interjú [külföldi hangok]  2005. február 9. szerda   14:40

nincsen hozzászólás

  A Sick Of It All első magyarországi bulija mellett kétségkívül a Madball budapesti koncertje volt az év hazai hardcore eseménye. A nagyszerűen sikerült fellépés előtt az A 38 éttermében beszélgettünk Freddy Cricien énekessel csapata jelenéről, múltjáról, és jövőjéről
  
  Mindenekelőtt azt szeretném megkérdezni, hogy mi volt ez a sok félreértés a turné körül? Sokáig az a hír járta, hogy az egész európai körút elmarad
  Először is szeretném leszögezni, hogy mi sosem gondoltuk, hogy elmarad ez a turné. Jó ideje készültünk már rá, hónapokkal ezelőtt vettük meg a repülőjegyeket például, és elég szomorú, hogy már nem először hallom ezt. Ez az egész félreértések sorozatának, és az egyenes párbeszéd hiányának köszönhető. Szárnyra kaptak mindenféle híresztelések, amiből aztán bizonyos személyek azt a következtetést vonták le, hogy a turné elmarad. Mi is később értesültünk erről, és sietve igyekeztünk mindenki tudtára adni, hogy a Madball valóban játszani fog Európában.
  
  Végül is miért nem jött el az H2O?
  Ez csak egy ötlet volt, amiről egymás között beszélgettünk. Konkrétumokról sosem esett szó, senki nem mondta biztosra, hogy ők fognak játszani előttünk, egyszer csak ezek a tervek nyilvánosságra kerültek, és ezért most mindenki azt hiszi, hogy az H2O visszalépett, meggondolta magát. Erről persze szó sincs, egyszerűen nem tudtak időt szakítani erre a turnéra.
  
  Az idén megjelent a NYHC című EP-tek a Thorp Recordsnál. Mesélnél kicsit róla?
  Ez egy kis kiadvány, négy nótával, csak a turné miatt jelentettük meg. Nagyszerű képet ad arról, hogy mit tud az a négy ember, akik ma a Madballban játszanak.
  
  Ezt az EP-t, és egy Best Of válogatást nem számítva a 2000 óta nem adtatok ki stúdiólemez. Mikorra várhatjuk az új Madball dalokat?
  Azonnal nekilátunk az új albumnak, amint visszatérünk erről a turnéról. Egyébként az EP mellett más egyéb projectekben is érdekeltek voltunk, Hoya-nak és nekem például itt volt a Hazen Street, de mostantól tényleg minden időnket a Madballnak fogjuk szentelni.
  
  Milyen lesz az új lemezetek? Valahol azt olvastam, hogy olyan lesz, mintha a Hold It Down folytatása lenne.
  Hogy milyen lesz?
  Madball! Száz százalékosan Madball! (nevet) Nem szoktunk ezen agyalni, de mivel felnőttünk, és egy csomó mindenen keresztülmentük, korábbi anyagainkhoz képest mindenképpen érettebb lesz, az, biztos. Ezt mindenképpen tükröznie kell a zenének, de van egy bizonyos hangzás, vannak bizonyos stílusjegyek, amiket az emberek hallani szeretnének a Madballtól, és ezt abszolút megértem, úgyhogy egy olyan lemez lesz ez, amit a rajongók hallani akarnak. Igazi, súlyos, vérbeli Madball lesz, amely megidézi minden korszakunkat, lesz benne egy kis Hold It Down, egy kis Set It Off, magunkat adjuk majd rajta.

  Korábban négy lemezt jelentettetek meg a Roadrunner Recordsnál, akikre elég sok banda, például régi ismerőseitek, az Earth Crisis is sokat panaszkodott. Ti elégedettek vagytok velük?
  A Roadrunnerrel nekünk semmilyen konfliktusunk nem volt, ami szerződést elénk raktak azt aláírtuk, mert akkor azt tűnt a legjobbnak, és ők maguk is tartották ehhez magukat. Az első két lemezünknél nagyon sokat segítettek, gondolok itt különösen a sajtóra, és az európai terjesztésre. Ideát sokkal olajozottabban is működtek a Madball promociós dolgai, mint odahaza, Amerikában. De ha most visszagondolok, és megnézem milyen szerződést írtunk alá 1994-ben, mikor kijött az első albumunk, akkor csak fogom a fejem, és csodálkozom, hogy, hogy tudtunk leszerződni hat vagy hét lemezre. Ez lehetett a probléma az Earth Crisis-szal is, sok éves kemény, kompromisszummentes munka után jelentkezett náluk is a legnagyobb, viszonylag független, súlyos zenékkel foglalkozó kiadó, és segített, hogy a zenekar egy szinttel feljebb lépjen. Csak miután ők egy metal kiadó, nem igazán tudták, hogy mit is kéne a hardcore bandákkal kezdeniük. Mindezek ellenére sem bánom, hogy leszerződtünk hozzájuk, de ma már egész más feltételek mellett tennénk ezt.
  
  Márciusban ugyanitt lép fel a bátyád, Roger Miret vezetésével az Agnostic Front. Ők most jelentették meg új lemezüket, az Another Voice-t, Ti is új lemezre készültök, úgy gondolom ez egy nagyszerű apropó egy AF/Madball koncertsorozathoz
  Hát, igen ez tényleg remek lenne, de várunk még ezzel egy kicsit. Egyszer biztos játszunk még együtt, de keressük a megfelelő alkalmat, és a megfelelő időt. Azt akarjuk, hogy ez tényleg különleges legyen. Tudod, mindkét banda a maga útját járja, mindannyian csináljuk a magunk dolgait, de most már nincs szükségünk egymás segítségére. A kezdeteknél ez nem volt így, akkor nagyon is kellett a segítségük.
  
  Egyébként hogy tetszik az Another Voice?
  Nagyon jó lett szerintem. Benne van az a sajátos Agnostic Front íz, ugyanakkor egészen modern, újszerű dolgokkal keverték ezeket.
  
  Nyolc éve már jártatok Budapesten. Emlékszel arra a koncertre?
  Persze. Az egy őrült buli volt, emlékszem, nagyon sokan voltak. Utólag visszagondolva, sajnálom is, hogy akkor nem néztünk körül, mert most sétáltunk egy kicsit, és meg kell, hogy mondjam, ez az egyik legszebb európai város, amit valaha láttam. Ezt nem csakúgy mondom, mert tény, hogy nagyon szeretem a különböző kultúrákat, de nagyon nehéz engem lenyűgözni bármivel is. Nyolc éve nagyon pörögtünk még, jöttünk, játszottunk, pakoltunk, és már mentünk is. Azóta egy kicsit lehiggadtunk
  
  Ez alatt a nyolc év alatt felnőtt egy új generáció, és ma már a hardcore is egészen mást jelent, mint akkor. Te hogyan látod a mai hardcore színteret, ahol már túlsúlyban vannak azok az együttesek, akik zeneileg közelebb állnak a metalhoz, mint az oldschool hc gyökerekhez?
  Ez már régóta a levegőben volt. Korábban is voltak csapatok, akik erőteljes metal hatásokkal rendelkeztek, úgyhogy várható volt, hogy ez előbb vagy utóbb be fog következni. Ez a crosssover dolog egyáltalán nem új, csak most még brutálisabb zenék kezdenek betörni a színtérre. De nem gondolom, hogy ez rossz, sőt kifejezetten szükség van rá, hogy minden zenekar megtalálja a maga stílusát. Mennyire unalmas volna, ha minden banda úgy szólna, mint, az Agnostic Front, vagy a Madball, nem? Nagyon sokat tanultunk a Fronttól mi is, ahogy mindenki, de idővel mi is megtaláltuk a magunk hangját. Az viszont nagyon fontosnak tartom, hogy ha valaki hardcore-nak nevezi a zenéjét, akkor annak valahogyan, teljesen mindegy, hogyan, de kapcsolódnia kell az igazi, old school hardcore gyökerekhez. Mert ma már sokan csak úgy öltözködnek, mint a hardcore-srácok, és közben metalt játszanak.

  Van esetleg kedvenced az újabb, metalosabb hangzású bandák közül?
  Nemcsak azért, mert Jamey Jasta a barátom, de a Hatebreed-et nagyon szeretem. Ők egy tökéletes példa arra, amit az előbb mondtam. Rettenetesen súlyosak, mégis Jamey személye, és néhány zenei elem miatt nem is lehet kérdéses, hogy a Hatebreed egy hc csapat. De említhetném az Earth Crisist is, nagyon sokan hajlamosak elfelejteni, hogy Ők már régen is elég metalosan szóltak, szóval egyfajta alapja volt az Ő zenéjük a mai hc divatnak. Nagyon sok más zenekar is van, de jobban oda kéne figyelnem rájuk, jobban bele kéne ásnom magam a zenéjükbe, hogy igazán képben legyek.
  
  Ha már szóba hoztad a Hatebreedet, nálatok játszik az első dobosuk
  Ó, igen, hát Rigg egy nagyszerű dobos. Néhány éve játszottunk együtt, akkor haverkodtunk össze. Aztán mikor különböző személyes ügyek miatt elváltak az útjaik, mi lecsaptunk rá, és elhívtuk a Madballba, és most már nyugodtan mondhatom, hogy beilleszkedett közénk. Most Mitts személyében végre új gitárosunk is van, mert amióta Matt Henderson elment, nem igazán találtuk senkit, akire ugyanolyan családtagként számíthatunk, mint annak idején Mattre. Ami nagyon fontos, hogy mindketten szenvedélyesen szeretik ezt a műfajt.
  
  Lenne egy kérdésem, ami lehet, hogy kellemetlenül fog érinteni, ha gondolod, ne válaszolj rá. A korábbi kiadótok chat oldalán valaki megkérdezte Tőled, hogy játszanál-e a 25TaLife-fal. Erre akkor kategorikusan kijelentetted, hogy nem. Úgy tudtam, régen jóban voltatok Rickkel
  Úgy hiszem, válaszolnom kell. Évekkel ezelőtt mindenkivel jó barátságban voltunk, így a 25TaLife-fal is. Hordtuk a pólóikat, támogattuk egymást, ahogy csak tudtuk. Ricket is már nagyon régóta ismerjük, rengeteg közös ismerősünk van, de sajnos elváltak útjaink, olyan személyes jellegű problémák miatt, amivel nem szeretném bemocskolni a nevét senkinek. Ez nem az én stílusom. Az ilyesmit szerettem szemtől szemben megbeszélni. Maradjunk annyiban, hogy megszakadt egy barátság. Semmi rosszat nem kívánok neki, ilyesmiről szó sincs, arról van szó, hogy Ő egy egészen más személyiség, mint mi vagyunk, ezért kezdtünk eltávolodni egymástól. Többen kérdezték már, hogy mikor játszunk majd együtt, és azért mondtam, hogy soha, mert nem láttam értelmét, hogy pont velük játsszak.
  
  Hoyának volt egy hip-hop projectje, a Bitch. Létezik még?
  Ez egy nagyon régi történet már, legalább annyi ideje csinálja már, mint a Madballt. Egy nagyon jó ötlet volt egyébként, de ez tényleg csak szórakozás számára, most például félretette a Madball és a Hazen Street miatt, de biztos vagyok benne, hogy egy nap valaki kiadja majd a Bitch dalait.
  
  A hangzásotokat korábban eléggé meghatározta a rap és a hip-hop. Ma is hallgattok még ilyen zenéket?
  Mindig is hallgattunk, még akkor is, ha ma egy óriási divat lett az egészből. Én például gyerekkorom óta hallgatok hip-hop bandákat. Valahol természetes hogy hatottak ránk ezek a zenekarok, hiszen ahogy mi, hardcore arcok, ők is az utcán nőttek fel, ennél fogva egy nyelvet is beszélünk. Ezért egy nyitott hc arc, és egy nyitott hip-hop rajongó nagyon hamar megérti a másikat. Persze vannak különbségek, a hardcore tele van energiával és agresszióval, a rap ezzel szemben sokkal visszafogottabb, nyugodtabb zene.
  
  A mai rapperek közül van valaki, akit nagyra becsülsz?
  Hát elsősorban én a régebbieket hallgatom, de Jay-Z-t nagyon tisztelem. Tíz éve megvan a saját kialakult stílusa, és keményen megdolgozott azért, hogy ma kiadója lehessen például
  
  (Itt Royce, a Madball turnémenedzsere Freddy-be fojtotta a szót, és igen határozottan közölte, hogy pár perc múlva jelenése van. Erre Freddy csak legyintett.)
  Van valami probléma?
  Ó nem, nincs semmi baj, Ő csak a turnémenedzserünk Royce. Vele aztán nincs semmi probléma, ha lenne, nem dolgozna velünk.(nevet) A Madball ugyanis egy család, és nemcsak a zenészek a tagjai, hanem mindenki, aki csak segít nekünk, vagy tesz értünk bármit is. De ez így van a kezdetek óta. Volt néhány kívülálló a csapat tagja, ez tény, de az eredteti felállást, például kizárólag barátok alkották, ismertük egymást az Agnostic Front koncertekről. Az a jó, hogy most ugyanezt érzem, Rigg és Mitts ugyanúgy a család része lett, ugyanolyan haver most mindenki, mint annak idején mikor gyerekkorunkban megalapítottuk a zenekart.

  Hány éves voltál akkoriban?
  Lássuk csak, tizenkettő voltam, amikor az első 7 lemezünk megjelent. Gyorsan összecsaptuk azt az EP-t, még régebbi AF számok is voltak rajta. Igazából a bátyám és Vinnie (Vinnie Stigma, AF gitáros) bíztatott rá. Akkoriban ugyanis már rendszeresen felléptem velük egy-két dal erejéig, és akkor jöttek az ötlettel, hogy csináljak egy 7 lemezt, csak a móka kedvéért. Nem volt éppen átlagos, hogy egy gyerek hardcore-t énekeljen, és csak úgy, kíváncsiságból kipróbáltuk. És nagyszerűen sült el, emlékszem oltári büszke voltam, mutogattam is mindeniknek az albumot. Igazi gyors, punkos oldschool hardcore volt, és úgy kiabáltam, ahogy a tüdőmön kifért. (nevet) Semmi célom nem volt vele, egyszerűen jólesett. Nem gondoltuk, hogy bárki kíváncsi lesz rá.
  
  Hol volt az első Madball koncert, a CBGB-ben?
  Nem, volt egy hely, azt hiszem Streets volt a neve. Mindez 1989-ben történt, mikor elmaradt egy Agnostic Front buli, mert ketten közülük nem tudtak eljönni. Roger bőgőzött, én énekeltem, Vinnie Stigma gitározott, és Willy (Willy Shepler, első Madball dobos) dobolt. Igazából csak később gondoltunk vissza úgy rá, mint az első Madball koncertre, sokáig nem is léptünk fel utána, csak 92, 93 tájékán. Ekkor vettük fel a második lemezünket, a Droppin Many Suckers-t.
  
  Volt egy másik emlékezetes fellépésetek, de ez a már a közelmúltban történt. Arról a New York-i koncertről beszélek, ahol rajtatok kívül fellépett még a Sick Of It All, és a Skarhead. Ennek bevételéből fedezted az óvadékot, hogy elkerüld a börtönbüntetést.
  Igen, ez egy nagyon nemes gesztus volt a színtértől, nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok nekik ezért, még ha a börtönt nem is úsztam meg. Elég nagy bajban voltam, ki kellett fizetnem a perköltséget például, és fogalmam sincs, honnan teremtettem volna elő ennyi pénzt. Ez a koncert megint csak a bátyám ötlete volt, Ő valahol sejtette, hogy egyedül nem tudok majd kimászni ebből a gödörből, amibe teljes mértékig a saját hibámból kerültem.
  
  Mi volt a bűnöd tulajdonképpen?
  Illegális fegyverviselés. Hat hónapot kaptam, ugyan jó magaviseletért korábban szabadlábra kerültem, de még ma is próbaidőn vagyok, ez az utolsó évem. Sokkal rosszabbra is fordulhatott volna minden, mert végül is hat hónap az nem olyan sok idő, egy nagyon jó ügyvédem van, aki mindezt kiharcolta nekem. Úgy fogom fel az egészet, mint egy leckét az élettől, és óriási szerencsének tartom azt, hogy senkinek nem lett bántódása, és senki nem halt meg ennek a csúnya történetnek az eredményeként.
  
  Korábban már említetted a Hazen Street nevű projectedet, amely arról a fogházról kapta a nevét, ahol a büntetésedet töltötted. Ez a csapat egy igazi hardcore válogatott. Kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet?
  Ez az egész Toby(Toby morse, H2O) és Chad(Chad Gilbert, New Found Glory) ötlete volt. Chad ugyan egy jelenleg egy pop-együttes tagja, de Ő is hardcore gyökerekkel rendelkezik, elég csak a Shai Huludra gondolni, ahol korábban énekelt. Szóval Ők ketten találták ki, hogy közösen akarnak zenélni, és már nem is tudom hogyan, de bevették Hoya-t basszusgitározni, David Kennedyt a Box Car Race-ből pedig gitározni. Mikor a turnéjuk New Yorkba ért akkor kérdeztek meg engem, hogy nincs-e kedvem részt venni benne. Mivel a Madball akkoriban takaréklángon volt, simán bevállaltam, azzal a kikötéssel, hogy valami egészen mást akarok csinálni, mint a Madballban. Annak nem láttam volna sok értelmét. Ezt persze Ők is megértették, Chad írt egy csomó zenét, aztán mindenki hozzátette az ötleteit, és egyszer csak ott volt egy teljes lemezanyag.
  
  Őszintén meglepett, hogy milyen dallamosan énekelsz a Hazen Streetben
  Igen ez az, amit mondtam az előbb, valami újat akartam kipróbálni. A nagyon magas fekvésű dallamokat persze Chad hozza, és besegítek neki. Sokan egyébként fel sem ismerik meg a hangomat, mert a korábban csak kiabálni hallottak.
  
  Mi a helyzet a koncerteken, ott is énekelsz?
  Egy kicsit igen, de ott sokall jobban előtérbe kerül az igazi stílusom. Mert én mégiscsak Freddy vagyok, a Madball énekese

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: