hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2024. december 10. kedd   12:15
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Terror, Nasty, Combust, Headbussa
2024. december 6, Dürer Kert

  Pont nemrég a Dark Tranqullity koncertje kapcsán elmélkedtem róla és le is írtam, hogy az alapvetően gőzkieresztésre, a hétköznapok és a körbevevő világ frusztrációinak levezetésére szolgáló keményebb zenéknél is már megfigyelhető a generációs rétegződés. Még egy ilyen stílusteremtő göteborgi alapzenekar is főleg a 30+ -osokat tudja megszólítani, és bár van intenzív mozgás a nézőtéren, egy ilyen death metal koncert mégis sokkal statikusabb, mint a hardcore műfaj eseményei.
  És ha eljövünk egy olyan bulira, mint mondjuk a los angelesi Terror és társasága, ahol persze azért szintén vegyes a korosztály (A 2002-es megalakulásuk óta nekik is eltelt már 20 év), jobban látható, hogy a fiatalabb generáció intenzivitás, adrenalin, gőzkieresztés iránti igényét hol tudja legjobban kiélni. A hardcore bulik és ennek az egész műfajnak a szellemisége pont arról szól, hogy itt kiadhatja minden dühét, frusztrációját, világba üvöltött nyomasztását az ember és lenyugodva, megtisztulva, levezetett feszültséggel térhet haza. A mai világban talán különösen nagy szükség van arra, hogy a tettre éhes tizen-huszon-harminc évesek így éljék ki magukat.
  
  A Terror pedig tökéletes szolgáltatója a gőzkieresztő alapanyagnak, hiszen Scott Vogel-ék elképesztően jó koncertbanda, a közönséget zsigerileg megmozgató, arcbamászó, emlékezetes dalokkal. Most ráadásul csatlakozott hozzájuk a Belgiumból származó Nasty, a New York hardcore új generációját képviselő Combust és a Headbussa Franciaországból. Bár a kezdéskor még viszonylag szellősebb volt a létszám, az idő elteltével az érdeklődés nőtt és nőtt.
  A Headbussa és a Combust egyaránt újívású zenekarok, én magam nem sokat tudtam róluk, de a műfaj fanatikus rajongóinak lehet, hogy ismerősebbek lehetnek. A francia színtéren viszonylag kevés a nemzetközileg is figyelemreméltó banda a keményzenei műfajokból, a hardcore/metal palettán talán a Rise Of The Northstar a legnevesebb képviselő. A Headbussa is kicsit hasonló stílusban alkot, a kemény breakdown-ok, metalos riffek mellett rap-es szövegmondás is a repertoárjukba tartozik. Lelkes, szimpatikus társaság voltak, mindegyikük lelkesen zúzott a színpadon és már a korai órákban is képesek voltak a közönségből némi mozgást kicsiholni. Zenéjük, dalaik ugyanakkor nem voltak számomra különösebben emlékezetesek, több fogósabb pont kellene, hogy jobban fel lehessen figyelni rájuk.
  
  A Combust már egy kicsit jobban meg tudta szólítani a hallgatóságot, különösen frontemberük elhivatottságának köszönhetően. A csapat nagyon jól hozza azt a bizonyos NYHC életérzést, amely a hardcore műfaj egyik bölcsőjének tekinthető. A 2017-ben alakult Combust ugyanakkor már bőven később állt össze a műfaj stílusteremtőihez, formálóihoz képest, így a NYHC jellegzetes fordulatain, paneljein túl igazából nem sokat mutattak, de ez egyébként nem baj. Hiszen a NYHC mindig is a közvetlenségéhez, a kérlelhetetlen súlyosságáról volt híres, finomkodást ezektől a bandáktól nem sokat kapunk.
  Néhány szám esetében érdemes kiemelni a gitármunkát, illetve a nagy breakdown-os csapásokat is jól érzik. Mindez pedig pont elég egy ütős, pörgős koncertélményhez. Ezt meg is kaptuk a Combust-tól, szóval panasznak igazából nem lehet helye. Az ő esetükben is kiugróbb, emlékezetesebb, elsőre énekelhető, üvölthető dalokból kellene kicsit több, hogy ők is hivatkozási ponttá válhassanak a színtéren.
  
  A Nasty már nem ennyire új szereplő, 2004-es megalakulásukkal a főbanda Terror-hoz mérhetőek, de Belgium meg aztán pláne nem híres a keményebb kötésű bandáiról, hardcore színteréről. A Nasty-ben pedig még a hardcore jellegzetes breakdown-jain túlmutató súlyosság is jelen van, ami már-már a doom műfaj belassult brutálisságáig is eljut. Ettől még a Nasty zenéje pattogós, zúzós, pogózós, de amikor breakdown-ok jönnek, ott kő kövön nem marad.
  Matthi, a frontember olykor több időt töltött a kordonoknál, a közönséget fanatizálva és énekeltetve, mint a deszkákon. Folyamatosan hívta előre a rajongókat, nem hagyta, hogy mindenki egy helyben ácsorogjon, át akarta adni a bulihangulatot. Egyetlen gitárral is bődületesen szóltak, masszív hangorkánként sújtottak le a hallgatókra.
  Volt idejük jó pár dalt előhúzni a diszkográfiájukból, szóval nem kellett túlságosan spórolósra venni a figurát, élőben pedig nagyon is jól működik ez a műfaj. A közönség is eszelős zúzást mutatott be a moshpit-ben, Matthi-ék igazán nem lehettek elégedetlenek. Ha ugrálni kellett, pogózni kellett vagy csak teli torokból üvölteni kellett, minden működött, az agyloccsantóan súlyos breakdown-ok súlyát pedig málhaként vonszolták a dalok. Jó előadást láthattunk tőlük, reméljük fognak még erre járni.
  
  Voltak itt frissebben alakult formációk, a Nasty mondjuk 2004 óta szedi magára a rutint, de valahogy így is nyilvánvaló volt, hogy a Terror más ligában focizik a többiekhez képest. Pedig a zenéjük nekik sem túlbonyolított, túlságosan szerteágazó. Ugyanazokat a kidagadt erekkel üvöltős, betonozós, moshpit-ezős adrenalinbombákat zúzzák, mint a többiek, kőegyszerű riffekkel és témákkal, de valahogy a dalszerzésben, a nóták emlékezetességében magasan a többiek fölé emelkednek. Ez lehet az oka, hogy a los angelesi csapat mostanra tényleg egy neves intézménnyé nemesült a hardcore műfajban, koncertjeikre pedig egyszerűen képtelenség nem beindulni.
  A napnál is világosabb, hogy Scott Vogel-nek a DNS-ében, vérében van a műfaj. Rendkívül szimpatikus volt, ahogy már a felvezetésnek bejátszott dalt is élte, dobolta a levegőben, miközben ott melegített a színpadon, vagyis neki ez tényleg a zsigereiből jön. A hitelesség és az elhivatottság innentől egy percig se merülhet fel kérdésként.
  
  A hardcore mindig is az egyik legközvetlenebb műfaj volt a durvább zenei világban, Vogel többször is hangot adott annak, hogy kifejezetten zavarja a színpadot a közönséggel elválasztó kordon, sokkal jobban szereti a közvetlenséget, stagedive-ot, ha a közönséggel szinte eggyé válnak a faldöngető hangulatban. Pár színpadmászó, stagedive-oló így is meg tudta oldani a dolgot, de inkább a dühöngőben forrósodtak fel az események.
  Az olyan dühös energiabombákra, mint a One With The Underdogs, Spit My Rage, Stick Tight persze elszabadult az őrjöngés a teremben, a rajongók teljes extázisban tombolták végig – lényegében az egész koncertet. Nem volt megállás, a Terror-nak nincsenek merengősebb, andalgósabb nótái, csak zúzósak és még zúzósabbak.
  
  Előkerült a Hard Lessons is, amin meglepődtem, mert valamiért ritkábban játsszák, pedig az egyik kedvencem tőlük. Ma szerencsére hallhattuk. De nagy zúzást hozott az Overcome is 2004-ből. A program egyébként jórészt a régi számokból – ha úgy tetszik, a klasszikusokból – válogatott. Tehát 2013 utánról nem is hangzott el semmi, egyedül a 2022-es Pain Into Power albumról illett azért néhány frissebb szerzeményt felmutatni, ma a Boundless Contempt, a Pain Into Power és a Can´t Help But Hate fért bele.
  De ezen túl csak a korai időszak meghatározó alapvetései pusztították a nyakcsigolyákat és a hangszálakat, mint a You´re Caught, a Life And Death, vagy az olyan együttüvöltős slágerpotenciálok, mint az Always The Hard Way és a Return To Strength.
  
  Viszonylag hamar befejezte a Terror, talán még 22:30 se volt, mire levonultak a színpadról, de a 2-3 perces pusztítások miatt szerintem senki nem érezte úgy, hogy keveset játszottak. Szám szerint 14 dal hangzott el, vagyis a végére még belefért a Keep Your Mouth Shut és a definitív Keepers Of The Faith, így nem mondható, hogy spórolósra vették volna a figurát.
  A csapat motorja egyértelműen Scott Vogel, de a többiek is nagyon odatették magukat, folyamatos volt az ugrálás, bólogatás, zúzás a színpadon. A hazai hardcore közeget pedig szerintem nem kell bemutatni, az ilyen koncertek mindig óriási beindulást hoznak itthon, a rajongók mindent megtettek azért, hogy Vogel büszke lehessen. A Terror a maga 2002-es megalakulásával nem mondható a hardcore műfaj stílusteremtőjének, de hogy a stílus egyik legütősebb koncertbandája, az biztos.
  


Kulcsszavak:
  terror     nasty     combust     headbussa 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó helyszín: 

Dürer Kert - Budapest

 kapcsolódó cikkek: 

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben

Kozmológiai mészárlás a death metal univerzumában - megérkezett az Ulterror új dala

Kreator, Biohazard, Terror, Sacred Reich, Remorse, A.M.D., Archaic

Teljes a Kreator, Biohazard, Terror, Sacred Reich koncert felhozatala

Kreator, Biohazard és Terror: thrash / hardcore mini feszt augusztusban a Barba Negrában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Kreator, Anthrax, Testament
Frank Turner és a Sleeping Souls a Dürer kertben
Hollywood Undead, Z!ENEMi
Dark Tranquillity, Moonspell, Wolfheart, Hiraes
Melankólia Manchesterből: Az IST IST varázsa a Dürer Kertben
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
 kapcsolódó fotók: 

TERROR - 2024. december 6. DÜRER KERT - ONLY TRUE BELIEVERS REMAIN

NASTY - 2024. december 6. DÜRER KERT - ONLY TRUE BELIEVERS REMAIN

COMBUST - 2024. december 6. DÜRER KERT - ONLY TRUE BELIEVERS REMAIN

HEADBUSSA - 2024. december 6. DÜRER KERT - ONLY TRUE BELIEVERS REMAIN
 kapcsolódó videók: 

TERROR
 kiemelt 
A legkeményebb év végi buli: The Ocean Front, Erased, Monokay (AT), Latch Drop!
  
Ha unod a karácsonyi kajakómát és a családi sztorizgatást, akkor december 29-én irány a RIFF Budapest, ahol négy ütős zenekar gondoskodik arról, hogy a szilveszteri fogadalmaidat már előre semmisnek érezd! A budapesti The Ocean Front idén májusban jelentette meg legújabb nagylemezét, de csak ritkán léptek színpadra 2024-ben

A hardcore legjobbjai egy estén: BROKEN VOW (USA), NO RELIEF (UK), ESCALATE
Atreyu (US) The Curse 20+1 Years Anniversary Tour
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 despicable me    kiss erzsi        movie awards    bérczesi róbert    k3    kovács attila    biffy clyro    xerosun    artillery    twin cobra    twisted sister    absu    freedom is a lie    neckbreakers ball    savages    korom attila    mezumm    nicko mcbrain    hypnos    beyond the black    zöld darázs 3d    chris martin    my chemical romance    ana de la reguera  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!