitár- és dobtémáját játszották fel. Hát azt a riffet, apám! Rögtön dobtam egy hátast tőle a székben, és alig vártam, hogy a lemezen is meghalljam, hogy áll ez majd össze teljes dallá. Hát jelentem így, ahogy a World Anarchy szól. Most már tényleg azt kell hinnem, hogy ama bizonyos füstös kocsmában Tom Araya sutyiban az Angel Of Death demó változatát tartalmazó másolt CD-t csúsztatott Mille Petrozza kezébe, mert a kezdő riff és a sikoltás szinte egy az egyben a Slayer remekműve. Ejnye-ejnye. Bár végül is nem mintha olyan óriási probléma lenne, mert baromi jó téma, csak ilyenkor megragad az emberben, hogy ezt már hallottam valahol. Aztán következik a csodariff, és egy jófajta arcba mászós, üvöltős nóta alakul ki belőle. A vége felé van egy fura, Endorama-s időket idéző, melankolikus, merengős rész, amely szerintem nagyon nem illik bele ebbe a pörgős dalba. De aztán a végső Total chaos takes control üvöltés visszatérít az eredeti kerékvágásba.
  A Dystopia középtempóban hömpölyög, aztán az ízes szóló alatt egy kis teperés, végül egy Dead armies marching on menetelés. Jó dal ez is. A Voices Of The Dead borongós, kimért basszus témával indít, Mille énekel, ez megint csak nem a thrash-Kreatort, hanem a 90-es évek kísérletezősebb időszakát juttatja eszünkbe. Aztán keményít a dal, jelentkeznek a skandináv hatások, de valahogy összességében kilóg a lemezről ez a szám. A Murder Fantasies ismét csak szép darab, zúzós és súlyos headbang-elős részek váltogatják egymást. Külön említést érdemelnek a fantasztikus gitárszólók ebben a dalban, amelyekből az Arch Enemy Michael Amott-ja is kiveszi a részét.
  
  Valahol itt érzem azt, hogy kifogytak az ötletek (vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az igazán jó ötletek) Mille-ből. Az első fele zseniális az albumnak, noha zeneileg meglehetősen szokatlan a Kreator-től (pláne a 80-as évek Kreator-ától!) A továbbiakban viszont kissé leül a lemez, visszaminősül (idézőjelben!) egy átlag göteborgi thrash albummá. A When Death Takes Its Dominion, One Evil Comes A Million Follow, és az Under A Total Blackened Sky tételek még a jobb eresztések közé tartoznak, a Dying Race Apocalypse-t és a The Ancient Plague-t viszont kissé jellegtelennek érzem.
  Kíváncsi vagyok, hogy fogadja a rajongótárbor ezt a lemezt. Zeneileg a Violent Revolution útján haladnak tovább Göteborg felé (sőt, a lemez kapcsán talán már a vízumot is megkapták), de Mille Petrozza jellegzetes acsarkodó hangja és a szokásos Kreator-ös szövegvilág (halál, gyilkolás, pusztítás, politika) tovább viszi a régi hagyományokat is. Külön dicséretet érdemel a gitárosok munkája, remek riffekkel, és legalább annyira remek szólókkal találkozunk a lemez folyamán, tényleg le a kalapot előttük!
  
  Én azt hiszem, hogy igazán kiváló lemez az Enemy Of God, a gyengébb pillanatoktól eltekintve. Remekül megszerkesztett számokkal, szuper szólókkal, kiváló dallamokkal helye van a Kreator történelemben, sőt megkockáztatom hogy a Top 5 Kreator album között van a helye! Én mindenesetre örülök neki, hogy Mille Petrozza-ék ismét thrash metal-ban gondolkoznak, még ha nem is olyanban, ami korábban a védjegyük volt. Igényes, agresszív, lendülettel és energiával teli albumot kaptunk a pénzünkért cserébe, szerintem ez így jó biznisz!
  
  Felállás
  Mille Petrozza: ének, gitár
  Sami Yli-Sirniö: gitár
  Christian Giesler: basszusgitár
  Jürgen Ventor Reil: dob
  
  Kreator: Enemy Of God
  1. Enemy Of God
  2. Impossible Brutality
  3. Suicide Terrorist
  4. World Anarchy
  5. Dystopia
  6. Voices Of The Dead
  7. Murder Fantasies
  8. When Death Takes It´s Dominion
  9. One Evil Comes A Million Follow
  10. Dying Race Apocalypse
  11. Under A Total Blackened Sky
  12. The Ancient Plague

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: