beszámoló [koncert]  2024. december 23. hétfő   07:58

nincsen hozzászólás

  Mindig öröm feltörekvő csapatokat megnézni és elmerülni dalaikban, ez az élmény pont olyan izgalmas, mint egy barlangi búvár számára az új, ismeretlen járatok felfedezése. Pont így voltam ezen az estén is, ahol egy friss hazai underground banda adta át a stafétabotot egy tradicionális indie csapatnak. Bár az utóbbi sem rendelkezik évtizedes múlttal, lelkesedésük, dalaik és előadásmódjuk vetekszik a legnagyobbakkal.
  
  A felvezető zenekar a Planéta volt, amely sokak számára még ismeretlen név, de remélhetőleg ez nem marad így sokáig. A banda messze nem „TESCO gazdaságos” kategória; bátran állíthatom, hogy teljes erővel képviselik a hazai alternatív indie rock színteret, és beférnek az Esti Kornél, Elefánt vagy Vad Fruttik által kijelölt halmazba. Teljesen „Fishing kompatibilisek”, és jelenleg a hazai színtér egyik legújabb felfedezettjei. Eddig egy albumuk jelent meg, a Nyomát sem látom az esőnek, valamint két kislemezük, a Felhőképek és az Ölel. Fellépésük meggyőző, hiteles és energikus volt, szöveg- és dallamcentrikusságuk tökéletesen illeszkedett az October Drift lendületes energiáihoz.
  
  Az est fő fellépője az October Drift volt, a Somersetből érkezett „nagy négyes”, akik néhány éve tapossák a színpadok deszkáit. Nemcsak dalaik, de előadásmódjuk is lenyűgöző: olyan intenzitással lakták be a kisterem minden szegletét, ahogy azt igazán profi zenekaroktól várná az ember. Hangszereiken és erősítőiken minden fellépésük trófeái, az öntapadós passok sorakoztak. A színpadképet a padlón láthatóan „rendezetlen” pedálsorok, vezetékhalmok és az ikonikus fehér mikrofonállvány egészítette ki.
  
  Az este műsorának fő gerincét a 2023-as Blame the Young albumuk adta. A nyitószám, a Demons és a Tyrannosaurus Wreck azonnal beindította a közönséget, akik mosollyal az arcukon tomboltak a koncert végéig. Bár a legújabb album dominálta a műsort, a 2022-es I Don´t Belong Anywhere című albumuk bensőségesebb dalai, mint például a Webcam Funerals, sem maradtak ki. A zenekar feszesebb dalokra helyezte a hangsúlyt, ami taktikus döntésnek bizonyult, hiszen ezek a lendületes számok különösen jól működtek a színpadon.
  
  Kiran Roy, a zenekar frontembere, lehengerlő energiával vezette az estét, amit a kiváló csapattársai - Alex Bispham (basszusgitár), Chris Holmes (dob/ének) és Dan Young (gitár) - tökéletesen támogattak. A koncert vége felé az energiaszint csak tovább emelkedett: a Blame the Young címadó dala, az Insects, az Airborne Panic Attack és a Cherry Red sorban következett, mielőtt a lassabb, de érzelmekkel telített Oh the Silence és Not Running Anymore zárta volna az estét.
  
  Az igazi meglepetés azonban Kiran Roy és Chris Holmes duójának akusztikus előadása volt. A Naked című dalt immár a terem közepén, a közönség soraiban adták elő, egy igazán testközeli élményt nyújtva. Ahogy a dal utolsó hangjai elhaltak, a közönség szinte tapintható csendben itta magába a pillanat varázsát. Egy lassan bezáruló kagylóhéjként zártuk az estét, magunkkal víve az élmény gyöngyszemeit.

Kulcsszavak:
  october drift     planéta 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás