előzetes [koncert]  2005. március 6. vasárnap   17:28

nincsen hozzászólás

  Glenn Hughes 1952. augusztus 21-én született az angliai Cannock városában. Tizenhat évesen már ott is hagyta az iskolát, és különböző helyi csapatokban zenélt. Ezek egyike, a Finders Keepers elnevezésű formáció Trapeze-re változtatta a nevét, és világhírre tett szert. A banda illusztris tagsága (Hughes mellett a leendő Whitesnake gitáros Mel Galley és a 70-es évek végén a Judas Priesthez csatlakozó Dave Holland dobos is tagja volt a zenekarnak) összesen három albumot jelentetett meg, amelyek közül főként a You Are the Music, We´re Just the Band (1972)keltett komoly feltűnést.
  
  1973 júniusában ketten is kiléptek a Deep Purple-ből, nevezetesen Ian Gillan és Roger Glover. A csodálatos hangjáról és virtuóz basszusgitár-játékáról híres Glenn jelentkezett az együttes hívására, visszautasítva az Electric Light Orchestra ajánlatát. Ezzel egy időben David Coverdale énekes is beszállt Ian Gillan helyére, és a Deep Purple alkotóerejének újabb csúcsához érkezett. A Burn album kétségkívül minden idők egyik legjobb Purple anyaga, ahogy az azt követő Stormbringer is lenyűgöző lett. Előtérbe került Glenn Hughes szinte határtalan hangterjedelmének és a frontember David Coverdale-nek az új dalokhoz kitűnően illeszkedő bluesos orgánumának meglepő kombinációja, és a két hang verhetetlen párost alkotott. „David Coverdale kétségkívül nagyszerűen tud üvölteni, de a magas fekvésű részekkel nem boldogult. Ekkor kerültem én a képbe. Úgy gondolom, mi voltunk a tökéletes kombináció” - vallja Hughes.
  
  Hughes ezen kívül egy funkysabb irányba is terelte a Deep Purple-t, ami alighanem az egyik fő oka volt annak, hogy Ritchie Blackmore gitáros 1975-ben elhagyta a csapatot, és megalakította a Rainbow-t. James Gang egykori gitárosa, Tommy Bolin vette át Blackmore helyét, és már az új felállás rögzítette a Come Taste the Band korongot (1975). 1976-ban Bolin heroin- túladagolás következtében meghalt. A tragédia egyben a Deep Purple végét is jelenti. „Tommy volt a legjobb barátom. Mintha a testvérem lett volna” - emlékezik Hughes. „Nem is tudtam, hogy heroinozott. Halála életem legnagyobb megrázkódtatását jelentette”.
  
  A banda feloszlása Hughes vég nélküli utazásának kezdete volt a teljes hard rock és heavy metal színtéren át. Szinte lehetetlen felsorolni az összes zenekart, projektet és mások által készített szólólemezt, amelyen az évtizedek során szerepelt. A sor a Black Sabbath Seventh Star albumától (1986) a KLF Amerikában megaslágerré vált America: What Time is Love számáig terjed, ez utóbbiban a KLF elnevezte őt „a Rock Hangjának”.
  
  Szólóanyagai is hatalmas sikert arattak, kezdve a funky rockos Play Me Outtal (1977), a legendás „Hughes/Thrall” rocklemezen át (amelyet Pat Travers egykori gitárosával, Pat Thrallal készített 1982-ben), egészen az 1994-es Burning Japan Live albumáig. 1995-ben jelent meg a soul-osabb Feel, a nem is olyan távoli múltban pedig a Return of Crystal Karma (2000). A 2001-es Building the Machine-t különleges intenzitás jellemezte, köszönhetően a funk és soul világában tett kirándulásnak, és a korong világszerte határtalanul lelkes visszhangra talált. Legutóbbi szólólemeze, a Songs in the Key of Rock ismét a 60-as és 70-es évekbeli funk rock iránti rajongásáról tanúskodik. „A 70-es években élek. Annak a kornak a ruháit hordom, annak a kornak a zenéjét játszom, és annak a kornak a szelleméhez térek vissza, csak éppen az akkori életstílus csapdáit kikerülve”. Erőteljes tehát a visszakanyarodás Glenn rock and roll gyökereihez. Az albumon Hugyhes védjegyszerű éneke hallható, ötvözve egy régies, mégis friss megközelítéssel, amely magának a Rock and Rollnak a lényegét ragadja meg.
  
  2004 elején Glenn úgy érezte, eljött az ideje egy DVD kiadásának. Egy Los Angeles-i koncertet rögzített, amelyen olyan rajongók előtt játszott, akiket a weboldalán keresztül válogatott ki. A koncertprogram egy utazás Glenn pályáján át, kiemelt szerepben legutóbbi szólólemezével SITKOR). Hallható itt a jellegzetes lélekkel teli ének és a Red Hot Chili Peppers csodadobosa, Chad Smith által ütött feszes funkys ritmusok is. Glenn gyakran mondja: „Engem élőben kell látni ahhoz, hogy az ember teljességgel megértse, amit csinálok”. Az eredmény a „Soulfully Live in the City of Angels”.
  
  2004 tavaszától nyárig Glenn, valamint Chad, JJ Marsh, Dave Navarro és Ed Roth összegyűlt, hogy elkészítsék azt a lemezt, amely Glenn szavaival élve „pályám legátfogóbb albuma”. A dalokat élőben vették fel a stúdióban. A korong mélysége döbbenetes, a dalok roppant erősek, a hangszeres játék és az ének pedig csúcsteljesítmény. „Valóban úgy érzem, ezen a lemezen valami különlegeset sikerült alkotnom. A korong elkészítése számomra alázattal teli élmény volt”. Glenn rajongói, újra és újra hallgatva az albumot, azt az intenzitást és nyers érzést tapasztalják meg, amelyre egyedül Glenn Hughes képes. Oltsd le a fényeket, zárd be az ajtót, és hangolódj rá a Soul Moverre!
  
  Az albumot Glenn Hughes és csapata március 13-án mutatja be az A38 állóhajón, előzenekaruk a The Lizards, amelyben a legendás dobos, Bobby Rondinelli (ex-Rainbow, ex-Blue Oyster Cult, ex-Black Sabbath) és a volt Riot-énekes Marc Dimeo egyesítették erejüket. A belépő ára 5500 Ft, a koncert 20 órakor kezdődik.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: