beszámoló [fesztivál]  2005. március 11. péntek   17:13

nincsen hozzászólás

  A VilágVeleje Fesztivál hatodik évéhez érkezett, így nem is csoda, ha mindenki nagy várakozással figyelte az idei programot. Idén sajnos csak a harmadik napon, szombaton jutottam el a Gödörbe. Az első fellépőt, a Beat Dis-t már jól ismerhetik a magazin hűséges olvasói, őket szinte minden Anima-koncerten megkapjuk „bónuszkén”. Mostanában a Genetik Gift című, néhány hónapja megjelent lemezüket reklámozzák. Alapvetően a dub és a trip hop műfajok elemeit tartalmazó zenéjük most is sok érdeklődőt vonzott a színpad elé. A szokásos kemény magon kívül a másik két fellépő zenekar rajongói is kíváncsiak voltak erre a nyugodt, mégis táncra csábító zenére, és a színesbőrű énekesnő különleges hangjára. A ColorStar meg még mindig az ország egyik legígéretesebb zenekara. Sikeresek, eredeti zenét játszanak, és változatlanul elmondható, hogy mégsem szálltak el maguktól. Most is, mint az összes koncerten, szerényen tették a fiúk a dolgukat. Azt hiszem, az ő legfőbb céljuk nem a népszerűség elérése minden áron, hanem a közönség (és persze önmaguk) szórakoztatása. Volt nagy tömeg, tánc, lökdösődés, füst, szóval minden, ami egy ilyen koncerthez hozzátartozik. Igazi tömegpszichózis.
  
  Az Anima Sound Systemre másokkal együtt nagyon kíváncsi voltam, és bevallom, egy kevés előítélettel vártam őket. Gondolom már senkinek nem kell elmondani, hogy Juci kilépett, és a zenekar talált egy új énekesnőt, Julit. A legtöbbünket (de főleg a fiúkat) lehangolta a hír. Megjelent viszont a zenekarban egy új hang, egy londoni mc, Jez Thompson személyében. Mivel nem voltam ott az új formáció első budapesti megmutatkozásán a PECSÁ-ban, nem igazán tudtam, mit várjak. A koncert vegyes érzelmeket keltett bennem. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy lezárult egy időszak a zenekar életében. Immáron a második. S most itt a harmadik fejezet. Teljesen megváltozott az arculatuk, ami valakinek jó hír, másoknak meg nem. Bár nem voltam kifejezetten Juci-rajongó, nekem is hiányzik az a lelkesítő közvetlenség, fáradhatatlan játék, amit ő a színpadon művelt. A zenekar részben neki köszönheti mostani népszerűségét, meg persze a pörgős, eklektikus zenének. Ezzel szemben most teljesen háttérbe szorult a női énekhang, amolyan aláfestéssé. Juli fent volt ugyan a színpadon, de alig vett részt a koncerten. Helyette Jez kapott nagyobb szerepet, így a magyar nyelvű számok eleve kiestek a repertoárból. Az olyan dalok, mint a „Tekerd meg és táncolj” értelmét vesztették. Kicsit olyan volt a hangulat, mintha egy külföldi zenekar tisztelte volna meg a Gödör közönségét. Ezt erősítette Jez többszöri felkiáltása, amikor az összegyűlteket úgy üdvözölte: Hello Budapest!. Mindenesetre jó fej srác, és ha másképpen is mint Juci tette anno, de tud hangulatot csinálni. S idővel biztosan tökéletesen bele is nőnek majd az Anima szerepbe mindannyian, mikoris már zsigerből fog jönni minden. Néhányan a közönség soraiban azért lázadoztak, nem voltak hajlandóak erre az új Animára bulizni, de azért a többség úgy látszott jól érzi magát. Az első sorokban sokan szinte már extázisba esve tomboltak, megvolt tehát a kellő hangulat. Látszik, hogy nagyon felkészültek. Új korszak kezdődött a zenekar életében, egy olyan új, amely talán még messzebb vezethet, mint az előző. És reméljük így is lesz.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: