hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2024. november 13. szerda   04:17
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Dalriada 20 / Nevergreen 30
2024. november 9, Barba Negra Blue Stage

  30 éves a Nevergreen, ami nagyjából átérezhető, ugyanis a gothic-doom metal intézmény a műfaj fénykorának számító ’90-es évek végén, 2000-es évek elején járatta csúcsra magát, azóta is hivatkozási alapnak tekintett lemezeivel. De hogy a soproni folk metalos csúcsbanda, a Dalriada is már 20 éves, abba azért megdöbbentő belegondolni. Pedig Ficzek Andrásék sem fukarkodtak a lemezekkel történetük folyamán, és mostanra ők is elég terebélyes diszkográfiát birtokolnak, így igazából csak elsőre megdöbbentő ez a felismerés.
  Indokolt is volt, hogy a maguk műfajában itthon abszolút topligásnak számító csapatok megünnepeljék a jubileumukat, és hát miért is ne tehetnék ezt együtt, erőiket egyesítve? Ezek az erők olyannyira egyesültek, hogy a rendezvényhez hozzácsapódott még a melodikus death metalként aposztrofálható Dying Wish és a doom metalban itthon megkerülhetetlen Wall Of Sleep. Ez úgy azért egyáltalán nem volt gyenge felhozatal, sikerült mindegyik műfajnak a hazai csúcsbandáját összegereblyézni.
  
  A Barba Negra kisebb színpadának hangzását a legtöbben jobban szokták dicsérni, mint a nagyét (bár a másnapi Accept – ismét – rommá verte a sopánkodók érveit), így nem is bántuk, hogy a Blue Stage adott otthont a hazai nagyágyúknak. Elsőként a Wall Of Sleep játszhatott, még viszonylag szűkebb közönség előtt. Sajnos csak a koncertjük végére tudtam odaérni, amit bántam, mert Füleki Sanyiék málházós, sabbath-ista doomja megfelelő hangzással tényleg hengerel. Ráadásul dalszerzésben is kifejezetten erős a banda. Remélhetőleg legközelebb jobban kijön a matek velük.
  A Dying Wish szintén a korai 2000-es évek egyik megkerülhetetlen hazai neve volt, egy valamirevaló metalosnak nem telhettek el azok az évek úgy, hogy legalább egyszer bele ne futott volna a nevükbe vagy a logójukba. Én is nem egyszer belefutottam, de csak most döbbentem rá, hogy még sose láttam a csapatot élőben. Így ennek legfőbb ideje volt.
  
  Annál is inkább, hiszen a csapat a 2000-es évek közepére annak rendje és módja szerint földbe is állt és csak hosszas tetszhalotti állapot után éledtek újra. Új koncepcióval, zeneileg és némi irányváltással. De az újraéledés után immár a harmadik magyar nyelvű albummal jelentkeztek, A Világ Peremén címmel, így most ezzel a lemezzel is megismerkedhetett a közönség.
  Jómagam alaposan megbántam, hogy annak idején a Dying Wish-re nem fordítottam komoly figyelmet, mert a mai koncertjük abszolút meggyőző volt. Basszusgitáros nélkül álltak színpadra, ami kissé fura volt, de Papp Lajos és Ács Sándor gitárjai kellően élesen szóltak ahhoz, hogy a koncert hasítson.
  
  Kellettek ehhez még jó dalok, amikben szintén nem volt hiány. Talán a melodikus death metal stílust lehetne szóba hozni velük kapcsolatban, de ez sem fedi igazán a valóságot. Igaz, hogy a sok reszelős téma mellé számtalan jól kitalált, emlékezetes melodikus gitártéma keze teszi be a lábát, és Papp Lajos jóvoltából hörgős ének is gyakran üti fel a fejét. De Dömötör Balázs dallamos éneke és pozitív kicsengésű dalszövegei (nem mellesleg az egész ember színpadi kedélyessége, vidámsága) visszahúzza a csapatot a zenei morózusságból és egyfajta könnyedebb, heavy/power metalosabb élt is ad neki.
  Ez így együtt pedig kifejezetten jó kombináció, szóval az én szememben a csapat és a dalok igazolták a létjogosultságukat. A banda maga is rendkívül szimpatikus volt, Dömötör Balázs színpadi jókedvét már említettem, de Ács Sándor még a közönségbe is lejött gitározni, nyűni a húrokat. Mondanom se kell, a jelenlévők nagy örömére. A koncertjükkel tehát pont került velük kapcsolatban minden felmerült kérdőjel helyére – kivéve egyre: az albumborítón miért van a csontváznak füle és orra???
  
  Következhetett a Nevergreen, a vajdaságban erős gyökerekkel rendelkező, legendás gothic-doom zenekar. Nekik is új lemezük érkezett Harag És Remény címmel, ami szintén azt mutatja, hogy a morózus zenei világnak igenis lehet pozitív, bizakodó végkicsengése. Természetesen az új dalokból is érkezett ízelítő, de a Nevergreen van olyan múltú zenekar, hogy a klasszikusnak bátran nevezhető tételek nélkül sem úszták meg. A legkorábbi, 1994-es keltezésű Game Over lemez is alaposan képviseltette magát, de a közmegegyezésesen igen erős lemeznek tekintett 2017-es Monarchiáról is játszottak. Az olyan dalokkal, mint az Erős Mint A Halál, Szelek Hátán, A Szerelmed Vágya Vér, Gótikus Erotika, A Harang Értünk Szól, nem is lehetett tévedni egy Nevergreen rajongónál.
  Nem lehetett kihagyni a Madonna feldolgozást, a Frozent sem, ami még mindig piszkosul jól áll nekik. Talán a legnagyobb ovációt ez a dal váltotta ki. És hát persze újra nyergelte lovát a barbár is az Ámokkal, ez volt a közönségkedvenc koncertzárás.
  
  Bob Macuráék koncertje szépen megdörrent, egyedül az örökös mogorva fejet vágó Matláry Miklós billentyűjét lehetett kevésbé hallani, de a koncert közepétől már ez is megtalálta a helyét a hangképben. Pici bakizás is volt, de hát ezen senki nem akadt fent.
  Nincs már annyira szem előtt a Nevergreen zenekar, az új lemez is hosszú kihagyás után jelent meg, maga a gothic metal stílus sem olyan népszerű már, mint mondjuk karrierjük csúcsán, de ettől függetlenül a csapat ma is képes megmutatni, mitől is ők lettek ennek a műfajnak a legfőbb hazai képviselői. Remélhetőleg a következő nagylemezre nem kell már ennyit várni.
  
  A Dalriada nekem mindig is szívügyem volt a hazai színtérről. Oké, a folk metal stílust vannak, akik már kapásból nem tudják befogadni, egyfajta mulatós metal bohózatnak tekintik, ami csúfot űz a szeretett műfajuk komolyságából. De ha ezen túllépünk, akkor egyszerűen nem tehetünk mást, mint hogy azt mondjuk: a Dalriada egyszerűen világszínvonal a műfaján belül.
  Miért is mondom ezt? A soproni csapat mostanra nagyjából egy tucatnyi nagylemezt termelt ki. De egyetlen egyre se tudnám ráhúzni a „középszar” jelzőt – a kezdetektől a mai napig egészen kivételes, topligás dalszerzési tehetség rejtőzik bennük. Kivétel nélkül mindegyik albumuk hallgattatja magát, tömve vannak azonnal fülbe ragadó, dúdolható, énekelhető dallamokkal, refrénekkel.
  
  Vagyis nem csak a „régi klasszikusokra” értem mindezt, hanem történetük összes albumára, egészen a legutolsóig. Erre még nemzetközi szinten is nagyon kevés példa van. Mindez persze nem csak Ficzek András dalszerzői zsenijének köszönhető, hanem a magyar népzenei világ magával ragadó zeneiségének is, amiből természetesen sokat merítenek a nótáikban. De hát épp ez a folk metal lényege.
  A csapat tehát mindig nagy gonddal fordul rá az új lemezre és csak akkor adják ki, amikor biztosak benne, hogy a dalok megütik a mércéjüket. Ez az idő mostanra jött el a 2021-es Őszelő című album óta, ugyanis hamarosan érkezik az új Dalriada nagylemez. Ez a 20 éves jubileumi koncert viszont egy tökéletes összefoglalója volt a Dalriada történetének, karrierjének, zeneiségének. És emberségének. De erről később.
  
  Ha már egy 20 éves társulatról beszélünk és ez egy különleges koncert, nyilván fontos felidézni a csapat karrierjének főbb állomásait. A koncert első blokkja konkrétan ínyencségnek tűnt, hiszen azokat a régi nagy közönségkedvenc dalokkal indították útjára a koncertet, amiket élőben már nagyon régen hallhattunk (pedig akkoriban a koncertjeik alapvető részét képezték).
  A magyar mondavilágra épített Szelek albumról a Nap És Szél Háza, a Téli Ének az Echo Of Dalriada korszakból, a szélvész tempójú Tűzhozó dalokat nagy élmény volt újra élőben hallani. A már későbbi időszaknak számító, Black Label Society-s ízű Hírhozó is egészen kuriózum volt. Az Arany János munkásságának szentelt Arany-albumról elhangzó Szent László 2. rész és a 2015-ös Áldás lemez címadójához nem olyan régi emlékek fűznek, de ezeket is nagyon jó volt hallani.
  
  Már korábban tudott volt, hogy a csapat hosszú ideje stabil basszusgitárosa, Molnár István távozik a kötelékből, ennek ellenére ezeket a dalokat még ő játszotta le a többiekkel. A búcsúzás és az „átadás-átvétel” azonban itt, a rajongók szeme előtt zajlott le a színpadon. A csapat nagy méltatások, ölelések, hátbaveregetések és némi ajándék társaságában mondott búcsút zenésztársának és mondott köszönetet az elmúlt évekért. Mindenkinek megható pillanatok voltak ezek és bizony a tagok szemeit is megnedvesítették a könnyek.
  Pisti gyermekáldás miatt távozott a csapattól, nem tudta már vállalni a kötelezettségeket, így búcsúzóul az ő kifejezett kérésére játszották el az Áldás című dalt. Maximálisan emberi, méltó búcsú volt ez. Még a legnagyobb rockzenei nevek is tanulhatnának ebből, ahol a tagcsere sokszor méltatlan sárdobálásokból, odamondogatásokból, öriharikból állnak. A Dying Wish-hez hasonlóan Pisti is egy ponton lejött a közönség közé pengetni, ahol szintén kapta a vállveregetéseket, öleléseket, szelfiket a hűséges rajongóktól. De a koncert hátralévő részében végig ott volt a közönségben, onnan nézte tovább (egykori) zenésztársai koncertjét, a rajongók szeretetétől körülvéve.
  
  Az új basszer pedig Sulyok Adrián lett, így Monostori Ádám dobos mellett immár két Vesztegzár tag is a Dalriada kötelékében zenél. Vele azonnal egy vadiúj dalt mutatott be a csapat, az érkező új lemezen szereplő Jó Remény című nótát, amihez nemrég klipet is fogattak. Az „újkort” emellett két további dal jelentette a két legutóbbi albumról, érkezett tehát a magával ragadó Rákóczi Zászlaja és a tömény sztorimesélős Thury György Balladája 2. rész.
  És ha már történelmi események, valamint Arany János szellemét is megidézték korábban, nem maradhatott ki a Dalriada karrierjét megalapozó két korai dal, a Szondi Két Apródja 1. rész és A Walesi Bárdok 1. rész sem.
  
  Ezzel kerekre zárták a koncertet nyitó nótákkal felvezetett karrier összefoglalást, de azért még mindig volt valami a tarsolyban. A ráadásra előkerült még a legutolsó, 2021-es Őszelő lemez egy klippel megtámogatott nótája, a Betyár-altató és hát Dalriada koncert nem képzelhető el a Hajdútánc nélkül. Ezt ráadásul speciális felállásban adták elő, hiszen visszatért Pisti a basszuson, a Vesztegzárban gitárosi posztot betöltő Sulyok Adrián kölcsönkérte a hathúrost Ficzek Andristól, utóbbi így teljes értékű énekesként szerepelt Laura mellett ebben a dalban. Ezzel és még hosszú ünnepléssel, hálálkodással ért véget a koncert.
  A Dalriada unikum ezen a színtéren, nem csak Magyarországon (ahol a történelmi témájú, vagy verselős dalaik külön utat találnak a szívekhez), de nemzetközi színtéren is. Nem csoda, hogy egyre komolyabb külföldi meghívásokat kapnak. A folk metal műfajban pont nem számít, ha valaki az anyanyelvén énekel, a stílus rajongói világszerte épp ezt tartják izgalmasnak. A Dalriada pedig dalszerzési képességei alapján itthon ezt a műfajt toronymagasan dominálja, és egy ilyen karrierrel és ennyi nagyszerű lemezzel a birtokukban nem tudtam volna elképzelni ennél méltóbb ünneplést a mai előadásuknál.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 vágtató csodaszarvas    tracedawn    caliban    gemma arterton    shadowthrone    nova rock    deák bill blues band    axl rose    dj mike reem    maurics andrás    hatóságilag tilos    karst    amber smith    ready the prince    melechesh    backard babies    witherspoon    natalie cole    jason rouse    synchronring    bioberber    brutal assault    rock show    premonition 13    gorguts  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!