hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2024. december 19. csütörtök   18:29
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon, Vitriol
2024. december 12, Barba Negra Blue Stage

  Ezúttal a metalzene legbrutálisabb ágának rajongói kaptak a nyakukba egy bitang erős összeállítást. A death metal egyik brutális alapbandája, az amerikai Dying Fetus érkezett, a feltörekvő, de nagy rajongótáborral bíró deathcore-os Chelsea Grin-nel, hozzájuk csapódott még a mesteri deathcore csapat, a műfaj alapköveit lerakó Despised Icon és a technikás death metalos Vitriol.
  
  Utóbbi esetében nem a 100 tagú cigányzenekar szállta meg a deszkákat, ugyanis Kyle Rasmussen gitáros/frontember és Matt Kilner dobos személyében mindössze ketten léptek a deszkákra. Kyle el is mondta, hogy a basszusgitárosuk lelépett nemrég, így jobb híján ketten maradtak prezentálni a dalokat. Ez nem lett volna feltétlenül gond, a lényeg amúgy is Kyle gitárnyúzó, vinnyogó, villámgyors szólókat prezentáló játékán van, a pincemély hörgés és a szegelős dobtémák mellett, de számomra valahogy nem jött át a hangulat. Talán erről kicsit a hangzás is tehet, kásásan, koszosan zsizsegett a hangszer, nem igazán lehetett tisztán kihallani a témákat.
  Másrészről a dalok is inkább amolyan hangszeres villongások, nem igazán tudtam komolyabb, emlékezetes kapaszkodókat találni benne. Ebben persze az is benne lehet, hogy a komplex, széjjeltechnikázott, massza-szerű zenei világot nehéz elsőre befogadni, fejben összerakni, így inkább annak okozhatott élményt a koncertjük, akik már ismerték a Vitriol szerzeményeit. Ilyenek voltak többen is a nézőtéren, hallottam is, ahogy lelkendeztek a koncertről, így azért nem hullott üres földbe a mag.
  
  A Despised Icon viszont egy teljesen más szintet képvisel. Nekik pont az az erényük, hogy a brutális, deathcore-os, hörgős, visítozós témák mellett igenis emlékezetes riffekkel, breakdown-okkal, elsőre is ható megoldásokkal tömik tele a dalaikat. Szóval az ő koncertjük még egy messziről jött embert is elsőre le tud nyűgözni – feltéve ha az kedveli a fent említett brutális, deathcore-os, hörgős, visítozós témákat.
  Két frontemberrel dolgoznak, Alexandre Erian az üvöltésekért, Steve Marois pedig a mélyebb hörgésekért, visításokért felel. Mind a kettőjük folyamatosan mozgásban volt a színpadon és folyamatosan biztatták a közönséget. Ben Landreville gitáros is aktív volt, neki ráadásul szülinapja is volt, így kis ünnepléssel és még egy tortával is meglepték a csapattársai. Jópofa jelenet volt, utána persze zúzták tovább a vérgőzös nótáikat.
  Ezt a színpadi dinamizmust átvette a közönség is, és nem csak a hatásosan megírt, pusztító, headbang-elős nóták miatt, hanem a színpadi lelkesedés, aktivitás miatt lehetett igazán jó koncertnek érezni a Despised Icon buliját. Elég jó merítést tettek az életművükből, majdnem minden albumukról játszottak legalább egy nótát. Szóval feladták a labdát a többieknek, az biztos.
  
  A Dying Fetus és a Despised Icon a 2000-es évek ikonjai (haha), a Chelsea Grin viszont egy modernebb történet. Ők már a 2010-es években futottak fel. Igaz mostanra már 7 nagylemezzel rendelkeznek, szóval azért közel sem most kezdték ízlelgetni a sikert. Látszott, hogy sokat jöttek őmiattuk, ők az aktuális generációból húztak be sokakat a durvább zenék világába. Ők is játszottak újabb tételeket, régebbi tételeket, bár ma az első, Desolation Of Eden korong kapta a legtöbb figyelmet.
  Ahhoz képest, hogy manapság mennyire felkapott a durvább műfajban a Chelsea Grin, és ebben a deathcore stílusban szinte kötelező kiemelkedő koncertbandának lenni a sikerhez, az amerikaiak kiállása nekem túlságosan statikusnak tűnt. Pláne egy rendkívül intenzív Despised Icon után. Még frontemberük, Tom Barber se mozdult meg túl sokat, szinte végig egy helyben állva bugyborékolta a mondanivalót. A dob mellett egy gitárból és egy basszusból állt még a felállásuk, de ők is igazából csak egy helyben rugóztak és bólogattak. Legalább néhány helycserére futotta volna.
  A nótáik persze hozzák a műfaji kötelezőt, szóval aki beindul a durvább death metal/deathcore jellegzetességeitől, a Chelsea Grin-nel nem tévedhet, de valamiért én többet vártam a csapattól. A színpadhoz szegezett, kissé méla kiállást már említettem, de a nótáik is egy idő után eléggé összefolytak nekem. A Despised Icon-nál sokkal markánsabbnak, sokkal emlékezetesebbnek éreztem a dalokat, a Chelsea Grin pedig hiába most így a 2020-as években talán nagyobb hírnevű, aktuálisabb banda, számomra így élőben nem nyomták le a kanadaiakat.
  
  A Dying Fetus szintén alapbanda a durvább műfajban, bennük borítékolhatóan nem kell csalódni. Ők ráadásul csak hárman vannak a deszkákon, (Sean Beasley – basszer, John Gallagher – gitár, Trey Williams – dob), mégse érezte azt szerintem senki, hogy ne lett volna intenzív a buli. Sean és John váltottan hörögték a szövegeket és a mikrofon miatt ugyan ők is eléggé helyhez voltak kötve, de mégis nagyobb intenzitás, dinamizmus sugárzott a színpadról. Talán a nótáknak köszönhető, ahol az észveszejtő tempós, szegelős, de a brutál műfajhoz képest akár „játékosnak” is mondható technikázás is befigyelt – mint a basszuson, mind a gitáron, mind a doboknál. Szóval már csak zenészi teljesítményként is elismerésre méltó volt a három tag munkája, de a közönség beindítása, circle pit és pogó alapanyagokkal való ellátása is maximális volt.
  A rajongók intenzitására amúgy a Chelsea Grin-nél se volt probléma, mindenki szemmel láthatóan ki volt éhezve a durvulatra. Lengtek a hajak végig az egész nézőtéren, az akívabbak pedig a mosh pit-ben aprították egymást.
  
  Bár a Dying Fetus is nagy múltra tekint vissza, 1991-ben alakultak (bár első sorlemezük csak 1996-ban érkezett meg, amivel mindenképpen a stílusteremtői közé tartoznak a brutál death metal szélsőségesebb formájának), ők inkább az utóbbi albumaikból válogattak. Az utóbbi időkben nem túl sűrűn adtak ki albumot Beasley-ék, tavaly azért mégis megszülték a Make Them Beg For Death albumot, amiről rögtön 4 tételt is előhúztak.
  Ugyanilyen arányban képviselte magát a 2-vel korábbi album, a Reign Supreme, ahová viszont 2012-ig kell visszaásnunk. A kettő között, 2017-ben a Wrong One To Fuck With-tel jelentkeztek, erről 2 szám hangzott el, a Weaken The Structure és a Wrong One To Fuck With.
  
  Pár korábbi zúzda is előkerült ma, de mint látszik, inkább az utolsó néhány album vérhányásai voltak műsoron. A Dying Fetus képes ezeket a brutál zenei megoldásokat beindító, emlékezetes módon prezentálni, így a nagyjából 1 órányi műsoridejük egészen kimerítőnek mondható ebben a kőkemény műfajban.
  Pláne, hogy a death metal/deathcore legméltóbb nevei alapozták meg az este hangulatát, a Despised Icon és a Chelsea Grin is rendesen bemozgatta a népet, a Dying Fetus szintén hengerelt, így tényleg igazi esszenciát kaphatott ma az, aki a metalzene egyik legdurvább, legszélsőségesebb irányzatával akarta ma este kiereszteni a gőzt.
  


Kulcsszavak:
  dying fetus     chelsea grin     despised icon     vitriol 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon

Új Vented dal: ´A Vitriolic hallatán csatlakozott Joey hozzánk...´

As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King

Krisiun koncert a Gruesome és a Vitriol társaságában jövő tavasszal

As I Lay Dying, Unearth, Chelsea Grin Budapesten

 programajánló: 
2024. december 29.
A legkeményebb év végi buli: The Ocean Front, Erased, Monokay (AT), Latch Drop!
2025. január 8.
A hardcore legjobbjai egy estén: BROKEN VOW (USA), NO RELIEF (UK), ESCALATE
2025. január 18.
Dark Funeral: 8 év után headliner eu turnéval tér vissza a svéd black metal csapat
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Kreator, Anthrax, Testament
Terror, Nasty, Combust, Headbussa
Frank Turner és a Sleeping Souls a Dürer kertben
Hollywood Undead, Z!ENEMi
Dark Tranquillity, Moonspell, Wolfheart, Hiraes
Melankólia Manchesterből: Az IST IST varázsa a Dürer Kertben
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
 kapcsolódó fotók: 

DYING FETUS - 2024. december 12. BARBA NEGRA - EUROPEAN TOUR FALL 2024

CHELSEA GRIN - 2024. december 12. BARBA NEGRA - EUROPEAN TOUR FALL 2024

DESPISED ICON - 2024. december 12. BARBA NEGRA - EUROPEAN TOUR FALL 2024
 kiemelt 
A legkeményebb év végi buli: The Ocean Front, Erased, Monokay (AT), Latch Drop!
  
Ha unod a karácsonyi kajakómát és a családi sztorizgatást, akkor december 29-én irány a RIFF Budapest, ahol négy ütős zenekar gondoskodik arról, hogy a szilveszteri fogadalmaidat már előre semmisnek érezd! A budapesti The Ocean Front idén májusban jelentette meg legújabb nagylemezét, de csak ritkán léptek színpadra 2024-ben

A hardcore legjobbjai egy estén: BROKEN VOW (USA), NO RELIEF (UK), ESCALATE
Atreyu (US) The Curse 20+1 Years Anniversary Tour
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 agentea    takács tamás band    shutter island    velvet underground    csík    molllust    gregorian    fish    michael bublé    tóth vera    neo fm    hs7    divine ascension    vályi péter    steve zahn    enterprise earth    bring me the horizon    the vices    hate eternal    aurahodor    wacken metal battle    fields of the nephilim    arto lindsay    mary elizabeth winstead    ulver  

r47
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!