lemezajánló [nagylemez] 2005. február 23. szerda 15:45
nincsen hozzászólás
szerző: AndrásJean Michel Jarre: Aero Warner
Első blikkre rengetegféleképpen lehet értékelni Jean Michel Jarre legutóbbi, újrarögzített régi és új dalokat tartalmazó cd/dvd kiadványát. Lehet ez izgalmas zenei kísérlet éppúgy, mint ötletes válogatáslemez, esetleg épp az ötletek hiányából eredő szünetet kitöltő időhúzó kiadvány, vagy ügyes marketinghúzás, amivel még egy bőrt lenyúznak a rókáról. Spekuláció helyett azonban sokkal érdemesebb betenni a lejátszóba és meghallgatni.
A különleges formátumú tokban egymásra téve találjuk meg az Aero cd-t és dvd-t. Gyárilag a kompaktlemez van felülre csomagolva, de az elsőrendű célközönség így is az 5.1-es hangfalszettel rendelkezők tábora, s a kiadvánnyal kapcsolatos rosszmájú gondolatok is akkor kezdenek igazán és véglegesen halványodni, amikor a dvd-t kezdjük hallgatni. Aztán az emlékük is szertefoszlik, meglehetősen hamar, bőséges teret hagyva a muzsikának, ami pedig kényelmesen be is tölti azt. Bizony, még az is kapkodni fog a levegő után, aki első ránézésre csak rálegyintett az Aeróra, mondván, minek neki a (majdnem) fél Oxygene és a (majdnem) fél Equinoxe album egy lemezen, néhány további ismert és alig pár új felvétel társaságában, amikor a teljes nagylemezek is rendelkezésre állnak. Az Aero ugyanis szó szerint újabb dimenziókba helyezi a klasszikus tételeket, egyértelművé téve a sejthetőt: ezeket a dimenziókat (az 5.1-es és a dts hangzást) a zenében Jarre-nak találták ki. Még a sokat hallott fülek számára is komoly élményeket garantál ez az album, s nem csak a jól sikerült, a helyüket még így, a klasszikusok között is megálló (persze azok szintjéhez azért fel nem érő) dalok révén. Ebben a formában ugyanis minden egyes régi tétel is az újdonság erejével hat az eredetiben is bődületes hatású felvételek újravett változatai a hat membránba bújva nem úgy teljesednek ki, ahogy arról mindig is álmodtunk, hanem úgy, ahogy álmodni sem mertük. Ráadásul az innen-onnan összeválogatott és a frissen komponált tételek minden elvárást felülmúlva egy tökéletesen zökkenőmentes, egybefüggő albummá állnak össze, amelyet még az eredetiket tartalmazó régi lemezek alapos ismeretében sem lesz nehéz önálló darabként hallgatni és megszeretni. Ezt a folyamatos élményt hivatott elmélyíteni és gazdagítani a dvd-lemez képsávja is, amelyen végigkísérhetjük a lemezt hallgató Anne Parillaud szemeiben tükröződő érzelmeket a képernyőt betöltő szempár az utolsó mozzanat, amely teljessé teszi a lemez szinte hipnotikusnak mondható hatását. Aztán ha végképp az album bűvkörébe kerültünk (így lesz), elő lehet venni a szupersztereó hangzású cd-t is a tokból, s egy discman segítségével úton-útfélen velünk lehet az Aero, szinte soha nem kényszerülünk lemondani róla.
Hogy most akkor kísérlet vagy különleges válogatáslemez-e az Aero esetleg valami egész más? Tulajdonképpen lényegtelen, mert mindnek nagyszerű önmagában is az. Egy különleges, újdonságértékkel bíró album, ami ugyanúgy alkalmas elmélyült hallgatásra, mint egy kiadós pihenés hátterének, sőt: valójában szinte észrevétlenül mindkét célt egyszerre szolgálja. Ha felteszi az ember és hanyatt dől ejtőzni, perceken belül úgyis elmerül a zenében és másra sem tud majd figyelni, egyúttal viszont akkor is kipihenten áll fel a végén, ha már eredetileg is az odafigyelő fülelés szándékával tette a lejátszóba a lemezt. További szószaporítás helyett fogalmazzunk a lehető legegyszerűbben, úgyis ez árulja el a legtöbbet: valódi Jarre ez az album.
15:45
