beszámoló [koncert]  2025. április 24. csütörtök   07:57

nincsen hozzászólás

  2025. április 6-án a Dürer nagytermét csordultig megtöltötte a belga Hooverphonic trió. Az estének nem csak az adott különlegességet, hogy egy vonós négyessel egészítették ki a hangzást, hanem hogy az aktuális turnéjuk nem a tavaly megjelent, Fake is the New Dope című, 14. albumukat hivatott elsősorban promotálni, hanem egy évforduló köré rendeződött.
  
  A több tagcserét túlélő, 1995-ben alakult csapat idén 30 éves, de mégis a legsikeresebb albumuk megjelenését tartják fontosabb dátumnak az életükben, ezért a The Magificent Tree Tour az azonos című korong 25 éves jubileumát ünnepli. Ennek egyik állomása volt az ikonikus buli helyszín, ahová minden jegy elkelt, mutatva, hogy az érdeklődés nem lankad az alternatív rock és az elektronikus zene keveredésére.
  
  Előzenekarként a Slow Pilot kapott lehetőséget a közönség bemelegítésére. A viszonylag friss csapat a második albumát adta ki, amiben a 80-as évek nosztalgikus hangzásvilága keveredik az elektronikus modern elemekkel. A Falling Off The Earth részben az énekes, gitáros, Pieter Peirsman munkája, aki a helyi kórházban dolgozott éjszakánként, ahol a hosszú, csendes folyosók látványa és érzelemvilága inspirálták az új dalok megírására. Elmondása alapján az élet mélysége érintette meg leginkább.
  
  Az átszerelést követően nagyjából egy gombostűt sem lehetett leejteni a teremben, ami szokatlan élmény volt egy olyan zenekar esetében, amelyik nem elsősorban a fiatal korosztályt célozzák, de láthatóan megmozdultak a középkorú rajongók is. Nem volt a serdülőkre jellemző fülsüketítő sikítozás, de a maguk módján szépen együtt éltek a zenészekkel.
  
  Annak ellenére, hogy a csapat 2021-ben Belgiumot képviselhette az Eurovíziós Dalfesztiválon, és léptek fel hazájukban a foci Európa bajnokságon is, az utóbbi időkben kevesebbet hallottunk róluk. Több énekesnővel dolgoztak az elmúlt 30 évben, de a közönség nem reagált annyira érzékenyen a frontember változásokra, hogy az problémát jelentsen a zenekarnak. Geike Arnaest 2020-ban tért vissza egy kisebb vargabetűt követően, de látszólag most egységes hangulatban énekelt a fiúkkal.
  
  A dalokkal nem fukarkodtak ezen az estén sem, mert több, mint 20 nótát szólaltattak meg. A koncert elején a basszus a hátsó traktusban kifejezetten fülsértően szólt, és hálás vagyok annak a hölgynek, aki ezt vagányan felkiabálta a színpadra. Ezt követően ezzel már nem volt probléma. A vonósok egy igazán különleges hangulatot adtak hozzá az estéhez, ahol elhangzott többek között a 2 Wicky, a No More Sweet Music, a Badaboum, a Waves, az Amalfi és a Romantic is.
  
  A levonulást követően lehetett arra számítani, hogy a tömeg nem hagyja, hogy rááadás nélkül vonuljon le a csapat, ezért még négy dallal emelték a hangulatot, hogy senki sem távozhasson elégedetlenül. A Strange Effect és a Wrong Place is jó választás volt a lezáráshoz.
  
  A tömeg lassan oszladozott, átbeszélték még a kertben, a színes izzók fényében, kit milyen benyomások értek. Ezért szeretem ezt a helyet. Van tér szabadnak lenni…

Kulcsszavak:
  hooverphonic     slow pilot 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás