beszámoló [koncert] 2005. február 26. szombat 16:17
nincsen hozzászólás
szerző: TompiWizo, Rock ’N Roll Stormtroopers 2005 január 29., A38
Pár nappal a UK Subs/Vibrators képviselte brit punk-élvonal nagyszerűen sikerült erődemonstrációja után ugyanezen műfaj német verzióját mutatta be a Wizo. A két buli között volt azonban egy aprócska különbség, hiszen míg a Subst pedig már sokadszorra, Knox vezette Vibrátorokat pedig most láttuk először idehaza, addig a Wizo búcsúturnéjának keretében fektette két vállra az A38 közönségét. Jó volt látni az igencsak a sok ismerős arcot a szerdai buliról, mondjuk ugyanez nem mondható el az elő-zenekarról
A név, és a rettenetesen idióta promóciós-fotók alapján már sejthető volt, hogy a Stormtrooperst vétek komolyan venni. Egy meglehetősen ócska és régi trükkel igyekeztek maguk mellé állítani a közönséget, elsősorban annak is a részegebb felét. A nyolcvanas évek sör-thrash csapatait idéző farmermellény és felvarró gyűjtemény vonzotta a tekinteteket, és ezzel együtt a nézőket is. Zene ürügyén, pedig különböző slágerekből lopkodtak riffeket, témákat. Hallhattunk pár taktust a Johnny B. Goode-ból, és a Clash City Rockers-ből, mindezt Hanging Out With The Boys, vagy Wasting My Time On You címmel. Az ismerős hangokra néhányan táncra perdültek, vagy megcsodálták a lángoló cintányért. Produkciójukat értékelhetném úgy is, mint egy újabb bizonyítékot arra, hogy német humor nem létezik. Szerencsére, föllépett az este folyamán egy banda, amelyik rácáfolt
A Wizo ugyanis egy igen ötletes poénnal lépett színpadra, sírásónak öltözve, egy Wizo feliratú koporsót cipelve, mindehhez Mozart Requiemét választva kísérőzenének. A fejfára természetesen a csapat jelképének számító malac volt kifeszítve, Axel pedig WC-kefével szórta a szentelt vizet az első sorokra. Szerintem még azok is sírva röhögtek, akik eddig esetleg szomorúságában hullatták a könnyeiket, de se szomorkodásra, se mókára, nem hagyott időt a trió, mert azonnal bele is kezdtek a valóban fejlövéssel felérő Kopfschussba. A hangzás ugyan nem volt valami pengeéles, de a hangulattal és a hangerővel semmi probléma nem akadt, így egy igazi dajcspank örömünnep vette kezdetét. Ennek az örömünnepnek feltűnően sokan akartak részese lenni, és a színpadon kívánták kifejezni az együttes iránt érzett szeretetüket. Ezek a jelenetek, -hogy úgy mondjam- tragikomikusan sültek el, hiszen a stagedive-ot Magyarországon úgy fogják föl, mint a pódiumon történő ökörködést, jópofizást. A biztonsági feladatokkal megbízott Rock N Roll Stormtroopers énekes pedig enyhén szólva sem volt a helyzet magaslatán, mikor egy-két renitenst vissza kellett volna tessékelnie a pogózók alkotta katlanba. Még jó, hogy ez a Wizo-t nem zavarta ennyire, és ők továbbra is azzal foglalkozztak, hogy megdörrenjen a Diese Welt, a RAF, vagy hogy odapörköljön a Klebstoff, a Tod im Freibad és az összes többi közönség-kedvenc, sőt még a Metallica For Whom The Bell Tolls című nótáját is előkapták, sajnos nagyon rövid időre. Látvány szempontjából sem teljesítettek rosszul, a dobos apait-anyait beleadva csépelt, a hatalmas termetű basszusgitáros, pedig a legváratlanabb pillanatokban tűnt fel a legkülönbözőbb helyeken, míg Axel megállás csavarta ki azokat a hamisíthatatlan wizo-s dallamokat. Mindezek alapján joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy miért nem lett belőlük világszerte híres zenekar, mikor például a szintén németül éneklő Artzte, és a Toten Hosen elérte mindezt. Talán azért, mert soha nem is akarták ezt a fajta hírnevet? Esetleg azért, mert ami szívükön volt, az a számaikban is megjelent? (Ez utóbbi miatt a Wizo ellen indított perek lajstroma majdnem olyan tekintélyes, mint az együttes diszkográfiája.) Vagy azért mert olyan komoly témákkal is foglakoztak, mint a halál, az elmúlás, és nem csak azzal, hogy hip-hip-hurrá? A válasz közömbös. A lényeg az, hogy volt egy Wizo, amelyik utolsó disznó módjára magasról tett az ósdi és unalmas szabályokra. Különböző akcióikat ismerve azonban nem lennék meglepve, ha ez a búcsúturné is egy tréfa lenne, és csak azért is visszatérnének pár évnyi polgárpukkasztás erejéig